Mit tegyek, ha gyermekem túl érzékeny, bátortalan?

Hogyan öntsünk bátorságot érzékeny, gátlásos gyermekünkbe?

Az érzékeny, bátortalan gyermekekkel az a „baj”, hogy a világ nem ilyen.

És nekik ebben a világban kell majd boldogulniuk. Mit lehet tenni a bíztatáson túl, hogy az életük ne küzdelmes, hanem boldog legyen?

• Értsük meg az érzékeny, bátortalan gyermekeket!

  A helyzet egyszerűbb, mint gondolnánk!
  Véleményem szerint minden gyermek nagyfokú érzékenységgel születik ebbe a világba. A kezetekben nincs olyan, hogy durva, hogy törtető.
  A különbség ott van, hogy a gyermek az élete során milyen tapasztalatokat szerez a világról. Van, ahol az élet viszontagságai hamar megkeményítik a lelkét, és van, ahol elfogadják az ő érzékenységét. Megint más esetekben a gyermek úgy érzékeli a környezete visszajelzéseiből, hogy a világ veszélyes, jobb meghúzódni, kivárni.
  Természetesen ez egy leegyszerűsített „képlet”.
  Melynek lényege, hogy minden gyermek kellően érzékeny, csak az egyik elrejti, a másik az érzékenységet a saját javára fordítja (ösztönösen használja), a harmadik pedig érzékeli a környezetét, de fél tőle.
  A három lehetőség közül egy vezet a helyes útra. Mert, ahol a gyermek lelke megkeményedik, ott a gyermek elveszti az ösztönösségét, természetességét, és valamikor az élete során rá fog jönni arra, hogy nem boldog.
  A cél tehát az lenne, hogy a gyermek megtartsa az érzékenységét, és a saját javára fordítsa. Azaz az érzékenységét készségszinten arra használja, hogy megérezze, hogy melyik a helyes irány az életében.
  A jól használt érzékenység olyan, mint egy belső iránytű.

• De mi a helyzet akkor, ha a mi gyermekünk túlságosan érzékeny, de egyben bátortalan, és gátlásos?

  Vegyük sorra, mit tehetünk!

• Egyetértés van-e a két szülőben a gyermekünk érzékenységének kezelése során? Ha az egyik szülő keménységével akarja jobb belátásra bírni a gyermekét, a másik meg óvja, megvédi, akkor a gyerek része a szülők egymással folytatott játszmájának. Ismerjük fel a játszmát, és szálljunk ki belőle.
• Érzékeny, gátlásos gyermeket nem lehet megkeményíteni, edzésben tartani! Hiába. Sőt ez a gyermek tanítja is a szülőt a saját viselkedésén keresztül, hogy merje elfogadni és vállalni az érzelmeket. Mostanában azt tapasztalom, hogy nem csak a férfiakra jellemző ez a keménység, hanem a nők egy részénél is egyre inkább jelen van.
• Az érzékeny gyermekek nagyon magukénak érzik más emberek, élőlények fájdalmát, problémáit. Nap, mint nap ki vannak téve ilyen lelki terheknek. (tv, hírek, elütött állatok, koldusok, a családon belüli nehézségek, stb.) Beszélgessenek arról, ami történik a világban, a közvetlen környezetükben. A gyermek legyen tisztában a szeretet, a megbocsátás, a harag, a tehetetlenség, a düh, a halál fogalmával. Kapcsoljuk ki a felesleges, és lényegtelen információs forrásokat a gyermek életéből.
  
• Az érzékeny, bátortalan gyerekeknél a halálfélelem sokkal erősebb, mint a talpraesett kortársaiknál. A halál ne legyen tabu a gyermeknevelés, a család életében. Ebben jó segítséget ad Polcz Alaine: Meghalok én is? - című könyve.
• Az érzékeny gyermeket tehát nem „kigyógyítani kell” az érzékenységéből, hanem növelni az önbizalmát. Ez náluk nem versenyfutás, hanem fokozatos lépések sorozata. Keressenek olyan területeket a gyermek életében, ahol ki tud teljesedni, és ott induljanak el az önbizalom növelés útján.
• Figyeljük meg a saját érzékenységünket, félelmeinket. Ha erős félelmek (akár kimondatlanul is) ott vannak bennünk, akkor kezeljük azokat, mert a gyermekeinkre a félelem átragad. Mire gondoljunk ebben az esetben? (halálfélelem, betegségtől, párunk, gyermekeink elvesztésétől való félelem, anyagi bizonytalanságtól való félelem, stb.)

• Találjuk meg az egyensúlyt, hogy a gyermekeinket ne akarjuk még a széltől is óvni, de ne akarjuk őket megkeményíteni se!

#1 Dr.BauerBela

---