HAT ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL IS KÖNNYEIMMEL
KÜZK0DVE EMLÉKEZEK KÖZÖS KÜDELMEINKRE DRÁGA BAJTÁRSAIM !!
Az első munkahelyem Kapnikbánya volt.
Bányaközpont /kb 5ooo lakossal amiből 2300 a bányaüzem alkalmazottja volt. Egy
hegyekkel körülvett völgykatlanba helyezkedett el 11 km hosszan.5 éven
keresztül igyekeztem a lehetőségek és emberi helytállásomon keresztül gondozni
őket a születéstől az elmúlásig. A férfiak korai halálozása/5o év körül/a
szakmai ártalmak miatt/tuberkulózis/ a számtalan bányaszerencsétlenség amík
,gyakran halálos kimenetelűek voltak, mind megannyit átélve az állandó
elszámolási kényszer hatása alatt éltem. Minden szerencsétlenséghez le kellet
menjek az önkéntes mentőcsapattal a föld fekete sötét rohadt gyomrába, ahonnan
soha nem lehetett tudni hogy van-e visszatérés. Elsősegélynyújtás volt a
feladatom, azok számára akik vagy bányaomlás,robbanás sérültjei vagy áldozatai
voltak.
Ezek a leírhatatlan drámai helyzetek
sajnos gyakran megismétlődtek.
Olykor amikor beöltözve a mentőtársaim sajátos
öltözékébe a tett helyére érkeztünk és megkezdtük a mentési munkálatokat-a
karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT című műve
jutott eszembe és arra gondoltam hogy a helyzetek amit átéltem sokszor sokkal
megrázóbb képet mutattak Ezek az emberek magukban belenyugodtak az elmúlás
gondolatába,,kemények,szókimondók szavatartók,értékelték a feléjük nyújtott
segítő kéz értékét és rangját Ez a hely volt életem legtanulságosabb
iskolája,itt okultam a legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó
kimondott értékéről és a szolidaritás legszebb példáiból.. Tanúja voltam a
drámaí emberi sorsoknak, a vigasztalanság határain mozgó kilátástalanságból
való kilábalások számos példájának. Sors és jellemformáló volt az életemben ez
az élményanyag./Részlet-Az alkotás kényszere cimü önéletrajzi irásomból /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése