Nyafogás ok nélkül: Mit lehet tenni?

1

Az anyukák számára az egyik legnehezebben megfejthető helyzet, amikor a kisgyermek ok nélkül nyafog. Semmi sem jó neki, nem hagyja, nem akarja, hogy segítsünk neki, látszólag feszült, nyűgös és bárhogyan próbálsz segítséget nyújtani neki, nem fogadja el. Mit lehet ilyenkor tenni?
Először is: mi az a nyafogás? A nyafogás nem hiszti, a gyerek nem veszíti el az önkontrollt maga felett, de gyakran torkollik hisztibe, ha nem sikerül megtalálni és megoldani a nyafogás közvetlen okát.
Az egészen kicsi babáknál még nem beszélhetünk nyafogásról, ők sírnak, amikor valami bajuk van, azonban, ahogyan a kicsi kommunikációja egyre fejlettebb, azokban a helyzetekben, amikor valamiben segítséget kér a baba, már nem sír, hanem más hangokkal, mimikával és testbeszéddel fejezi ki magát.
Emellett egyre komplexebbé válnak az igényei is. Kezdetben az ösztönei vezérlik, a totyogókor felé haladva azonban egyre több dolgot szeretne közölni, kérni. 6-7 hónaposan például már jelzi, ha szeretné, hogy felvegyék (felemeli a kezét), elkezd tiltakozni a pelenkázás ellen, kiabál, ha leteszik az ágyba, kurjant, ha anyát akarja hívni stb.
A nyafogás a kisgyermekkor sajátja, a dackorszakban jelentkezik leggyakrabban, később, ahogyan egyre jobban tud beszélni a kisgyermek, fokozatosan csökken, de azért még kisiskolás korban is jelentkezhet, ilyenkor azonban már arról van szó, hogy a gyerek tudatosan használja eszközként a nyafogást arra, hogy megtörje a szülői türelmet és elérjen vele valamit (pl. megkapjon egy játékot vagy felhívja magára a figyelmet)

A nyafogás okai

1. Nem értik meg: A nyafogás totyogókorban általában azzal kezdődik, hogy valamit akar a kicsi, de nem tudja elmondani mi az. A maga módján persze megpróbálja, de nem sikerül, és mivel nem értik meg, ezért egyre dühösebb lesz. Ilyenkor figyelemeltereléssel, vagy egy kis humorral lehet oldani a helyzetet, nem kell hosszas kérdezz-felelekbe bonyolódni a kicsivel, ha nem jössz rá, mit is szeretne.
2. Fáradt: gyakrabban nyafog a kicsi, amikor fáradt, álmos, túlpörgött. Ilyenkor ő is türelmetlenebb, ingerlékenyebb, gondoskodjunk róla, hogy pihenhessen!
3. Túl sok inger érte: néha a kicsi fizikailag még nem fáradt és nem álmos, azonban túl sok inger érte. Főként 1-2 éves kor között jellemző, hogy a kicsi egyszerűen túlpörög és a megszokott környezetében is képes erre. De ne csodálkozzunk azon sem, ha a bevásárlóközpontban, vagy társaságban, ahol sok ember, sok zaj, sokféle vizuális élmény éri a kicsit, egyszerűen túltelítődik az ingerektől. Ilyenkor húzódjunk vissza ingerszegény környezetbe, egy csendes sarokba kicsit pihenni.
4. Nem tud megoldani egy komplex helyzetet: a kicsi számára még az egészen hétköznapi helyzetek is nehézséget jelentenek. Például nem tud belegyömöszölni egy plüssfigurát a videóba  Ilyenkor felháborodik, ideges lesz. Ugyanez a helyzet akkor, amikor egy egész napos kirándulás során a sok élménytől annyira felpörög, hogy egyszerűen nem tudja magát leállítani, amikor te azt mondod, hogy alvásidő van. Vagy, amikor egy csomó lelkes rokon szeretné meggyömöszölni őt egy családi ünnepségen. Ilyenkor a helyzetet kell felmérni és segíteni neki a megoldásban.
5. Figyelemfelkeltés: társaságban, de akár otthon is, amikor anya egészen mással foglalkozik, másra figyel, pl. telefonál, gyakran kezd nyafogásba a kisgyerek. Ilyenkor jutnak eszébe a leglehetetlenebb kérések (pl. “Kérek vacsiiiit” vagy “Fáj a torkom, gyógyszer kell.”), és ilyenkor tud a legkitartóbban győzködni. Mindennek az üzenete az, hogy “Anya, foglalkozz velem!” Persze nem mindig tudsz foglalkozni vele és ezt neki is meg kell értenie, ez azonban egy fokozatos tanulási folyamat eredménye. Fokozatosan felállíthatsz szabályokat, amik ezekre a helyzetekre vonatkoznak (pl. ha telefonálok, várnod kell egy kicsit), illetve ilyenkor le kell kötnöd a figyelmét, valami mással, addig, amíg nem tudsz vele foglalkozni, például, ha tudod, hogy telefonálni fogsz, akkor addig adj oda neki egy játékot, amivel játszhat.
Ha tudod, hogy vendégségbe mentek, akkor találd ki előre, mivel fogod lekötni ott, amíg te másokkal beszélgetsz. És bizony az ilyen programokba azt is bele kell kalkulálni, hogy az idő egy részét vele együtt kell majd eltölteni, hiszen egy 2-3 évestől nem várható el, hogy csendben ülnek, amíg a felnőttek beszélgetnek. Vihetsz például olyan játékokat, amiket közösen lehet játszani, pl. kirakót, nagyobbaknak társasjátékot, kisebbeknek szerepjátékokat. Ilyenkor tehát a fő stratégia az, hogy előzd meg azt, hogy nyafogással kelljen felhívnia magára a kicsinek a figyelmedet. #1 Dr.BauerBela

---