Generációk harca – szülő és gyermek találkozása a
közösségi médiában
Abszurdnak tekinthető-e az a
helyzet, hogy egy 18. életévét betöltött személy pert indít szülei ellen a 18.
életévének betöltését megelőzően kialakult sérelmes helyzet miatt, melyet a
róla nyilvánosságra hozott képek okoztak?
Mindeddig annak tűnt. Ám egy osztrák lány megelégelte, hogy
bár éveken keresztül kérte szüleit arra, hogy egy közösségi oldal felületéről a
róla készült képeket távolítsák el – valamint tartózkodjanak újabb képek
megosztásától –, ennek a kérésnek nem tettek eleget, és nagykorúsága elérését
követően beperelte a szüleit.
Az érintett két alapjog a szülő kifejezéshez való joga,
illetve a gyermek magánszférához való joga. Az általunk vizsgált esetben –
tehát amikor a szülő kiskorú gyermekéről fényképet oszt meg az online felületen,
létrehozva ezzel kiskorú gyermeke digitális lábnyomát – ezen két alapjog
versenyez egymással.
A kifejezéshez való jog értelmében az egyén – esetünkben a
szülő – dönthet arról, hogy kit és milyen mértékben enged be a személyes
terébe, ezáltal meghatározva önmaga és a külvilág kapcsolatát. Mindaddig fel
sem merül a probléma, amíg ez valóban önmagára vonatkoztatva jelenik meg, ám
problémássá válhat abban az esetben, ha gyermeke is érintetté válik, amikor a
szülő ezen jogával él.
Ahogy az Alaptörvény is megfogalmazza, mindenkinek joga van
a magánszférához, továbbá a személyes adatok védelméhez, ezt további
egyezmények is deklarálják. A gyermekek esetén mindig szem előtt kell tartani
azt a tényt, hogy őt illeti meg a magánszférához és a személyes adatokhoz
fűződő alapjog, nem pedig szülőjét. Tehát a gyermek emberi méltóságából eredően
önálló alapjogi jogalanyisággal rendelkezik, az ebből fakadó jogok
érvényesítése azonban problémás és kétséges lehet. Ekkor jár el érdekében és
nevében a szülő, de ettől ő még nem válhat az alapjogok alanyává. Ez felerősíti
a szülők a gyermek irányába tanúsítandó felelősségét – tekintve, hogy így a
szülő már nem csak a gyermek felügyeletéért, neveléséért, hanem jogainak
érvényesüléséért is felelősséggel tartozik.
Az Internet megjelenésével a magánszféra és a nyilvános
szféra határai elmosódnak, valamint az emberek önkéntes kitárulkozása – új
magatartásformaként – jellemző a közösségi médiában. Ebben a közegben különösen
nagy veszélynek van kitéve az egyébként is különös védelmet igénylő gyermek,
aki ugyan ezen említett önkitárulkozásról nem dönthet, egyidejűleg mégis
központi szereplőjévé válik az online életnek – jellemzően a szülő által. Nem
szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a gyermeknek is van személyes
tere, melyet védelem illet meg.
Nem lehet természetesen kijelenteni azt, hogy minden
Internetre felkerült kép előidézi az általunk vizsgált sérelmes helyzetet. A
sok egyedi eset között vannak olyanok, amelyek a sérelmes helyzet kialakulásán
túl számos veszélyt is hordozhatnak magukban. Ezekben az esetekben nem egy
elvont veszélyeztetési kategóriáról kell beszélnünk, hanem a veszély
bekövetkezésének reális lehetőségéről. A veszélyforrások szorosan kapcsolódnak
az online jelenléthez, így a tömegesen elkövethető jogsértések globális
környezetben valósulnak meg. A szülő cselekménye közvetlenül és közvetetten is
segíthet elő jogsértő magatartásokat. A feltöltött képek következménye lehet
például a kiszolgáltatottság érzése, a megalázott helyzet kialakulása és
kialakítása. De ide tartozhat a kiskorú gyermek zaklatása, internetes pedofília
veszélyének kialakulása, illetőleg a képek kereskedelmi célú felhasználása.
A veszély kialakulása nem csak a jelenben értelmezhető,
ugyanis az Interneten közzétett adatok nem kizárólagosan a jelenükre
gyakorolnak hatást. Sokkal inkább jövőbeli vonatkozásait érdemes hangsúlyozni.
Ugyanis az Internet térhódításával már nem tartható a jelenbeli, lokális
szemléletmód, hanem a jövőbeli hatásokra is fókuszáló, globális látásra van
szükség.
A már említett felhasználáshoz kapcsolódóan érdekes
példaként megemlíthető, hogy az Instagramra feltöltött képek esetén nem
beszélhetünk illetéktelen felhasználásról, hiszen a feltöltő a felhasználási
feltételek elfogadásával hozzájárul a kép esetleges további használatához. Ez
akkor problémás, ha a szülő által tett joglemondó nyilatkozat érinti a
gyermeket azáltal, hogy a képen őt, illetve őt is szerepelteti.
Problémafelvetésünket a dolgozat elején a következőképpen
foglaltuk össze: a szülő kifejezési szabadsága és a gyermek magánszférája közti
kollízió miképp oldható fel?
Miközben erre a kérdésre keressük a választ, nem
tekinthetünk el attól, hogy a személyes tér oltalmazása több jogágat és
jogterületet is érinthet. A kérdés az, hogy mi szükséges: prevenció vagy
szankció? Vajon milyen jogérvényesítési lehetőségek állnak egy kiskorú
rendelkezésére? Egyáltalán a kiskorú gyermekek képesek-e élni ezekkel az
eszközökkel? Vagy erre csak nagykorúságuk elérését követően van lehetőségük?
Felmerülhet, hogy a probléma megoldására a büntetőjog
eszköztárát alkalmazzuk. Azonban a hatályos Büntető Törvénykönyvben nem
található erre a cselekményre alkalmazható tényállás, új tényállás megalkotását
pedig nem tartjuk célszerűnek. Továbbá gondolnunk kell arra, hogy a
büntetőjognak meg kell őriznie ultima ratio jellegét, tehát csak akkor
kerülhetne sor e jogág eszközeinek alkalmazására, ha semmilyen más, enyhébb
eszköz nem lenne igénybe vehető.
A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy az emberi méltóságot
és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.
Nevesített személyiségi jogként megjelenik a képmáshoz való jog, mely így a
törvény védelme alatt áll. Ennek értelmében a jogsértés tényét objektív alapon
meghatározhatná az a tény, hogy a gyermekről, akaratától és hozzájárulásától
függetlenül képet osztanak meg – mely esetben elméleti szinten teljességgel
indifferens lenne, hogy erre a szülő által kerül sor.
Melyik a célszerűbb: objektív alapon megállapítani a
jogsértés tényét vagy a szülő-gyermek viszony figyelembevételével szubjektíven
megítélni a kérdést?
Valós megoldásként a prevenció szolgálhat, mely
megvalósulhat a médiatudatosság fejlesztésén, figyelemfelhívó reklámokon és
kampányokon, valamint az erre alkalmas szervek állásfoglalásain keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése