-AZ ELVÁNDORLÁS ELVI
ÉS GYAKORLATI VONATKOZÁSAI-.
-MINDENKI SAJÁT SORSÁNAK A
KOVÁCSA.--
A mai történelmi
időszak egyik fintora volt hogy egy
megdönthetetlennek látszó diktatúra,rövid idő alatt kártyavár módjára
összeomlott és egyúttal létrejött egy régen óhajtott európai közösség,egyelőre
még a kezdet velejáró gyermekbetegségeivel.
Ez a tény kelet Európában
meglehetősen ellentmondásos
állapotokat szült,az egyén mozgásterét,életkilátásait,gyermekeik
jövendőjét,egyszóval egy méltó emberi lét kilátásait kuszálta össze ez az
esemény,hatalmas embertömeg elvándorlását előidézve.
Távolról sem
tisztem véleményt nyilvánítani az elvándorlás vagy itthon maradás érveit
taglalni esetleg elmarasztalni.
Amikor azonban a
kérlelhetetlen statisztika azt mutatja hogy
13oo.ooo erdélyi honfitársunk
3oo.ooo más kárpát medencei magyar sorstársunk hagyta itt a szülőföldet az már mélyen
megrendít. Az elvándorlásnak családi, jogi,érzelmi,anyagi,szolidaritási
szempontjai vannak. Minden elvándorlónak és itthon maradt „végvárinak”meg van a
sajátos érvelése,amit mélyen tisztelnünk kell.
Ha nem lenne a
közösségi sors,ha nem látnék nap mint nap,magányos öregeket,gondozatlan sírokat,elhagyott
gyönyörű otthonokat,a fogyóban lévő gyermekhadat,a közintézményekben hovatovább
fogyatkozó kiváló szakembereinket,eltulajdonított
templomokat,iskolákat,szerzetesrendi
rendházakat,akkor talán könnyebben békélnék meg a
megfellebezhetetlennel, és nem hadakoznék mindennap ezekkel a
gondolatokkal.
Abba már belenyugodtam hogy azt állítják rólunk hogy csak a tehetségtelenek,bátortalanok,azok
akiknek nincs önbizalmuk,egy más nemzeti vagy társadalmi beilleszkedés
arányaiba.
Követve a
mindennapi politika –oktondi-okfejtéseit,felteszem
magamban a kérdést vajon miért nem beszélnek az illetékes politikusok -MÁSODIK
TRIANON-ról,amit ez a döbbenetes emberanyagban való kivérzése
Erdélyországnak,okozott. Vajon az üres frázisok hangoztatása az
–AUTONOMIÁRÓL-olyan körülmények között amikor egy akkor még két és félmilliós
népcsoport elveszti az értelmiségét,cserben hagyva saját fajtáját,Ide nem
egynéhány botcsinálta politikusra van szükség,hanem a kúltúra
embereire,pedagógusokra,orvosokra akikkel anyanyelvén tud értekezni a
beteg,köztisztviselőkre,szakmunkásokra,mérnökökre vállalkozó szellemű emberekre
stb. A szülőföld tisztességének a méltóságát már elvesztették-.
Ami pedig az új életük lelki,érzelmi,vetületeit illeti ez már mindenkinek
mély emberi intimitása.
Jómagam most már a
mát latolgatom,mi lett volna ha mindannyian itthon maradtunk volna/egy kis
türelemmel egy kis felelősségérzettel főként a szüleink iránt és megőriztük
volna a –végvárainkat-a mai történelmi körülmények között,ha sikerült volna itt
kibontakoztatni tehetségünket?
Van egy nagy
reményem és bizodalmam.,a fiataljaink minden kísértés ellenére már nem
menekülnek,ŐK ITT AKARNAK ALKOTNI SAJÁT ÉS AZ ÖVÉIK ÉRDEKÉBEN-
Döntő többségükben
tudatossá vált bennük hogy akárhová veti a sors őket mindvégig az esetleg,JÓ ALKALMAZOTT névlegesiti őket.
Erősödik a család
egybetartó ereje köztük,viszolyognak már attól hogy hosszú időn keresztül nem
ölelhetik meg szüleiket,barátaikat .
Úgy érzem hogy mint
Európa szabad polgárai el tudják kerülni a fájó frusztrációkat-meg tudják őrizni
a szülők a család közelségének biztonságérzetét. Egyszóval elkerülhetik a
–HONTALANSÁG,SORSTALANSÁG,KISZOLGÁLTATOTTSÁG.,keserű érzését.
Egyszóval megmarad nekik az
alkotókészség örömérzése is habár nem állíthatom hogy sima úton.
ADJA AZ ÚR HOGY
IGY LEGYEN !!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése