Hirtelen
szívhalál gyermekkorban
Megelőzhető-e, kivédhető-e az a
katasztrófa, amelyet a gyermekkori hirtelen szívmegállás jelent?
A kérdés régóta foglalkoztatja az orvosokat, mostanában
egyre inkább, mivel az utóbbi időben több fiatal sportoló esett áldozatul az
orvul támadó szívhalálnak. Csecsemő- és gyermekkorban is előfordul hirtelen szívhalál, és bár ritka eseményről van szó,
akiket érint, azoknak mindenképpen tragédia, nehezen feldolgozható trauma,
hiszen rendszerint előjelek nélkül, váratlan hirtelenséggel szedi
áldozatait.
"Valóban ritka eseményről van szó, hiszen 100 ezerből
"csak" 3-4 kisgyermeknél fordul elő" – erősíti meg Kormos Zsuzsanna, csecsemő és
gyermekkardiológus főorvos.
A kisgyermekeket érintő hirtelen szívhalálból egy is sok, itt valóban nem helyénvaló meghatározás a
"csak" és a "kevés", de nem lehet nem tudomást
venni a lehetőségről, hogy bármikor bárkinél előfordulhat.
Szerencsére az én praxisomban eddig nem volt ilyen esemény,
de azt kell mondanom, hogy lehetett volna, ha időben nem vesszük észre a
figyelmeztető jeleket, amelyek nyomán részletes, speciális vizsgálaton
derítettük fel az okokat, azokat a szívhibákat, amelyek
tragédiához vezethettek volna, ha kezeletlenül, rejtve maradnak.
Szakmai körökben gyakran elhangzik, hogy talán nálunk is
kötelezővé kellene tenni iskoláskorban a gyerekek kötelező EKG szűrését, ami eddig nem valósult meg.
Nem sok helyen vezettek be ilyen intézkedést, Olaszországban és Japánban van
hasonló jellegű kötelező szűrővizsgálat.
Az viszont igen fontos, hogy már egészen kicsi
gyermekkorban, a bölcsődében és óvodában felfigyeljen a vizsgáló gyermekorvos
a legkisebb szívzörejre, rendellenességre, ritmuszavarra, és azonnali
kivizsgálást kezdeményezzen. Az elővigyázatosság soha nem felesleges. Bizonyos
esetekben ugyanis megelőzhető lehet a gyermekkori hirtelen szívhalál, amelynek
okait vizsgálva több tényező is számításba jön.
Beszélhetünk genetikai hajlamról, családi örökségről, elektromos ingerképzési vezetési
zavarról, szívizom bántalomról, de állhatnak a háttérben különféle gyulladásos
megbetegedések is. Igaz, ez utóbbiak előzetesen nem szűrhetők, nem
diagnosztizálhatók, mert heves vírusfertőzés során alakulnak ki. Különösen
járvány idején kell ezeknek a lehetőségét figyelembe venni a gyermekorvosnak,
és a legapróbb gyanú esetén speciális szívvizsgálatot javasolni.
Az EKG-t tarthatjuk teljesen megbízható diagnosztikai
eszköznek, vagyis minden rendellenességet kimutat?
Nem. Bár az EKG remek "diagnoszta," mégsem
hagyatkozhatunk csak erre a vizsgálati eszközre bizonyos esetekben. Egyszerűen
azért sem, mert vannak előre nem jelezhető kórok is, és olyanokkal is
számolnunk kell, amelyek mindvégig rejtve maradnak, nem derülnek ki.
Egyébként vannak más vizsgálati módok is, a
szívultrahang, újabban a szív CT (komputertomográf) és MRI (mágneses magrezonancia
képalkotás) együttes alkalmazásával igyekeznek kiszűrni például fiatal
élsportolók "szívzűrjeit". A hirtelen szívhalál eddig a
felnőtt korosztály köréből szedte áldozatait, legtöbbször a koszorúerek
elmeszesedése miatt. Az utóbbi idők eseményei azonban arra figyelmeztetnek
minket, hogy az erek elmeszesedése már sokkal korábban elkezdődik egyeseknél. A
rendszeresen sportoló fiatalok ilyen irányú vizsgálata ezért került napirendre.
Felnőttkorban minden félórában elveszítünk valakit hirtelen
szívhalál következtében, de a bölcsőhalálként ismert
csecsemő- és kisgyermekkori szívmegállás korábban valóban a kivédhetetlen
események közé tartozott. Valóban nincs lehetőség és segítség, bele kell
nyugodni a feldolgozhatatlan tragédiába?
A hirtelen, váratlan, sokkoló történés a legtöbbször pánikot
okoz, a környezet szinte megbénul, cselekvésképtelen lesz. Pedig ebben az életveszélyes
helyzetben mindenképpen meg kell kísérelni az azonnali újraélesztést.
Mindenképpen pozitív módon értékelhető, hogy egyre többen tanulják
meg iskolákban és különféle tanfolyamokon a szakszerű újraélesztés technikáját,
és adott esetben képesek is gyakorlati segítséget nyújtani.
A szívmegállás orvosi szempontból még nem jelent szívhalált. Az azonnali
életveszély viszont mindenképpen versenyfutás az idővel. Szívmegállás esetén a
szív pumpafunkciója és a vérkeringés megszűnik. A létfontosságú szervek nem
jutnak oxigénhez, mindössze 3-5 perc áll rendelkezésre a cselekvésre – ha hosszabb
idő telik el az újraélesztésig, akkor már visszafordíthatatlan agy- és szívkárosodás
következik be, lényegében a klinikai halál szindrómája áll fenn ilyenkor.
Az újraélesztést csak annak érdemes megkísérelni, aki
pontosan ismeri a teendőket, gyorsan és szakszerűen képes alkalmazni
megszerzett ismereteit, hogy a szívmegállás és szívhalál között rendelkezésre
álló rövid idő elegendő legyen az élet újraindításához.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése