Így fejlessze gyermeke egyensúlyérzékét!

2016. Október 20.

Esetlenség, csökkent izomtónus, idegenkedés a mozgólépcsőtől, zavarodott viselkedés, a számlapos óra nehézkes leolvasása. Ezek mind-mind az egyensúlyérzék zavarát jelzik. Ilyenkor szükséges a fejlesztés és a torna.

Az egyensúlyzavarból adódó problémák azonban elkerülhetők, ha a szülő már a csecsemőkorú gyermekénél figyeli a mozgás minőségét, a mozgáskészséget, a fizikai és értelmi képességeket, és különféle játékokkal segíti az egyensúlyszerv működését.

Egyensúlyszerv már az anyaméhben

Az, hogy egy gyermeknél milyen a mozgás minősége, folyamatossága, milyen fokú a mozgáskészsége, függ a fizikai és értelmi képességektől, valamint az egyensúlyozó rendszer fejlettségétől. Az egyensúlyozó szerv felelős tehát a kiegyensúlyozott mozgásért, a helyes testtartásért, a térbeli tájékozódásért. Az egyensúlyozó rendszer már az anyaméhben kialakul, érése a várandósság első harmadában elkezdődik, és a második harmadban már működőképes olyannyira, hogy szerepe van a korai izomtónus szabályozásában és az elmozdulások megérzésében. Szerve a fül, amely a hallószerv is egyben.

Mozgásfejlődés a születés után

Az egyensúlyozó szerv a születés után a mozgásfejlődés érésében nélkülözhetetlen. Először is meg kell szoknia a nagyobb gravitációs erőt. A kisagy irányítja valamennyi mozgásunkat, ezért az első hónapokban a csecsemő egyensúlyozó rendszere igyekszik összhangba kerülni és együttműködni a többi érzékszervvel. Ha a koordináció hatékony, akkor a babának sikerül megtartania a fejét, forogni, felülni, kúszni, mászni és járni. A fejlesztést az édesanya akaratlanul is elkezdi a ringatással, a gyermek pedig folytatja, amikor fölfedezi a környezetét, és különféle irányú és intenzitású mozgásokat végez.

Ösztönös mozgás után célirányos fejlesztés

Az egyensúlyozó rendszer fejlődése, az egyensúlyérzék kialakulása 6 éves korban fejeződik be. Addig a szülő sokat tehet a gyermekkori egyensúlyzavarok megelőzése érdekében. Először is figyelmesnek kell lennie már a kezdetektől. Tudnia kell, hogy az egyes mozgásfejlődési szakaszok milyen sorrendben következnek és mennyi ideig tart a különféle mozgásformák gyakorlása. Az egyensúly szempontjából fontos, hogy a mozgásformák szabályosak-e, eleget kúszott-e a baba, kimaradt-e a mászás, a felállás mi után és mikor történt. Ha nincs aggodalomra okot adó eltérés, akkor is kiegészíthetők az ösztönös mozgások az első három évben célirányos tornával. Ezzel fejleszthető a térérérzékelés, a testérzés, megerősíthetők a gerinc közeli izmok, a vázizmok és megalapozható a helyes testtartás. Mindehhez érdemes gyógypedagógus vagy mozgásterapeuta segítségét kérni.

Egyensúlyzavar tünetei

Egyensúlyzavarra utalhat kisgyerekkorban az esetlenség, izgágaság, szétszórtság, fáradékonyság, félremutatás, félrejárás, a csökkent izomtónus, a lábak összeakadása, mozgásfejlődési késések, óvodáskorban félelem a magasságtól, lengéstől, mozgólépcsőtől, lifttől, a hátrafelé vagy váltott lábbal való járás elsajátításának hiánya, a rossz térérzékelés és  téri tájékozódás, a túlzásba vitt mozgásos játékok, és a számlapos óra leolvasásának nehézsége. Ha ezeket a tüneteket figyelmen kívül hagyja a szülő, a gyermek pedig nem kap segítséget időben, akkor a későbbiekben figyelemzavar, olvasási és írási nehézség, magatartászavar, valamint mozgáskoordinációs zavar alakulhat ki.

Fejlesztő játékok

Csecsemőkorban a legfontosabb, hogy adjunk elegendő teret a gyermeknek a mozgáshoz, a fejlődéshez. Ne feledjük: a baba ringatása, simogatása jótékonyan hat az idegrendszerre, ez pedig kedvez az egyensúlyozó rendszernek is. Nem szabad siettetni a mozgásfejlődést (például járni tanítani a még mászó gyereket), hagyni kell, hogy az idegrendszer érésének megfelelően történjenek a nagymozgások (kivéve, ha egy mozgástípus gyakorlása fél évig vagy tovább eltart, ekkor érdemes feltárni az okokat). Az egyensúlyozó rendszer erősödéséhez kiváló eszköz a hinta, a bordásfal, a gyűrű, a lengő nyújtó, a gumikötél, a gimnasztikai labda, a csúszda, a tornaszivacs, a gördeszka, a roller, a futóbicikli, a háromkerekű, az egylábú szék, a gólyaláb, a hullahopp karika, a zsámoly, és a gerenda. Ezekkel otthon és a szabad levegőn egyaránt játszhatnak a gyerekek.

Ha van a családban hosszú fonal vagy kötél, akkor a vonalon járás gyakorolható lábujjhegyen, sarkon járással előre és hátra, majd féllábon szökdeléssel lehet folytatni. Gallyakat és köveket is lerakhatunk, így a gyermekek megpróbálhatnak ezeken egyensúlyozva előre haladni. Ha párnákkal játszunk, akkor azok képezhetnek akadályt. Ezeket egy lábon kell átugrani; akár 4-5-öt is, majd a másik lábon ugorva visszafelé igyekezni. A hullahopp karikába való szökdelés is jó móka. Először legyen egy helyben ugrálás a földön elhelyezett karikában, majd ki és be a karikából, végül karikáról karikára. Ki lehet még próbálni a padon csúszást. Itt a feladat, hogy hasalva, csak a karok segítségével kell végig kúszni a padon. Az egyensúlyt kiválóan fejleszti az ugróiskola is, levezetésképpen pedig a gimnasztikai labdán való rugózást ajánljuk egyenes háttal.

Érdemes a fejlesztésre legalább napi félórát szánni, és az lehetőleg reggel történjen. A délelőtti mozgás frissességet ad és jó közérzetet biztosít estig. Ha szükséges, legyen bemelegítés a játék előtt, a végén pedig mindenki fújja ki magát, és végezzen légzőgyakorlatot.

#1 Dr.BauerBela

---