Aszfaltbetyárok,
fülkehuszárok
Napi
teendőink közé tartozik a helyváltoztatás, gyalog vagy különféle közlekedési
eszközökkel. De vajon mi készteti a máskor békés gyalogosokat agresszióra, ha
biciklire, motorkerékpárra pattannak, vagy autójuk volánja mögé ülnek?
Amikor
1817-ben Karl von Drais, a kerékpár feltalálója megtette első útját járművével,
még nem sejtette, hogy a bicikli ennyire népszerű lesz napjainkra. Több mint
érdekes, hogy ugyanabban a németországi kisvárosban – Karlsruhe-ben –
született, mint Carl Benz, a gépkocsi szülőatyja, aki 1886-ban mutatta be
négyütemű motorral hajtott, háromkerekű járművét. E két találmányból duzzadt
gigantikussá napjaink közúti közlekedése, melynek nem csak pozitív hatásai
vannak. Az ENSZ adatai szerint évente több mint 1,3 millió embert ölnek meg, és
további 50 milliót sebesítenek meg autóbalesetben.
Nemrég
végeztek egy felmérést hazai autósok körében, mely szerint a kérdőívet kitöltők
önmagukat feleolyan agresszívnak ítélték meg, mint a közlekedés többi
résztvevőjét. Legtöbbünket kényszerített már hirtelen fékezésre egy elénk
bevágó autó, és voltunk már szenvedői nyomdafestéket nem tűrő verbális
konfliktusnak is. Amíg rendőrautó van a közvetlen közelünkben, mindenki úgy
közlekedik, mint a ma született bárány, amint megszűnik a hatósági kontroll
veszélye, némely ember öntörvényűvé válik. De kik ezek az emberek? A
társadalomban és a gazdaságban elfoglalt ranglétrától és az autók méretétől
függetlenül bárki lehet: igazgató és gengszter, munkanélküli vagy tisztes
családapa. Mindennaposak a „centiméteres” követési távolsággal fenyegetők, akik
le akarják tolni az előttük haladókat, ha azok nem az ő elvárásaik szerinti
tempóban közlekednek. Még akkor is, ha a vétlen autós éppen a hatályos KRESZ
szabályait igyekszik betartani. De nem csak a drága autóban ülnek agresszív
emberek, vannak olyan kisebbrendűségi érzésekkel küszködő sofőrök, akik a
közutakon akarnak elégtételt venni munkahelyi vagy magánéleti sérelmeik miatt.
Sok vezető pozícióban lévő pedig ugyanúgy rá akarja kényszeríteni akaratát a
körülötte közlekedőkre, mint saját cégénél a beosztottakra. Megint mások a
szemet szemért fogat fogért elvet vallják, és az őket ért sérelemért mindenáron
törleszteni akarnak, ilyenkor gyakori a „büntető” magatartás, például mások
akadályozása.
Hogyan ússzuk meg lelki és fizikai sérülés nélkül ezeket a
szituációkat? Semmiképpen ne reagáljunk az agresszióra hasonló magatartással,
ne bocsátkozzunk vitába. Távolodjunk el a kötözködő sofőrtől, még akkor is, ha
ez útvonal-módosítással jár. Ha ennek ellenére mégis súlyos agresszió érne
bennünket, a központi zár legyen bekapcsolva, az ablakok pedig felhúzva. El
kell kerülni a konfliktusokat, még akkor is, ha igazunk van. Zaklatott
idegállapotban pedig ne vezessünk, inkább lazítsunk, fújjuk ki magunkat egy
parkolóban.
Az agresszív vezetők tettei bűncselekménynek számítanak, amit
a Btk. közúti veszélyeztetésnek nevez. A könnyű sérülést okozó baleset esetén
maximálisan három év, míg súlyos testi sérülésnél öt év börtönnel büntethető.
Akit szándékos közúti veszélyeztetéssel kapcsolatban gyanúsítottként
kihallgatnak, annak automatikusan bevonják a jogosítványát. A közúti agressziót
azért nehéz büntetni, mert szinte bizonyíthatatlan, nehéz a tettenérés.
Megoldás lehet erre a problémára a ma már elérhető áron beszerezhető korszerű
autós kamera, melynek felvételei bizonyító erejűek lehetnek egy adott
közlekedési szituációban. De ki az, aki feljelentést tesz egy olyan közúti
agresszió miatt, ami nem járt konkrét balesettel? Nem éri meg a fáradságot,
macerás, időigényes – így gondolkodnak az emberek. Ezt támasztja alá, hogy
hazánkban évente ezer alatt van a szándékos közúti veszélyeztetés miatt
indított büntetőeljárások száma, pedig szinte naponta történik ennyi
országosan.
Levezethető feszültségek
Az agresszió a latin aggredi szóból ered, jelentése:
nekifogni, hozzálátni, megragadni. Az agresszivitás egy az emberi tulajdonságok
közül, önmagában nem káros, minden attól függ, hogy mi célból és hogyan
használjuk. Morális tartalom szerint antiszociális agressziónak azokat a
szándékos erőszakos cselekvéseket nevezzük, amelyek egyéni és csoportértékeket
vagy érdekeket rombolnak, kárt és fájdalmat okoznak. Felfogható
válaszreakcióként, amit akkor adunk, ha frusztrál bennünket valaki, valami.
Frusztrálhat a gyakori visszautasítás, ha tetteinket vagy vágyainkat valaki
akadályozza, frusztrálhatnak mellőzöttségek, nélkülözések, kudarcok sorozata,
de a folyamatos büntetés is. Így aztán ne is csodálkozzunk azon, hogy a
börtönből szabadultak nagy többsége újból visszaesik. Az indulati agresszió
belülről fűtő harci kedvből indul, tombol a lélekben az érdekérvényesítő vágy,
ezt akarja levezetni az erőszakos viselkedés. Az agressziót azonban jó dolgokra
is használhatjuk erőforrásként, konstruktív tettek, művek létrehozására. A
proszociális agresszió csoport- és egyéni értékeket, érdekeket véd, ment meg a
pusztulástól. Bátorság, erő, kitartás és küzdőképesség nélkül nehéz kreatív
tetteket megvalósítani. A szülőcsatornán átnyomakodó és erőt kifejtő
újszülöttek később keményebb, tűrőképesebb és magabiztosabb legények és leányok
lesznek, mint azok a társaik, akik harc nélkül, császármetszéssel érkeznek a
külvilágra. Az antiszociális agresszív hajlam kialakulásának okait főként a
gyerekkorban kell keresnünk. A fogantatástól kezdve a gyermek kétéves korának
végéig döntő hatással van az, hogy milyen érzelmi kapcsolata van a felnőttel.
Fontos az éhség és szomjúság csillapítása, a cirógatás, ölelés és karbavétel, a
jó érzelmi kontakt, amely biztonságérzetet ad a kisembernek. Sok gyermek apai
jelenlét nélkül nő fel, és nem találkozik az erős férfi által támasztott
határokkal, szabályokkal. Ezek döntő befolyással lesznek arra, hogy a növekvő
gyerek, majdani felnőtt hogyan reagál majd a stresszre, frusztrációkra.
Mindezek hiánya hozzájárulhat az antiszociális magatartás kialakulásához. A
tartós agressziót lehet befelé is terelni, elfojtani, magunkba temetni, de
valamikor később meg fog jelenni, lehet, hogy testi-lelki betegség formájában.
Meg nem vívott harcainkat rendszerint újból elénk tálalja a sors. Ezért
tanácsos a velünk született agressziót a megfelelő helyen, sportban, kreatív
tevékenységekben levezetni. Ne felejtsük el a verbális agressziót sem, amely
több sebet okozhat a léleknek, mint egy jól irányzott balegyenes a testnek. (Részletek
Mohás Lívia: Az agresszióról és a sikerkereső emberről című könyvéből).
Rejtett problémák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése