EGY ÉLETRE SZÓLÓ ERKÖLCSI ÖRÖKSÉG
SZIKLASZILÁRDAN
A sors azzal ajándékozott meg, hogy
ebben a gyenge hitű korszakban, talán a társadalom legkiszolgáltatottabb,legtöbbet
szenvedő emberei okítottak erkölcsiségre,kitartásra,
,tisztességre és sok minden más
embertársi jóra. Hallgatván ezt az egész aranycirkuszt, és azt hogy mennyi
politikai szenvedéllyel harsogja a média ezeknek az embereknek a létükért vívott
küzdelmüket, végig gondolom hogy ők csak ilyenkor kerülnek címlapokra vagy a
mindentudó média tudorok és csevegő társaik bölcseletére.
Amióta az eszemet tudom mindig csak a
vitézekről és hősökről,az egymást szelíden gyilkolgató politikusokról szóltak a
társadalom alkotó erényei.
A bányászhalál az esetek
többségében hírértékű esemény volt amit
ilyen vagy amolyan részvét nyilvánítás követett
Ezt a fejezetett mindennemű és
ideológiájú társadalom egy két nap után levétette a hír menüjéről.
Miért,mert nem volt szórakoztató,mert
mindig a elkövetkező választásokra spekuláltak,mert az emberi méltányosság
érzése sohasem volt irántuk érzelmi tisztesség.
Azért írom le ezeket a sorokat mert
ezen emberek szenvedéseinek és gyakori
elmúlásának autentikus történelmi tanúja vagyok.
Öt éven keresztül igyekeztem a
lehetőségek és emberi helytállásomon keresztül gondozni őket a születéstől az
elmúlásig. A férfiak korai halálozása/5o év körül/a szakmai ártalmak miatt/szilikózis,tuberkulózis/
a számtalan bányaszerencsétlenség amelyek ,gyakran halálos kimenetelűek voltak,
mind megannyit átélve én is az állandó elszámolási kényszer hatása alatt éltem.
Minden szerencsétlenséghez le kellet menjek az önkéntes mentőcsapattal a föld
fekete sötét rohadt gyomrába, ahonnan soha nem lehetett tudni hogy van-e
visszatérés. Elsősegélynyújtás volt a feladatom,azok számára akik vagy
bányaomlás,robbanás sérültjei vagy áldozatai voltak./Az alkotás
kényszere-szemelvények/
Ezek a leírhatatlan drámai helyzetek
sajnos gyakran megismétlődtek. Olykor amikor beöltözve a mentőtársaim sajátos
öltözékébe a tett helyére érkeztünk és megkezdtük a mentési munkálatokat-a
karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT című műve
jutott eszembe és arra gondoltam hogy a helyzetek amit átéltem sokszor sokkal
megrázóbb képet mutattak Ezek az emberek magukban belenyugodtak az elmúlás
gondolatába,,kemények,szókimondók szavatartók,értékelték a feléjük nyújtott
segítő kéz értékét és rangját Ez a hely volt életem legtanulságosabb
iskolája,itt okultam a legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó
kimondott értékéről és a szolidaritás legszebb példáiból.. Tanúja voltam a
drámai emberi sorsoknak, a vigasztalanság határain mozgó kilátástalanságból
való kilábalások számos példájának. Sors és jellemformáló volt az életemben ez
az élményanyag.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése