Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. július 14., péntek

Aszfaltbetyárok, fülkehuszárok



Aszfaltbetyárok, fülkehuszárok
Napi teendőink közé tartozik a helyváltoztatás, gyalog vagy különféle közlekedési eszközökkel. De vajon mi készteti a máskor békés gyalogosokat agresszióra, ha biciklire, motorkerékpárra pattannak, vagy autójuk volánja mögé ülnek?
Amikor 1817-ben Karl von Drais, a kerékpár feltalálója megtette első útját járművével, még nem sejtette, hogy a bicikli ennyire népszerű lesz napjainkra. Több mint érdekes, hogy ugyanabban a németországi kisvárosban – Karlsruhe-ben – született, mint Carl Benz, a gépkocsi szülőatyja, aki 1886-ban mutatta be négyütemű motorral hajtott, háromkerekű járművét. E két találmányból duzzadt gigantikussá napjaink közúti közlekedése, melynek nem csak pozitív hatásai vannak. Az ENSZ adatai szerint évente több mint 1,3 millió embert ölnek meg, és további 50 milliót sebesítenek meg autóbalesetben.

Nemrég végeztek egy felmérést hazai autósok körében, mely szerint a kérdőívet kitöltők önmagukat feleolyan agresszívnak ítélték meg, mint a közlekedés többi résztvevőjét. Legtöbbünket kényszerített már hirtelen fékezésre egy elénk bevágó autó, és voltunk már szenvedői nyomdafestéket nem tűrő verbális konfliktusnak is. Amíg rendőrautó van a közvetlen közelünkben, mindenki úgy közlekedik, mint a ma született bárány, amint megszűnik a hatósági kontroll veszélye, némely ember öntörvényűvé válik. De kik ezek az emberek? A társadalomban és a gazdaságban elfoglalt ranglétrától és az autók méretétől függetlenül bárki lehet: igazgató és gengszter, munkanélküli vagy tisztes családapa. Mindennaposak a „centiméteres” követési távolsággal fenyegetők, akik le akarják tolni az előttük haladókat, ha azok nem az ő elvárásaik szerinti tempóban közlekednek. Még akkor is, ha a vétlen autós éppen a hatályos KRESZ szabályait igyekszik betartani. De nem csak a drága autóban ülnek agresszív emberek, vannak olyan kisebbrendűségi érzésekkel küszködő sofőrök, akik a közutakon akarnak elégtételt venni munkahelyi vagy magánéleti sérelmeik miatt. Sok vezető pozícióban lévő pedig ugyanúgy rá akarja kényszeríteni akaratát a körülötte közlekedőkre, mint saját cégénél a beosztottakra. Megint mások a szemet szemért fogat fogért elvet vallják, és az őket ért sérelemért mindenáron törleszteni akarnak, ilyenkor gyakori a „büntető” magatartás, például mások akadályozása.

Hogyan ússzuk meg lelki és fizikai sérülés nélkül ezeket a szituációkat? Semmiképpen ne reagáljunk az agresszióra hasonló magatartással, ne bocsátkozzunk vitába. Távolodjunk el a kötözködő sofőrtől, még akkor is, ha ez útvonal-módosítással jár. Ha ennek ellenére mégis súlyos agresszió érne bennünket, a központi zár legyen bekapcsolva, az ablakok pedig felhúzva. El kell kerülni a konfliktusokat, még akkor is, ha igazunk van. Zaklatott idegállapotban pedig ne vezessünk, inkább lazítsunk, fújjuk ki magunkat egy parkolóban.
Az agresszív vezetők tettei bűncselekménynek számítanak, amit a Btk. közúti veszélyeztetésnek nevez. A könnyű sérülést okozó baleset esetén maximálisan három év, míg súlyos testi sérülésnél öt év börtönnel büntethető. Akit szándékos közúti veszélyeztetéssel kapcsolatban gyanúsítottként kihallgatnak, annak automatikusan bevonják a jogosítványát. A közúti agressziót azért nehéz büntetni, mert szinte bizonyíthatatlan, nehéz a tettenérés. Megoldás lehet erre a problémára a ma már elérhető áron beszerezhető korszerű autós kamera, melynek felvételei bizonyító erejűek lehetnek egy adott közlekedési szituációban. De ki az, aki feljelentést tesz egy olyan közúti agresszió miatt, ami nem járt konkrét balesettel? Nem éri meg a fáradságot, macerás, időigényes – így gondolkodnak az emberek. Ezt támasztja alá, hogy hazánkban évente ezer alatt van a szándékos közúti veszélyeztetés miatt indított büntetőeljárások száma, pedig szinte naponta történik ennyi országosan.
Levezethető feszültségek

Az agresszió a latin aggredi szóból ered, jelentése: nekifogni, hozzálátni, megragadni. Az agresszivitás egy az emberi tulajdonságok közül, önmagában nem káros, minden attól függ, hogy mi célból és hogyan használjuk. Morális tartalom szerint antiszociális agressziónak azokat a szándékos erőszakos cselekvéseket nevezzük, amelyek egyéni és csoportértékeket vagy érdekeket rombolnak, kárt és fájdalmat okoznak. Felfogható válaszreakcióként, amit akkor adunk, ha frusztrál bennünket valaki, valami. Frusztrálhat a gyakori visszautasítás, ha tetteinket vagy vágyainkat valaki akadályozza, frusztrálhatnak mellőzöttségek, nélkülözések, kudarcok sorozata, de a folyamatos büntetés is. Így aztán ne is csodálkozzunk azon, hogy a börtönből szabadultak nagy többsége újból visszaesik. Az indulati agresszió belülről fűtő harci kedvből indul, tombol a lélekben az érdekérvényesítő vágy, ezt akarja levezetni az erőszakos viselkedés. Az agressziót azonban jó dolgokra is használhatjuk erőforrásként, konstruktív tettek, művek létrehozására. A proszociális agresszió csoport- és egyéni értékeket, érdekeket véd, ment meg a pusztulástól. Bátorság, erő, kitartás és küzdőképesség nélkül nehéz kreatív tetteket megvalósítani. A szülőcsatornán átnyomakodó és erőt kifejtő újszülöttek később keményebb, tűrőképesebb és magabiztosabb legények és leányok lesznek, mint azok a társaik, akik harc nélkül, császármetszéssel érkeznek a külvilágra. Az antiszociális agresszív hajlam kialakulásának okait főként a gyerekkorban kell keresnünk. A fogantatástól kezdve a gyermek kétéves korának végéig döntő hatással van az, hogy milyen érzelmi kapcsolata van a felnőttel. Fontos az éhség és szomjúság csillapítása, a cirógatás, ölelés és karbavétel, a jó érzelmi kontakt, amely biztonságérzetet ad a kisembernek. Sok gyermek apai jelenlét nélkül nő fel, és nem találkozik az erős férfi által támasztott határokkal, szabályokkal. Ezek döntő befolyással lesznek arra, hogy a növekvő gyerek, majdani felnőtt hogyan reagál majd a stresszre, frusztrációkra. Mindezek hiánya hozzájárulhat az antiszociális magatartás kialakulásához. A tartós agressziót lehet befelé is terelni, elfojtani, magunkba temetni, de valamikor később meg fog jelenni, lehet, hogy testi-lelki betegség formájában. Meg nem vívott harcainkat rendszerint újból elénk tálalja a sors. Ezért tanácsos a velünk született agressziót a megfelelő helyen, sportban, kreatív tevékenységekben levezetni. Ne felejtsük el a verbális agressziót sem, amely több sebet okozhat a léleknek, mint egy jól irányzott balegyenes a testnek. (Részletek Mohás Lívia: Az agresszióról és a sikerkereső emberről című könyvéből). Rejtett problémák

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése