ROSSZ-E A GYERMEK ? MIRŐL TEHET Ő ÉS MIRŐL MI ??

Rossz-e a gyermek? Miről tehet ő, miről mi?

Csak ha figyelembe vesszük a gyermekek szükségleteit, fejlődésmenetét, akkor beszélhetünk arról, hogy vajon tényleg rossz-e a gyerek. Ha ezt megfontoljuk, akkor lehet elgondolkodni, hogy hogyan lehetne könnyebbé, elviselhetőbbé tenni a "folyton nyüzsgő, folyton beszélő" gyereket a felnőtt számára.

Az anyának nehéz a dolga, mert:
- nincs egy perc békessége, a gyerek nyüzsög, folyton nyúzza valamiért, folyton nyafog
- rettegni kell, hogy kárt tesz magában vagy a holmik között
- nem fogad szót
- nem lehet a lármát kibírni

Nehéz a gyereknek, mert
- egész nap veszekednek vele
- édesanyja mindig haragszik
- sohasem teheti azt, amit akar
- édesanyja mindig szabadulni akar tőle
- folyton azt hallja, hogy rossz gyerek

Ha valakiben felmerül, hogy rossz a gyereke, vizsgálja meg, hogy valóban úgy van-e. Előfordul, hogy azt gondoljuk, hogy rossz valamelyik háztartási gépünk, pedig nem tudunk vele bánni, vagy csak meg kellett volna olajozni. Mi pedig dühöngtünk, ráncigáltuk és ezzel még jobban elrontottuk. Gyakran van ez így a gyerekekkel is.

Három dolgot kell megvizsgálnunk:

I.                 Nem azért mondjuk-e rossznak a gyereket, mert viselkedését nehezen bírjuk?

II.             II. Nem követelünk-e tőle olyat, ami csak hosszas nevelés után fejlődhet ki. Nem vetünk-e a szemére olyan tulajdonságokat, melyek egy felnőttnél tényleg csúnya hibák, de a gyereknél nem azok? Például önzés, irigység, hazugság.

III.         III. Mennyire vagyunk mi magunk hibásak a gyerek rosszaságában? Mennyire vadítottuk el mi magunk, mennyire visszük bele mi magunk a rosszaságba?

Az anya részéről elhangzó panaszokból:

I. 1. Nyüzsög, nem marad nyugton, ezzel agyonidegesíti a környezetét.
Egyszerűen szüksége van a sok mozgásra, muszáj funkciókat gyakorolni. Ha megakadályozzuk ebben, testi fejlődése látja kárát. ( A sok betegeskedés például nemcsak azért veti vissza a gyereket, mert a betegség árt neki, hanem azért is, mert nem mozoghat annyit, mint egészséges kortársai.)
    Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell egyrészt biztosítani a megfelelő mozgáslehetőségetszámára, másrészt nekünk kell uralkodni magunkon, hogy természetes magatartását el tudjuk viselni.

-A kor előrehaladtával, megfelelő mozgáslehetőség biztosítása mellett egyre hosszabb időre elvárhatjuk, hogy csendben maradjon. Célunk kétségtelenül az, hogy a növekvő gyerek huzamosabban és elmélyültebben tudjon ugyanazzal a dologgal foglalkozni. De itt sem feltétlenül a tétlenül üldögélésről van szó.
   2. Zaklat, folyton szeretné, ha játszanék vele, öltöztetném, mesélnék neki, tehát körülötte ugrálnék. Miért nem tud egy kicsit békén hagyni? Olyan rossz ez a gyerek!
     a) megszokta, hogy egészen 2-2,5 éves koráig folyton körülötte voltunk, minden igényét kielégítettük, most nehéz tudomásul vennie, hogy ez már nem így van
     b) a gyerek nagyon szereti anyját, kevesli az együtt töltött időt
     c) a gyerek megérzi, hogy édesanyja le akarja őt rázni, és ez megrémíti. Még görcsösebben kapaszkodik, még jobban követelőzik, és ezzel még  elviselhetetlenné lesz.
Ha a gyerek megkapja azt a biztonságot, hogy édesanyja is szeret vele együtt lenni, szeret vele jhátszani, sétálni, akkor sokkal kevésbé erőszakoskodik olyankor, amikor az anyjának erre nincs módja. Ha a gyerek tudja, hogy naponta van olyan időszak, amikor a szülő teljes figyelmét ráfordítja, akkor kevésbé fogja nyúzni.

II. A megvizsgálandó dolgok második pontja,

hogy ugyanazt jelenti-e valamilyen tulajdonság a gyermeknél, mint a felnőttnél?
    

  Önzés: felnőttnél nehezen elviselhető tulajdonság, a gyereknél szinte törvényszerű a fejlődés kezdetén. A másik helyzetébe való beleélési képesség csak nagyon lassan alakul ki.
   

  Irigység: A legtöbb felnőtt is irigykedik, ha a másiknak többje van, mint neki. Csak a felnőtt tudja, hogy az irigység olyan tulajdonság, amit el kell titkolni, uralkodnia kell magán. A kisgyermek nemcsak a másik tárgyait, javait irigyli, hanem a kisebbel való fokozott törődést, gyöngédséget is. Ugyanakkor azonban még alkalmatlan belátásra, illetve az indulatain való uralkodásra.
   

  Hazugság: legjobb, ha a kisgyermekkel kapcsolatban ezt a kifejezést nem is használjuk, hiszen nem is hasonlít ahhoz, amit felnőttnél ennek nevezünk.

-A gyerek sokszor nem mond igazat, mert
   

  1. rosszul figyeli meg a dolgokat;
     2. rosszul emlékezik rájuk;      
     3. könnyen befolyásolható  (például: "Ugye láttad?" kérdésre rávágja, hogy igen)
     4. zavarosak a fogalmai (például tegnap csónakáztunk - jelentheti az előző évet is)
     5. gazdag a képzelete, szereti a mesét, nem is látja az igazmondás jelentőségét (a felnőttek is mesélnek neki, miért ne mesélhetne ő is a felnőtteknek?)
     6. a kisgyermeknél a vágy nagyon könnyen összemosódik a valósággal (ha valamit nagyon szeretne, hogy megtörténjék, akkor már el is képzelte, hogy megtörtént; ha nagyon szeretne valamit meg nem történtté tenni, akkor el is hiszi, hogy nem történt meg - olyan erősen képzeli, hogy már maga is hisz benne)

#1 Dr.BauerBela

---