MEGÉLT EMBERI DRÁMÁK
AZ
AZ ÉLET ÉS ELMÚLÁS HÓFEHÉR JELKÉPEI
A színesfémbánya egyik részlegén 2 bánya munkást betemetett 3 méter
ércréteg,de szerencsére a steril kövek nagyobb méretűek voltak úgyhogy egy
sekély mennyiségű levegő bejutott hozzájuk.
Jómagam mindig a mentőosztag tagja
voltam,minden bánya szerencsétlen-
ségnél.
Azonnal felmértük a helyzetet-oxigént
komprimáltunk hogy ne fulladjanak meg. A mentőosztag tagjai elkezdték az
alagút kialakítását/faanyaggal kibélelve a következő omlásveszély elkerülése
végett,Három órát tartott amíg az első bányászt elértük. Ekkor mondták hogy
bemehetek az alagútba az első-segélynyújtás megadása végett. Hatalmas
félelemben éltem de csak a döntés pillanatáig-utána már csak a tudatos emberi
cselekvés érdekelt és semmi más. A szűk alagút miatt csak hason csúszva tudtam
elérni őket. Azonnal észleltem hogy mind a ketten eszméletlenek és sokkos
állapotban vannak. Morfiumot és keringés támogató gyógyszereket adtam
mindkettőjüknek,és megpróbáltam a hozzám közelebb lévőt lassan megmozdítani de
sikertelenül/pedig teljes erőben lévő élsportoló voltam/Akkor kötelet kértem a
kintiektől és egy váll-kengyel kötéssel lassan mozgatni majd húzogatni kezdtem
ami már sikeres volt. A bányásztársát hasonló módon hoztam ki. Az úgymond
vezetők, beleértve a a mindenhez értő nagy pofájú, politikusok, a
bányatröszt vezetőit,munkavédelmi szakemberek körülbelül 1oo méter távolságból
figyelték a fejleményeket- A bányacsillével a kűlzínre értünk,ahol egy –MOLOTOV
teherkocsi várta a sérülteket-két dróthálós hordággyal. Közben véletlenül
arra járt a megyei pártvezetés néhány _VOLGÁ gépkocsija amivel éppen/terepen
voltak az illetékesek. Jómagam nagyon kimerülten,kíméletlen kijelentéseket
tettem a felső vezetésnek szánva azokat azt reklamálva hogy egy ilyen
bányaközpontnak nincs egy mentőkocsija. Megkérdezték hogy ki ez az ember, aki
ilyen elmarasztaló kijelentéseket mer tenni. Három bányász odaállt a kocsijuk
mellé és a következőket mondták- Ez az ember a MI ORVOSUNK és ne merjék
bántani-
Közben a Molotov teherautó megindult
lefelé a Budesti úton a bányaközpont felé- Egy 11-12 éves gyermek a Pop Vasile
fia, kapaszkodott a kocsiba,nem engedte el azt , zokogott és végül is a köves
hegyi útra zuhant-ami egy 13 cm sebet ejtett a gyermek homlokán. Levittem a
rendelőbe bevarrtam.
25 év eltelte után egy férfi nyit a rendelőmbe,megáll velem szemben és románul
megkérdezi-emlékszik e még Rám doktor úr-
Ránéztem és a homlokán láttam azt a hosszú
sebheget amit annak idején összevarrtam. Azonnal felismertem és mondtam neki-
Te vagy a Pop Vasile fia Kapnikról Ő elmondta hogy bányamérnök Kapnikon és
eljött a családja nevében hogy ennyi idő után is még egyszer köszönetet mondjon
nekem amit az édesapjáért tettem 25 évvel ezelőtt,ugyancsak közvetítette a
másik megmentett bányász köszönetét is. Kedves olvasóm –ha akad majd
ilyen-ebben az embertelen világban ez már nem tudomány,kutatás,elismerés,ez
már a magas érzelmi sikon mozgó emberi kötelességtudat és hála valós
összefonódásának a története..
-
EGY ANYAHALÁL ÉLŐ ÉS SZENVEDŐ TANUJA
A sors Nekem szánta annak a döbbenetes
anyahalálnak az észlelését amit akkor éltem meg amikor egy év januárjában- a 2
méteres hó miatt megszakadt a külvilággal mindennemű közlekedés a Gutin
aljában. A mentés csak azonnali műtéti beavatkozás eredményképpen
születhetett volna meg,de még akkor is csak a lehetőségek szintjén.
Tudniillik a szülő anyának egy méhfal szakadása volt amiben 45 perc
alatt elvérzett és meghalt,minden kétségbeesett beavatkozás mellett is. A végső
próbálkozások között,/lévén hogy –univerzális donor vagyok/ még biológiai
vérátömlesztést is végeztem és a magamtól levett vért adtam az anyának. Minden
hiába volt,tehetetlenül kellet végignéznem az elmúlás fehér rátelepedését az
arcára és végighallgatni a könyörgését hogy ne hagyjuk meghalni- A kétségbeesés
a kimondhatatlan fájdalom enyhe szavak amit éreztem,azt hogy a pályám kezdetén
ezt mérte rám a sors,hogy elrettentsen a hivatásomtól,hogy soha az életben ne
tudjam feldolgozni azt az éjszakát hajnal 4 óráig.
A kis gyermekágyban- ott volt az árván maradt élet,az egészséges kisbaba.
Az apa a bányában dolgozott éjszakai váltásban. A munkatársaim azt javasolták
hogy hagyjam el a helységet mert ha megtudja az apa –lévén különben is egy
agresszív ember megöl a felindulásában.
Úgy döntöttem hogy ott maradok mert a lelkiismeretem tiszta,amit lehetet
elvégeztem szakszerűen,tehát nem futamodhatok meg.
Életem legnagyobb érzelmi döbbenetét szenvedtem el amikor megérkezett az Apa.
Ott álltam egyedül, a halott feleségével és az újszülött fiával.
Soha nem tudtam elképzelni annyi emberi
önuralmat amit ez a megviselt arcú,mélyen szenvedő,könny nélküli férfi látványa
bevésett az emlékezetembe. Megcsókolta halott felesége arcát,két kezébe fogta a
kezét.
Én álltam némán, magamba roskadva és a
hosszú hallgatás után elmondtam hogy mi volt az oka ennek a drámának, amit
mindannyian megéltünk,hogy mik voltak a kezelési lehetőségek,hogyan kezeltük az
elhunytat. Végighallgatott majd néhány könnycseppel a szemében ölbe vette a
fiát és elment.
Reggel ismét hozzákezdtem a mindennapi
munkámhoz,a gyógyításhoz,de mérhetetlenül megviselve és a helység embereinek
fürkésző pillantásai közepette,hogy vajon a mindennapi orvosuk hogy éli át ezt
az emberileg méltánytalan és igazságtalan drámát.
A harmadik nap eljött hozzám az apa és megköszönte,
amit a felségéért tettem. Elmondta, hogy a szemtanuk-szülésznők mondták el neki
minden részletét a kezelésnek. De ez az éjszaka kitörölhetetlen marad
emlékezetemben mindvégig amíg élek és felkiáltójelként fog végigvonulni a
pályámon, hogy az- ORVOSTUDOMÁNY IS VÉGLETES LEHET AZ ESZKÖZEIBEN és ezzel
mindenkor számolni, kell.
Mindkét drámai történésnek
volt egy közös nevezője, olyan emberek részéről, akiket a mindenkori
társadalmak a –szürke rendek-kategóriájába sorolnak, a döbbenet határait súroló
emberi keménységet, szenvedést uralni képes, a becsület a segíteni akarást
intuitív módon megérző a sors hatalmának a tudomásul vétele. De számomra
volt még egy kitörölhetetlen tanulság-hogy drámai helyzetekben is él az őszinte
emberi hála érzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése