Miért lábujjhegyezik a gyermek?

Miért lábujjhegyezik a gyermek?

Majdnem minden gyermek, amikor megteszi az első lépéseit és még azután is pár hétig vagy hónapig szívesen lépeget lábujjhegyen, akár egy apró balerina. Tündériek ezek a csöppségek, ahogyan óvatosan pipiskedve próbálgatják az önálló járást. Mindenkit elbűvölnek, és a büszke család gyönyörködve figyeli, ahogy a legkisebb - szó szerint is - elindul az önállóság felé. Ez a jelenség természetes a járástanulás közben, de idővel leteszik a talpukat és fokozatosan megtanulják a lépés helyes mozdulatát és ritmusát. Ügyesen hajlítják majd a térdüket, gördítik a lábfejüket, elrugaszkodnak a lábujjaikkal. Legkésőbb két éves korukra el kell érniük ezt fejlettségi fokot.

A tartós lábujjhegyen járásnak több oka is lehet. Ezek az okok egészen a súlyos elváltozásoktól az átmeneti, kezelést alig igénylő, kórosnak szinte nem is tekinthető okokig terjednek. Vannak esetek, amikor komoly orvosi beavatkozás szükséges, és van, amikor elég a mozgásfejlesztés vagy a gyógytorna. A kivizsgálás és a pontos diagnózis felállítása, valamint a gyermek számára legmegfelelőbb gyógykezelés kiválasztása minden esetben szakember feladata kell, hogy legyen.
A dongaláb egy veleszületett fejlődési rendellenesség. Minden ezredik baba így születik, és sajnos a fiúknál kétszer gyakoribb. Örökölhető, gyakori a családban a halmozódás, vagyis ha bármelyik szülőnek volt, akkor nagyobb az esély, hogy a születendő gyermeknél is kialakulhat.
Ha az elváltozás már a magzati élet első három hónapjában kialakult, akkor a legsúlyosabb az eltérés, és gyakrabban társul más fejlődési rendellenességekkel. A későbbi,  méhen belüli rossz tartás következtében fellépő dongaláb kevésbé súlyos, sokkal jobb eséllyel, és  gyorsabban gyógyítható. A magzati helytelen tartás kialakulhat, ha pici a méh a baba méretéhez képest, vagy kevés hely jut ikerterhességnél és nem tudnak mozogni odabent. A túl mozgékony gyereknél a köldökzsinórba tekeredett lábon is kialakulhat a deformitás.

A dongaláb egyik jellegzetes, azonban kevéssé ismert formája, az úgynevezett lólábállás, ami a kóros lábujjhegyezésért felelős. Az újszülött lábfeje a lábszárának mintegy meghosszabbításaként egyenesen előrehajlik, és a sarok egészen hátrafelé áll. A rendellenesség következtében a láb csontjai, ízületei deformálódhatnak, ami mozgásfejlődési eltéréseket, járáshibákat, esetleg járásképtelenséget is okozhat. Az újszülött osztályokon legtöbbször azonnal észreveszik a bajt, és elkezdődhet a kivizsgálás. Szükséges lehet ortopédiai vagy sebészeti kezelés, amit kiegészítenek masszázzsal és gyógytornával. Korai felismeréssel és a megfelelő kezeléssel elérhető, hogy a későbbiekben jól működő, egészséges láb alakulhasson ki és a gyermek ne csak lábujjhegyen tudjon járni.
A méhen belüli nyomás vagy elhelyezkedési szabálytalanság miatt kialakuló változat általában az enyhébb forma, ez nem igazi dongaláb. Ha nincs anatómiai rendellenesség, az elváltozást gipszkötéssel és gyógytornával lehet javítani.

A lábujjhegyen járás hátterében ritkán idegrendszeri kórkép is lehetséges. A magzati életben vagy születés körül elszenvedett részleges, kisebb-nagyobb mértékű oxigénhiány, az izmokat érintő megbetegedések vagy izomtónus zavarok is okozhatják a problémát. Minél kisebb volt a neurológiai károsodás, annál nehezebb észrevenni idejekorán a következményeket.  Jó Apgar értékek ellenére is előfordul, hogy átmeneti oxigénhiányban szenvedett a baba a születés közben vagy közvetlenül utána, ami csak később derül ki. Ilyenkor figyelmeztető jel a megkésett mozgásfejlődés, vagy a járás megtanulásakor jelentkező, és múlni nem akaró lábujjhegyezés hívja fel a figyelmet az idegrendszeri károsodásra. A mozgásfejlesztés vagy gyógytorna megkezdése előtt mindenképpen szükséges egy ideggyógyászati kivizsgálás, hogy az esetlegesen megbúvó egyéb károsodásokat is kiszűrjék.

Az előbb felsorolt kórképek nélkül, ám az eltérő mozgásfejlődés következményeként egyre többször tapasztalt idegrendszeri éretlenség egyik tünete is lehet a lábujjhegyen járás.

• Azoknál a gyermekeknél gyakori, akiknél kimaradtak egyes mozgásfejlődési lépcsőfokok, vagy túl rövid ideig        gyakorolták azokat, ezért túl korán álltak fel és kezdtek el járni.

• Már az első félévben sok időt töltöttek ülő helyzetben, ezért korán megtanulták az önálló ülést, így keveset játszottak hason és háton fekvésben.

• Bébikomp, kismotorozás az önálló járás megtanulása előtt vagy indokolatlan járássegítő játékok, eszközök használata.

Az eltérő vagy megkésett csecsemőkori mozgásfejlődés következményei nem csak a mozgásügyetlenségben, járási és egyensúlyi nehézségekben nyilvánulnak meg. A helytelenül aktívan maradó, ám a szülő szemének láthatatlan primitív reflexek a háttérből károsan befolyásolják a gyermek mozdulatait. Együttmozgásokat, önkéntelen mozdulatokat hoznak felszínre, amiket mozgáskoordinációs problémának nevezünk. A gyermek nem tudja teljesen uralni a testét és a mozgásait. A lábujjhegyen járásnál is ez a jelenség figyelhető meg. Az egyenes tartás és járás érdekében a gyerkőc azokat az izomcsoportokat is feszíti a lábán, amiket hajlítania kellene. Ha ez tartósan így marad és gyermek két éves kora után sem hagyja abba a balerinajárást, akkor bekövetkezhet az Achilles-ín megrövidülése, és a lábboltozat kóros átépülése. Ekkor már érdemes felkeresni egy ortopéd orvost is, aki nyomon követi a láb további fejlődését.

Azonban, hogy ne csak a tüneteket, hanem a kiváltó okot is kezeljük, nem elegendő, hogy normál állásban rögzítsük a gyermek lábát egy magas szárú cipővel, vagy folyton rászóljunk a gyermekre, hogy tegye le a sarkát. Komplex orvosi, gyógytornász, és mozgásfejlesztő kezelésre van szükség ahhoz, hogy a problémát gyökerestül kiirtsuk, és ne csalóka látszatmegoldás legyen a végeredmény. A torna szükséges az izmok és ízületek edzéséhez, a mozgásfejlesztés az idegrendszeri éretlenségen alapuló mozgáskoordinációs hiányosságokat célozza meg.

A gyermek egyéni mozgásállapotának megfelelő és pontosan megtervezett gyakorlatok az alapvető mozgásminták újratanulásával felépítik az életkornak megfelelő mozgásügyességet. A fejlesztés hatására a gyermek minden testrészét megtanulja külön-külön érzékelni és mozgatni, ezzel együtt az idegrendszer mozgáskoordinációért és az egyensúlyért felelős területei is újraszerveződnek.

Minél korábban kezdődik el a mozgásfejlesztés, annál hamarabb szűnik meg a lábujjhegyezés és jó esély van arra, hogy nem válik „rossz szokássá” és nem alakulnak ki következményesen izom- és ínrövidülések, valamint lábfej deformitások.

Ezért ha lábujjhegyezik a gyermek, biztos, ami biztos, ne várjunk arra, hogy „Majd kinövi!”

#1 Dr.BauerBela

---