|
|
 |
 |
 |
A serdülő korosztály mellett az óvodáskor a másik olyan
korcsoport, akiknek életében hihetetlenül fontos szerepet tölt be az érzelem,
s minden cselekvésük, megnyilvánulásuk érzelmi életükön keresztül
befolyásolható, közelíthető meg. Ha azt szeretnénk, hogy figyeljen ránk, ha
azt kívánjuk, hogy viselkedésünk igazi minta legyen a számára, ha szeretnénk
így vagy úgy hatni rá, ezt csak a szívén-lelkén keresztül tudjuk elérni nála.
Ha az óvodás gyermek érzelmileg nem nyílik meg a felnőtt
felé, akkor a nevelő nehezen vagy egyáltalán nem tud rá hatni. Előfordul
persze, hogy a szigortól való félelmében látszólag engedelmes, ám ezt a fajta
kényszerű viselkedést nem teszi magáévá, nem válik valódi meggyőződésévé.
Ennek következtében a diktatórikus elvárásokat, szabályokat nagyobb korában
sem fogja beépíteni viselkedésébe.
Szükségszerű tehát, hogy a felnőttek megismerjék az óvodás
korú gyermek érzelmi életét és ezen keresztül próbáljanak hatni rá, ill.
őszinte, szeretetteljes közelségbe kerülni hozzá. Hogyan lehet mindezt
megvalósítani? Milyen legyen a felnőtt, aki ilyen korú gyermeket nevel?
Legfontosabb az érzelmi gazdagság, az empátia, azaz tudjon azonosulni a
gyermek érzelmi-, és gondolatvilágával.
A kisóvodás gyermek legjellemzőbb érzelme az ún.
funkcióöröm. Örül, hogy cselekedhet és tevékenysége révén környezetében
változást tud létrehozni. Pl: a "fa-dühöngőn" való kalapálásnál
legfőbb örömforrást a kalapáló mozgás jelenti, másrészt viszont örül az ezzel
járó hanghatásnak, kopácsolásnak, valamint az egyre lejjebb süllyedő
fahenger, "szög" látványának is . Másik példát is mondhatnánk
erre: pl. az építőkockákkal való konstruálást. Eleinte csak maga a kockák
egymásra pakolása jelent örömöt számára ( ez még funkcióöröm), később azonban
már az építés eredményének is örül. Ekkor már magasabb rendű, ún.
intellektuális örömről beszélünk.
Az óvodás gyermek érzelmei labilisak, valamint
polarizáltak. A labilitás azt jelenti, hogy míg egyik pillanatban boldog és
kiegyensúlyozott volt, a másik percben már teljes elkeseredettségbe tud
süllyedni. Polarizáltak érzelmei, hiszen rendkívül gyorsan változhatnak egyik
végletből ( túláradó jókedv) a másikba ( sírás-szomorúság). Ezt az életkori
sajátosságot nem szabad úgy kezelni, hogy a gyerek szeszélyes, hisztis.
Tudatos szülőként, nevelőként fel kell ismernünk a fentieket, és képesnek
kell lennünk a "síró-pityogó" óvodás arcára mosolyt varázsolni. Kezeljük
megértéssel, kellő empátiával a gyermek gondjait, és próbáljunk mindenki
számára elfogadható alternatívákat adni a megoldásra. Pl: gyermekünk
nagyszabású zsúrt szeretne lakásunkban tartani, ám a szűk hely miatt ez
lehetetlen lenne. Mit lehet hát kezdeni a helyzettel? Szervezzünk kerti
partit, szülinapi pikniket a közeli rétre vagy menjünk el a baráti
társasággal egy vidám kirándulásra. Így a nagy esemény lakáskörülményeink
miatt nem marad el, sőt, felejthetetlen élményt jelent majd mindenkinek.
AZ ÓVODÁSKORI ÉRZELMEK:
- Intellektuális érzelmek: Örömöt jelent számára az
alkotás öröme, így pl. egy mutatós legó vár felépítése is. Ugyanígy
intellektuális örömöt jelenthet a felfedezés, ráismerés, megismerés, azaz a
tudás öröme is, melyeket elsősorban játékában él át.
- Erkölcsi-szociális érzelmek: Szociális érzelmek
szempontjából döntő jelentőségű a barátválasztás, ill. annak szempontjai.
Eleinte azért barátkozik egyik vagy másik társával, mert annak szép autója,
csinos ruhája van, a nagyobbak azonban már fontosabb szempont alapján
választanak. Nem a külcsín, hanem a belbecs számít nekik, azaz a barátjuk
legyen pl. jószívű, kedves, segítőkész. Baráti kapcsolataik a fent említettek
szerint eleinte labilisak, ám az életkor előrehaladtával egyre stabilabbá,
állandóbbá válnak.
Érzelmi életében egyre jelentősebb szerepet kapnak a
lelkiismereti funkciók, hiszen a felnőtt iránti szeretet, az ő megbecsülésük,
elismerésük elnyerése arra sarkallja, hogy tevékenységeit minél
eredményesebben, pontosabban végezze el.
Az óvodás korra jellemző erkölcsi-szociális
érzelmek továbbá: a segítőkészség, együttérzés, örömszerzés, büszkeség,
sajnálkozás, részvét, lemondás, mások iránti felelősség , szégyen,
irigység is. Említésre méltó érzelem még a féltékenység is, melyet a
szeretett személy elvesztéséből fakadó félelem indukál.
A gyermek erkölcsi-szociális érzelmei nem csak a
mindennapi élet eseményein keresztül fejleszthetők, de szerepjátékkal,
bábozással, dramatizálással is.
- Esztétikai érzelmek: az óvodás gyermek, - a felnőtt
mintáján keresztül, - észreveszi és rácsodálkozik a
szépre. Gyönyörködteti egy szép virág, egy kellemes dallam, vagy egy
hangzatos vers ritmusa is. A nevelőnek óriási feladata, felelőssége van
abban, hogy a gyermek fogékonnyá váljon az élet igazi értékei iránt. Fedezzék
fel együtt a környezetükben rejlő szépet, jót!
AZ ÓVODÁS AKARATI ÉLETÉNEK JELLEMZŐI:
Az óvodáskorú gyermek életében jellemzően beköszönt az
"Én akarom! Én egyedül!" korszak. Önállósulási törekvése egyre
nagyobb, egyre határozottabban próbálja saját akarata, elképzelései szerint,
egyedül irányítani az eseményeket. Ezek a próbálkozások azonban sok esetben
nincsenek összhangban képességeivel, életkori sajátosságaival,
lehetőségeivel, ezért gyakran éri őt kudarc. Az óvodás gyermek, ha
elképzelései, tervei akadályba ütköznek, kudarcélményt él át, amit
életkoránál fogva nehezen visel el. Ez sok esetben dacos, hisztis
megnyilvánulásokat okoz.
Mi is az a dac? Miben nyilvánul meg?
- A gyermek szemmel láthatóan kifordul önmagából, se nem
lát, se nem hall, úgy hisztizik.
- A felnőtt hiába szól hozzá, hiába próbálja nyugtatni,
netán szidni, fegyelmezni, semmire nem reagál.
- Ha a hiszti nyomán netán eléri a hőn áhított dolgot (pl.
megkapja az áruházban kiszemelt csokoládét), többnyire már az sem nyugtatja
meg, tovább folytatja a jelenetet.
Mit lehet tenni a dacos gyerekkel szemben?
Mivel, mint azt már említettük, a dacreakció során a
gyerek se nem lát, se nem hall, környezetével elveszíti kapcsolatát, így a
hiszti befejeződéséig értelmetlen lenne bármivel is csitítani. Leghelyesebb,
ha úgy teszünk, mintha észre sem vennénk a "műsort", akkor is, ha
ez már kellemetlen számunkra. A gyermek észre fogja venni, hogy
dühkitörése hiábavaló, nincs semmiféle látható eredménye (nem hogy akaratát
nem éri el, de anyu még csak ki sem jön a sodrából), és megtapasztalja,
hogy ilyen jellegű próbálkozásai teljesen hiábavalóak. A dac így fokról-fokra
enyhülni fog, míg végül megszűnik.
Sokat segíthetünk a dacos magatartás elkerüléséért,
kiküszöböléséért, ha életkorának és egyéni képességeinek megfelelő
feladatokkal látjuk el a csemetét.
Az óvodáskori akarati élet fejlődésének további jellemzői:
- a feladattudat megjelenése ( már nem csak a cselekvés
öröméért tevékenykedik, de maga a feladat elvégzése is motiválja. A
munka és a munka célja maga az örömforrás, így ezt önmagában is jutalomként
éli meg.
- Tevékenységeiben, játékában egyre állhatatosabb,
kitartóbb, melynek egyik jele, hogy mind hosszabb és hosszabb ideig képes
egyetlen dologgal foglalkozni.
- a szabálytudat megjelenése: 5-6 éves korban egyre
jellemzőbbé válik a szabályokhoz való alkalmazkodás képessége. Ezeket a
szabályokat akkor is betartja, ha azok számára nem kedvezőek. (Pl:
társasjátéknál meg kell várnia, míg a másik kétszer dob vagy ő egyszer
kimarad, stb.)
Előbbi feladatok fontos részét képezik az iskolaérettség
meglétének, így fejlődésükre, fejlesztésükre különös hangsúlyt kell fektetni.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése