Pikkelysömör csecsemő és gyermekkorban
LÁTVÁNYOS LEMEZES HÁMLÁS EGY 5 HÓNAPOS CSECSEMŐ ALSÓ VÉGTAGJAIN
L
A pikkelysömör, orvosi nevén
psoriasis (ejtsd: pszoriázis) öröklött hajlamon alapuló, idült, nem fertőző
bőrbetegség.
A betegség gyakori, 100 emberből átlag 2 szenved
pikkelysömörben. Bármely életkorban előfordulhat, az esetek fele serdülő
illetve fiatal felnőttkorban kezdődik. Ugyanakkor nem ritka a
gyermek-, sőt csecsemőkorban kezdődő pikkelysömörös megbetegedés.
A
típusos tünetek - makacs, vörös, beszűrt, pikkelyesen hámló bőrgyulladás
elsősorban a térdek könyökök, bokák felett illetve a hajas fejbőrön - mellett
gyermekkorban gyakori a nem típusos tünetek fellépte is, mely megnehezíti a
betegség felismerését a nem szakorvos számára.
- Csecsemőkorban leggyakrabban a pelenkás terület makacs, hagyományos kezelésre nem gyógyuló, élénkvörös,
éles széllel elhatárolódó gyulladása (pelenkapsoriasis), valamint a hajlatok
(hónalj, köldök - psoriasis inversa) és a hajas fejbőr (psoriasis capitis,
corona psoriatica) megbetegedése képében jelentkezik. Gyermekkorban is
gyakoriak a hajas fejbőr tünetek, jellemző továbbá a testszerte, főként a
törzsön elszórtan megjelenő 0,5-2 cm átmérőjű pikkelyesen hámló, gyakran enyhén
viszkető tünetek megjelenése (psoriasis guttata).
Szerencsére mind gyermek-, mind
felnőttkorban igen ritkán fordulnak elő a súlyos, néha egész testfelületet
érintő, vagy ízületi gyulladással járó formák (psoriasis pustulosa, erythroderma
psoriatica, arthropathia psoriatica).
A pikkelysömör
öröklött hajlamon alapszik, gyakran mutat családi halmozódást, de
sem megjelenésének valószínűsége, sem a tünetek súlyossága nem számolható
előre, azaz nem feltétlenül jelenik meg az utódok mindegyikében, sőt
generációkat "ugorhat", vagy előfordul, hogy a családban csak
oldalágon (pl. unokatestvér, nagybácsi) találunk pikkelysömörös rokont.
-Természetesen az is előfordul, hogy a beteg
családjában senkinek sincs pikkelysömörös betegsége.
-A betegség lefolyása idült, a kezelésekkel
tünetmentességet lehet elérni, de véglegesen nem gyógyítható.
- Ismeretesek
olyan ún. provokáló tényezők, melyek a tüneteket rontják, ezek ismerte és
lehetséges elkerülése fontos.
-Ilyenek a fizikai
sérülés, melynek helyén gyakran alakul ki típusos pikkelysömörös
bőrjelenség, a hurutos ill. bakteriális fertőzések, melyek leginkább szóródó
bőrtüneteket provokálnak, az elhúzódó stressz és egyéb negatív pszichés
tényezők, a hormonális változások, a túlsúlyosság.
-A betegség kezelési módja függ a tünetek
elhelyezkedésétől, súlyosságától, a beteg életkorától. A kezelés beállítása
bőrgyógyász szakorvosi feladat.
Alapvető és minden pikkelysömörös számára
kiemelkedően fontos az általános bőrápolás, a bőr szárazsága, gombás bőrfertőzések
(pl. hajlati kipállás), seborrhoeás bőr (zsíros arcbőr, korpázó, zsíros haj)
ugyanis mind rontják a pikkelysömörös tüneteket.
- Fontos tehát a bőr
megfelelő tisztítása, hidratálása, seborrhoeás bőrpanaszok esetén annak
bőrgyógyászati kezelése.
A pikkelysömör kezelésében leggyakrabban különböző
hatóanyagtartalmú (salicyl, steroid, kátrány, dithranol) hámlasztó,
gyulladáscsökkentő, gyullasztó külsőleges készítményeket alkalmazunk, gyakran
kombinációban.
-Nem újkeletű, de napjainkban reneszánszát élő, és az új modern készülékek
birtokában igen
hatékony és biztonságos kezelési módszer a fényterápia.
- Alkalmazzák önmagában vagy fényérzékenyítő
kezeléssel együtt.
Belső gyógyszeres kezelésre csak ritka
válogatott esetekben van szükség, minden
esetben szoros orvosi kontroll mellett.
Összegzésként tehát
elmondhatjuk, hogy a
pikkelysömör bár nem gyógyítható, de megfelelő, egyénre szabott kezeléssel jól
karbantartható bőrbetegség, melynek gondozásához bőrgyógyász szakorvosra
valamint az orvos és beteg jó együttműködésére van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése