A játék szerepe a személyiségfejlődésben
A játék a gyermek alapvető, aktív tevékenysége. Funkciója szerteágazó (→ Elméletek a játékról).
A játék fejlődése jól tükrözi a személyiség fejlődést, nyomon követve
ezáltal az egyén érzelmi, értelmi, szociális fejlődését. (→ A gyermek megfigyelése a játék közben)
A játék mozgatói a természetese (emberi) szükségletek, amelyet a
feszültség átmeneti csökkenése és újratermelődése, és erős érzelmi
töltés jellemez (örömszerző jelleg) → A játék fogalma, jellemzői.
Kisgyermekkorban a fejlesztés adekvát
módszere. A játék az objektív valóságot a gyermeki személyiségen
keresztül szubjektív formában tükrözi, benne minden lehetősége, amit az
ismeretek, a képzelet és a kreativitás létrehozhat. A játéknak nincs
önálló megjelenési formája. Bármely cselekvés a játék tárgya, témája
lehet, függetlenül annak kognitív, motoros, szociális kereteitől. Éppen
ezért a játék személyiségfejlesztő hatása elvileg határtalan. →Az
alapvető tevékenységeket a cél-motívum viszonya alapján két dimenzióban
értelmezhetjük: játék – munka. A játék esetében a cél és a motívum
egybeesik. A munka esetében a két dolog elválik egymástól → Játék és munka
A játék a gyermek alaptevékenysége,
felszabadult tevékenység, örömet szerez a gyermeknek. A játék mint
örömforrás összefügg a gyermek fejlődésével. 1-2 éves korban a funkciók
gyakorlása okoz örömet, 2-3 éveseknél pl. a ritmikus beszéd, lépegetés
ismételgetése okozhat örömet. 3-4 éves korban a vágyott szituáció
megteremtése jelenthet örömet, esetleg megnyugvást. A játéköröm (1
és 2. kép) valamely kellemes élmény újraéléséből fakadhat. A játék
gyakran utánzás jellegű. A gyermek eleinte a felnőttek mozdulatait,
hanghordozását önkéntelenül utánozza, majd később tetszése szerint
válogat azokból. Megjelenik a kötődéses mintakövetés, a szeretett ember,
esetleg kedvenc állat magatartásának utánzása. Akihez a gyermek
érzelmileg ragaszkodik, annak a kedvéért megtanul szabályokat is,
amelyek interiorizálódnak, beépülnek a személyiségébe.
1. kép Sütök neked finomat!
(forrás: Sztanáné)
2. kép Új játékom van!
(forrás: Sztanáné)
(forrás: Sztanáné)
A játék elősegíti az értelmi fejlődést, fontos szerepet játszik a szociális és érzelmi fejlődésben. Fejleszti a képzeletet, fantáziát, gondolkodást, az érzékelés, észlelés differenciált alakulását.
A játék koronként meghatározott
fejlődési periódusokban érhető tetten. A manipulatív játék az egyén
kérdésfeltevése. A gyakorló játék és a szerepjáték korai
megnyilvánulásai az egyénnek a környezetéből általa kiemelt
tapasztalatok újraélése, visszatükröződése. A szerepjátékok fejlettebb
formáinál már nemcsak szubjektív valóság elemekkel, hanem fejlett
értelmi motívumokkal, szociális azonosulással is találkozunk.
Megjelennek az elemi szabályok, amelyek a szabály-játékok alapjait
jelentik.
A játékfajták időben nemcsak egymást
követőek, hanem folyamatosan vissza-visszatérnek. A játéktevékenység
tehát szoros összefüggést mutat a figyelem, az értelmi, érzelmi és
szociális fejlettséggel, amit az óvodapedagógus munkáját irányítja.
Kezdetben a színes, puha, csörgő, zörgő
tárgyak, majd a spontán szerzett ismeretek hasznosítására szolgáló
eszközök, későbbiekben a komplex ismereteket és szocializáltságot
feltételező játékok felkínálása kerül a gyermek figyelme központjába.
A játék fejlődése nemcsak spontán
folyamat, hanem pedagógiai tevékenységünk egyik legfontosabb mércéje.
Akkor járunk el helyesen, ha a spontán játékon keresztül kezdeményezni
tudunk, a kezdeményezés olyan ismeretek birtokába juttatja a gyermeket,
hogy azok más minőségben tovább tudják folytatni spontán játékaikat,
illetve belső motivációs szinten játéknak, vagy játékos jellegűnek
tudják elfogadni az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységet.
(A Lewin-féle vezetési stílusok kísérlet Módszerek c. oktatófilm elérhető a következő linken:
A játék olyan aktív tevékenység, amelynek során képet kaphatunk a gyermeki személyiség pszichés struktúrájáról.
A játék a kognitív pszichológia oldaláról is megközelíthető. (→ Piaget játékelmélete)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése