Mit tegyek, ha dühös vagyok a gyerekemre?

Gyakran vagyok dühös fiamra a lányom születése óta. Úgy érzem, őt már nem szeretem annyira. Mit tegyek?
Egy dolgot tegyél meg: amikor dühös vagy rá, menj át egy másik szobába, és ahelyett, hogy vele veszekednél, töltsd ki egy párnán a mérgedet – üsd-vágd, akár harapd meg a párnát! Próbáld ki néhányszor, és meg fogsz lepődni: ez megváltoztatja a gyerekkel a kapcsolatodat.
Ez nem szeretet vagy utálat kérdése. Ha nem szereted, akkor sokkal fontosabb, hogy ne légy rá mérges. Ha szereted, akkor még el lehet viselni a haragot, mert a szereteteddel ellensúlyozod, de ha nem szereted, akkor a harag megbocsáthatatlan. Érted ezt? Ha egy ember szeret valakit, akkor a harag elfogadható, mert a szeretettel kompenzálja: a dühkitörés után megint érzi, hogy szeretik, és így nem lesz semmi baj, a gyerek ezt megérti. De ha nem szereted a gyerekedet, és ráadásul még haragszol is rá, az már megbocsáthatatlan.
Rá szükséged van, hogy a haragod kifejezhesd. Felgyülemlik benned a feszültség, és a fiad már csak ürügy: nem találsz mást, akin kiélheted a dühöd, hát kiéled rajta. Legtöbbször a gyerekek válnak bűnbakká, mert ők még védtelenek, nem tehetnek ellene semmit. Lehet, hogy a férjedre vagy dühös, de ő egyáltalán nem védtelen. Talán az apádra haragszol, de ő sem annyira tehetetlen. Ez a sok feszültség mind összegyűlik, és végül az egész erre a szerencsétlen gyerekre zúdul.
Egy hónapig próbáld ezt szem előtt tartani: amikor mérges vagy a fiadra, hagyd ott, menj át egy másik szobába, és üsd, csapkodd, vagdosd földhöz a párnát. Öt perc múlva már érzed, hogy a haragod múlófélben van, és miután teljesen elmúlt a rossz érzés, hatalmas részvét ébred benned a gyermek iránt. Egy hónapig próbáld meg ezt, utána már egyszerű lesz. Egy hónapig erősen kell koncentrálnod, hiszen a régi beidegződés arra késztet majd, hogy a gyerekre légy dühös, és az elme azt hajtogatja megállás nélkül, hogy:

Ez tiszta hülyeség: minek a párnát bántani?

De majd megérted ennek a szépségét – senkit nem bántasz meg, a harag mégis utat talál magának. Ráadásul felébred benned a részvét a gyermek iránt is, és végül feltámad benned a szeretet.
Egyébként pedig nem érted tisztán a helyzetet, ha azt mondod, hogy nem szereted a gyereket. Ha nem szeretnéd, akkor nem is lennél rá mérges – ez a kettő ugyanis együtt jár. A harag tulajdonképpen nem más, mint a szeretet a feje tetejére állítva, amolyan megsavanyodott szeretet. Vissza kell fordítani, és azonnal szeretetté válik.

A harag és a gyűlölet nem is igazán ellentétei a szeretetnek.

A szeretet igazi ellentéte az érzéketlenség, a közöny.
Ha nem szereted a gyereket, akkor közömbös vagy iránta – kit érdekel? Én úgy érzem, ennek a jelenlegi állapotodnak semmi köze a gyerekedhez – sokkal inkább a férjedhez, az apádhoz, az anyádhoz lehet valami köze.
Gondolj csak bele: a gyerek teljesen igazságtalanul szenved a haragod miatt. Ő azonban nem engedheti meg magának, hogy mérges legyen rád, mert tudja, hogy te vagy az erősebb, és akkor ő csak még többet szenvedne.
Egyre csak elnyomja a haragját, és egy nap ez a harag majd valaki másra vetül ki. Ha talál egy nőt, akkor őt fogja kínozni. Ha az a nő túl erős – a legtöbb nő az -, akkor nem tudja majd a feleségét, hát majd a fiát bántja. Belőle csinál bűnbakot. Ha nem vetítheti ki a haragját sem a gyerekére, sem a feleségére, akkor majd az irodai alkalmazottakkal próbálkozik – főnökként minden beosztottnak pokollá teszi az életét. És ez persze teljesen igazságtalan, hiszen valójában téged akart kínozni, csak azt nem tehette meg.
Így megy ez. Generációról generációra száll a harag, a gyűlölet, a féltékenység – a sokféle méreg csak gyűlik, és az egyik generáció örökségként hagyja azt a másikra. Ezért van, hogy az emberiség egyre terheltebb. Ne tedd ezt a gyerekeddel, mert az egész életét tönkreteszed, pedig ő semmi rosszat nem követett el ellened.
Csak egy hónapig próbálkozz ezzel, és meg fogsz lepődni: ez az egy hónap az egész viselkedésedet megváltoztatja.
#1 Dr.BauerBela

---