Az
állástól a biztonságos járásigMozgásfejlődés kisgyermekkorban (1-3 év)
A kisgyermekkori mozgásfejlődés során a legfontosabb feladat
a megfelelő mozgástér kialakítása. A szülővel való együttes mozgásélmények a
szociális kapcsolatok minőségének javulását is elősegítik.
Változatos mozgásélmények
Az állástól a biztonságos járásig
A növekedés a csecsemőkor végére lelassul és a serdülőkorig
viszonylag egyenletes ütemre vált. A járás biztonságos megtanulása után a
helyváltoztatás képessége gyorsan fejlődik. A megjelenő új mozgásos feladatok
tökéletesítik az eddig megtanult mozgásvázlatokat. A fizikai aktivitás, a
környezet formáló hatása kedvezően befolyásolják a mozgásfejlődést.
A legfontosabb mozgásformák a járás, a fel- és lemászás, az
egyensúlyozás, a leugrás, a
futás, a szökkenés, és az ugrás folyamatosan fejlődnek, alakulnak. A
dobások különböző formái (egykezes felső, kétkezes alsó és kétkezes felső
dobás) szintén jelentős koordinációs javuláson mennek keresztül. A hengeredés,
a gurulás, a függeszkedés, a húzás, hordás gyakorlása ugyancsak nagymértékben
segíti a mozgások finomodását, összerendezettségét. A kisgyermekkori
mozgásfejlődés egyik "motorja" a játék. Az egy-két éves
gyermekek nagy örömmel futnak körbe-körbe, húznak, tolnak tárgyakat,
felugrálnak különösebb cél nélkül. Ezek a funkcionális mozgások egyértelműen a
mozgás közben érzett öröm újra és újra átéléséért történik.
A gyakori ismétlés megint csak a mozgások
"csiszolását", a végrehajtás sikerességét javítja. A funkciójátékok
segítségével a kisgyermek sokoldalú végrehajtást gyakorol, amely visszahat a
központi idegrendszer mozgatókérgére és a mozgások összehangolásáért felelős
terület, a kisagy fejlődésére. A gyakorlás azért is fontos, mert a legfőbb
szenzoros ingerek ebben az életkorban nem a látómezőből érkeznek, hanem az
izmokból. Tehát a kinesztetikus információknak vezető szerepük van a
kisgyermekkori mozgástanulásban.
Lassan, de biztosan
Egyéves kortól
a második év végéig a kisgyermek mozgását a kis erőkifejtés, a lassú tempó és a
szűk térbeli terjedelem jellemzi. A mozgás elindítása bizonytalan, a
mozgásritmus meglehetősen változékony. Emiatt a mozgások - kívülről szemlélve -
bizonytalannak, szögletesnek tűnnek. Sok felesleges úgynevezett mellékmozgás
tarkítja a végrehajtásokat. Ez az életkori szakasz kétségtelenül a kísérletezés,
próbálgatás időszaka, ezért a mozgásokat nagy körültekintéssel és
visszafogottan hajtja végre a gyermek.
Ebben a korban már önállóan jár és szalad. Ez azt
jelenti, hogy önmagától kezd összetettebb mozgásokat végezni, ezért
előfordulhat, hogy másfél-két éves kor környékén visszatér a mászáshoz. Egyéves
kora környékén felfelé tud mászni, persze legfeljebb 30 cm-es akadályokat képes
leküzdeni. Kis gyakorlás után lefelé is tud mászni. A 2. év végén lesz képes
fel- lefelé lépkedni. Kapaszkodva felmegy a lépcsőn. Először oldalazva, után-
lépésekkel, majd fellépve és megállva megőrizni az egyensúlyt.
A szabad fellépkedés váltott lábbal harmadik év végére
jelenik meg. A lefelé lépkedés technikája később javul, hiszen egy a
szabályozás szempontjából igen bonyolult mozgásformáról van szó. Az egyensúly
folyamatos stabilizálása mellett a láb fékező mozgásának koordinálására is
szükség van a lefelé lépkedés során.
Fő az egyensúly
A járás ezen időszak alatt folyamatos javuláson megy
keresztül. A kisgyermek még mindig nagy terpeszben jár az egyensúly biztos
megtartása miatt, habár a terpesz egyénenként eltérő lehet. A lábfej
párhuzamostól eltérő szöge is a biztos alátámasztást segíti. Általában befelé
állnak a lábfejek, a kifelé fordított meglehetősen ritka. A járás sebességét a
lépések hossza és gyakorisága befolyásolja. Jelentős változás a járásban a
harmadik életév után következik be. Általánosan érvényes tendencia, hogy a
lépéshossz növekedése és a gyakoris vagy lépésfrekvencia csökkenésével megy
végbe a fejlődés.
Repülőfázis?
A futás a járástól a repülőfázisban különbözik. Rövid ideig
tartó repülőfázisok már a két és fél évesek járásában is előfordulnak. A
futómozgás jellegzetesen egyenes törzstartással, enyhén hajlított
csípővel és térddel jellemezhető. A karmozgás szűk terjedelmű és oldalra
lendített (a könyök szinte nyújtott) egyértelműen egyensúlyozó szereppel bír. A
futáshoz két fontos fizikai feltétel szükséges. Az egyik a megfelelő láberő.
A másik a dinamikus egyensúlyozó képesség magas szintje.
Mindkettő elengedhetetlen a futómozgás sikeres végrehajtásához. A jól
koordinált futómozgást ebben az életkorban a szubmaximális sebességzónában
produkálja a gyermek. Ha egy kicsit gyorsabban fut a mozgás
"szétesik", koordinálatlanná válik. Ezért a kisgyermekkorban kerülni
kell a versenyszerű megmérettetéseket.
De nehéz összekötni a mozgásokat!
A járás és a futás után a gyermek megtanul szökkenni és
később ugrani. Először a lelépések lesznek nyújtottabbak, hosszabb repülési
fázissal, később helyből ugrások tarkítják a mozgásrepertoárt. Talajra rajzolt
jelet biztonságosan csak három éves kora után képes átugrani a kisgyermek.
Megpróbálja összekapcsolni a különböző mozgásformákat, például a futást az
ugrással. Nekifut, de az elugrás előtt megáll. Folyamatossá az óvodáskorban
válik a két mozgásforma. Elkapja, eldobja a labdát, és már képes szándékosan
belerúgni.
Elkapni nehezebb, mint dobni?
A dobómozgás jellegzetesen vállból történik. Természetesen
nincs még szabályos dobóterpesz, a felállás frontális. Dobásának van iránya, de
előfordul, hogy túl hamar, vagy túl későn engedi el a labdát. Hasonlóan merev a
kétkezes alsó dobás mozdulata is. Nem történik meg az alsó és felsőtest
összehangolása, a dobás ebben az esetben is vállból történik. Sajnos a
dobómozgás megtanulása sok időt és türelmet vesz igénybe, hiszen társ kell a
gyakorláshoz.
A mozgást először lassan, eltúlozva kell tanítani, mert a
látás és mozgás összehangolása még igen fejletlen. Fontos, hogy minden
mozdulatunkat vég tudja követni a gyermek, hogy kialakuljon az elővételező
képessége, ti, hogy éppen hol tart a labda. A labda elkapása sokkal nehezebb
feladat, mert fékező mozdulatra van szükség, amely az agyi gátlások érésével
javul. Igyekezzünk elkerülni a negatív élményeket, ajánlatos ezt a
mozgásformát szakember segítségével gyakoroltatni.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni
Jelentősen javul a finommotorika, nagylyukú gyöngyöt tud
fűzni a gyermek. Kialakul a kéz finom mozgása, az ujjak koordinálása. Ügyesen
begombolja a ruháját. Tud egy lábon állni, szökdécselni, valamint lábujjhegyen
járni. Önállóan felmegy és lejön a lépcsőn. Köztes teret átlép. A gyermekek
többségénél hároméves korra kialakul az oldalasság, a funkcionális aszimmetria
a teljes test koordinációjában. Egyértelműen meghatározható a fogókéz, az
elugró és a rúgóláb.
A legfontosabb szabály a kisgyermek mozgásfejlődésének elősegítésében,
hogy megfelelő nagyságú mozgásteret és mozgásszabadságot biztosítsunk a
gyermek számára. Ez vonatkozik a futás, az ugrásra és a dobásra, míg a fel-,
le- és átmászáshoz megfelelő eszközök, szerek szükségesek. Különösen fontos a
lépcsőn fel- és lelépést gyakorolni, hiszen a mozdulatsor a később tanult
valamennyi mozgásnak alapjául szolgál. Javasolt a gyermekkel való
együttjátszás, kihasználva az utánzási vágy motivációs bázisát.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése