Védőoltások –Tévhitek és a tények
Időről
időre a bulvármédiában, titokzatos kör e-mailekben, közösségi
oldalakon, számos csalóka írást lehet olvasni a védőoltások veszélyeivel
kapcsolatban. Egyes írások "csupán" betegségekről szólnak, amiket a
védőoltások okoznak, de találkozunk a legvadabb
összeesküvés-elméletekkel is, miszerint nyomkövetőket ültetnek az
emberekbe az oltásokkal. Mások polgári engedetlenségi mozgalmat
hirdetnek a kötelező oltások gyakorlatával szemben.
Az alábbiakban összegyűjtöttönk néhány tévhitet és az azokra cáfolatul szolgáló tényeket a védőoltásokkal kapcsolatban.
1. Az oltások betegséget idéznek elő.
Nem igaz. Nem lehet nagyobb kockázata a megelőzésnek, mint magának a betegségnek. Nem okozhatunk nagyobb kárt azzal, hogy megpróbáljuk elkerülni a betegséget, ahelyett, hogy átvészelnénk azt. A védőoltás után esetleg megjelenő oltási reakciók lényegesen enyhébbek, mint maga a betegség. Nem a védőoltás okozta reakciótól kell félnünk, hanem a betegségtől, amit az immunizációval elkerülhetünk.
2. Az oltások hatástalanok a betegségekkel szemben.
Nem igaz. A védőoltások bevezetésével többek között olyan súlyos betegségek tűntek el a Földről, mint a fekete himlő. Más betegségek, mint a járványos gyermekbénulás, a kanyaró, vagy a torokgyík a magas átoltottsággal rendelkező országokban, mint pl. Magyarország, alig, legtöbbször csak behurcoltan fordulnak elő. Ahol viszont több az oltatlan, fogékony szervezet, újra járványosan terjednek.
3. A beoltott ember terjesztheti a betegséget, még akkor is, ha ő nem beteg.
Nem igaz. Az oltóanyagok nagy része elölt kórokozót, vagy annak csak bizonyos részét tartalmazza, amely nem képes a szervezetben szaporodni, ezért nem is tudja üríteni az oltott. Az élő, de laboratóriumban kitenyésztett és legyengített törzset tartalmazó oltóanyagok esetében az oltóágens szaporodik ugyan a beoltott szervezetében (ezért az ilyen oltóanyagra adott immunválasz tartósabb), de a legyengített baktérium vagy vírus nem képes betegséget okozni az oltottban sem, és környezetében sem.
4. A védőoltások gyengítik, megterhelik az immunrendszert.
Egy csecsemő immunrendszere közel 100.000 kórokozó ellen képes ellenanyagot termelni, ennek töredékét használjuk ki a védőoltás adásával.
5. A beoltott gyerek „megfertőzött” gyerek.
Igaz, de nem aktív kórokozóval ”fertőződik meg” a gyerek, az ily módon létrejövő védettség viszont megvédi a valódi kórokozó okozta fertőzéstől, és a betegségtől. Lásd a 3. pontban leírtakat.
1. Az oltások betegséget idéznek elő.
Nem igaz. Nem lehet nagyobb kockázata a megelőzésnek, mint magának a betegségnek. Nem okozhatunk nagyobb kárt azzal, hogy megpróbáljuk elkerülni a betegséget, ahelyett, hogy átvészelnénk azt. A védőoltás után esetleg megjelenő oltási reakciók lényegesen enyhébbek, mint maga a betegség. Nem a védőoltás okozta reakciótól kell félnünk, hanem a betegségtől, amit az immunizációval elkerülhetünk.
2. Az oltások hatástalanok a betegségekkel szemben.
Nem igaz. A védőoltások bevezetésével többek között olyan súlyos betegségek tűntek el a Földről, mint a fekete himlő. Más betegségek, mint a járványos gyermekbénulás, a kanyaró, vagy a torokgyík a magas átoltottsággal rendelkező országokban, mint pl. Magyarország, alig, legtöbbször csak behurcoltan fordulnak elő. Ahol viszont több az oltatlan, fogékony szervezet, újra járványosan terjednek.
3. A beoltott ember terjesztheti a betegséget, még akkor is, ha ő nem beteg.
Nem igaz. Az oltóanyagok nagy része elölt kórokozót, vagy annak csak bizonyos részét tartalmazza, amely nem képes a szervezetben szaporodni, ezért nem is tudja üríteni az oltott. Az élő, de laboratóriumban kitenyésztett és legyengített törzset tartalmazó oltóanyagok esetében az oltóágens szaporodik ugyan a beoltott szervezetében (ezért az ilyen oltóanyagra adott immunválasz tartósabb), de a legyengített baktérium vagy vírus nem képes betegséget okozni az oltottban sem, és környezetében sem.
4. A védőoltások gyengítik, megterhelik az immunrendszert.
Egy csecsemő immunrendszere közel 100.000 kórokozó ellen képes ellenanyagot termelni, ennek töredékét használjuk ki a védőoltás adásával.
5. A beoltott gyerek „megfertőzött” gyerek.
Igaz, de nem aktív kórokozóval ”fertőződik meg” a gyerek, az ily módon létrejövő védettség viszont megvédi a valódi kórokozó okozta fertőzéstől, és a betegségtől. Lásd a 3. pontban leírtakat.
6.
A védőoltással megelőzhető fertőző betegségek szinte teljesen
visszaszorultak a fejlett országokban, felesleges az oltás ellenük.
Azért szorultak vissza, mert jó az átoltottság, kevés a fogékony ember. Ha az átoltottság egy bizonyos szint alá csökken, járványok alakulhatnak ki, melyre számos példát lehet említeni, pl. Ukrajnában, Franciaországban, Németországban, Romániában, Bulgáriában a kanyaró.
7. Az oltásoknak számtalan szövődménye lehet.
Igaz, vannak ún. oltási reakciók, ezek általában átmenetiek és nem is hasonlíthatók annak a betegségnek a lefolyásához, ami ellen a védőoltás véd bennünket. A köztudatban általában keveredik az oltási reakció, és az oltási szövődmény fogalma. Az oltási reakciókat előfordulási gyakoriságuk szerint csoportokba soroljuk. Nagyon gyakori egy reakció, ha 10 oltottból több mint 1 oltottban; gyakori, ha 10 oltottból, kevesebb, mint 1 oltottban jelenik meg. Ezek olyan enyhe oltási reakciók, melyek gyakorlatilag az oltás természetes velejárói. Lehet helyi, vagy egész szervezetet érintő reakció, pl. fájdalom, duzzanat, bőrpír az oltás helyén, esetleg hőemelkedés, láz, fejfájás, rossz közérzet. A megjelenésük függ az oltóanyag típusától, az oltott állapotától. Az ilyen várható reakciókat az oltóanyag tájékoztatója is tartalmazza. Általában néhány napon belül maguktól is elmúlnak, és otthon is jól kezelhetők pl. borogatással. A nem gyakori (100 oltottból kevesebb, mint 1), ritka (1000 oltottból kevesebb, mint 1) és nagyon ritka (10 000 oltottból kevesebb, mint 1) oltási reakciók szintén feltüntetésre kerülnek az oltóanyag tájékoztatójában, és kétségtelenül lehetnek súlyosak is. Ezek oka lehet az oltással összefüggő, de az oltástól független, az oltást követően jelentkező tünet is, a szervezetben már meglévő és az oltás által kiváltott tünet, a szervezet aktuális állapota (pl. túlérzékenysége). A súlyos oltási reakció, vagy szokatlan esemény (szövődmény), melyet hivatalosan: oltást követő nemkívánatos eseménynek neveznek, olyan szokatlan reakció, tünet megjelenése, mely általában nem, vagy csak ritkán fordul elő a védőoltás beadása után. Ezért ha valamilyen szokatlan, vagy súlyos tünetet, vagy bármilyen olyan reakciót észlel, mely miatt aggódik, az oltás után kérjük, forduljon orvosához! Az orvos, ha oltást követő nemkívánatos eseményt észlel, bejelenti és intézetünk minden esetet kivizsgálást végez, hogy eldönthessük, valóban a védőoltással összefüggő eseményről van-e szó és a további olthatóságról is döntés születik. A tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy a védőoltások okozta előnyök messze felülmúlják az általuk okozott reakciók kockázatát.
8. „Nekem” nincs szükségem védőoltásra.
A kötelező oltások nevében is benne van, hogy mindenkire nézve kötelezőek. A közösségi átoltottság, a járványok megelőzése miatt szükséges, hogy mindenki védőoltásban részesüljön. Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások olyan betegségek ellen védenek, melyek ellen a természetes immunrendszer nem véd, irántuk a fogékonyság általános, vagyis védőoltás nélkül csaknem mindenki már gyermekkorban átesne e fertőzések többségén, és a fertőzés természetes lezajlásának a veszélyessége indokolja a megelőzés szükségességét. Az ajánlott oltásoknál egyéni megfontolás alapján kérhetjük az oltást. Az ajánlott oltás nem az oltás komolytalanságára, vagy „nem fontos” jellegére utal, hanem arra, hogy a betegség járványügyi helyzete nem indokolja egy teljes korosztályban az oltások elvégzését járványmegelőzés miatt, de bizonyos egyéneknek egyéni védelmük érdekében ajánlott. Az, hogy kinek éppen milyen oltás ajánlott, függ az életkortól, egészségi állapottól, járványügyi helyzettől, élethelyzettől stb. Ezek közül néhány megmarad az ajánlott védőoltás kategóriában, néhány közülük kötelezővé válik, pl. 2014 nyarától a Pneumococcus elleni oltás a csecsemőknek. Előfordul olyan is, hogy korábban kötelező oltás kikerül a kötelező oltások listájáról, pl. a fekete himlő elleni oltás.
9. Majd akkor oltatom a gyermekem, ha picit nagyobb, erősebb lesz (3-4 éves), addig úgysem megy közösségbe.
Ha elmaradnak csecsemőkorban az oltások a gyermek a legveszélyeztetettebb korban marad védtelen a kórokozóktól. A kialakult betegség szövődményei ekkor a legsúlyosabbak.
10. A védőoltások közrejátszanak az autizmus kialakulásában.
Az autizmus részben orvosi rejtély. A kialakulásáról keveset tudunk, tucatjával gyártották évek alatt a tudományos – és kevésbé tudományos – teóriákat, de máig nem sikerült biztosat kideríteni. Több tanulmány igazolta, hogy specialisták már a 12 hónapos és korábban készült otthoni videók alapján is meglehetős bizonyossággal ki tudják válogatni az autistákat és nem-autistákat, ez erős érv amellett, hogy az autizmus már csecsemőkorban is jelen van, csak a laikus szülő számára nyilvánvaló jelek híján nem felismerhető. Az autizmus oka jelenleg ismeretlen; a változatos megjelenési formái miatt kérdéses, hogy egyáltalán lehetséges-e egyetlen adott okot találni. Ami biztosnak látszik, hogy erős genetikai háttere van. Ha el is fogadjuk, hogy környezeti tényezőknek is van szerepük, akkor is kérdés, hogy ezek születés utáni, vagy méhen belüli tényezők. Mert bizony ez utóbbi is környezeti tényező, annak ellenére, hogy a szó hagyományos értelmében inkább az anyára ható tényezőnek tekintjük őket. Az évek során megszámlálhatatlan sok ilyen tényezőt hoztak kapcsolatba az autizmussal, a folsav-hiánytól az anyai pajzsmirigy-betegségen át bizonyos gyógyszerek szedéséig; van, ami kevésbé, van, ami nagyon is komolyan vehető. Ez viszont azt jelenti, hogy az autistáknál, legalábbis az esetek egy részében, a betegség már a méhen belül eldől: már a születés pillanatában fennáll a rendellenesség (csak idő kell, amíg észlelhetővé válik). Egyetlen tudományos bizonyíték sincs a védőoltások és az autizmus összefüggésének bizonyítására. Sajnos a védőoltás ellenes mozgalmak éppen azért jelölnek meg olyan betegséget az oltások következményeiként, melyek okát pontosan nem ismerjük, mert ezzel könnyen téveszmékbe tudják sodorni a bizonytalan szülőket.
Azért szorultak vissza, mert jó az átoltottság, kevés a fogékony ember. Ha az átoltottság egy bizonyos szint alá csökken, járványok alakulhatnak ki, melyre számos példát lehet említeni, pl. Ukrajnában, Franciaországban, Németországban, Romániában, Bulgáriában a kanyaró.
7. Az oltásoknak számtalan szövődménye lehet.
Igaz, vannak ún. oltási reakciók, ezek általában átmenetiek és nem is hasonlíthatók annak a betegségnek a lefolyásához, ami ellen a védőoltás véd bennünket. A köztudatban általában keveredik az oltási reakció, és az oltási szövődmény fogalma. Az oltási reakciókat előfordulási gyakoriságuk szerint csoportokba soroljuk. Nagyon gyakori egy reakció, ha 10 oltottból több mint 1 oltottban; gyakori, ha 10 oltottból, kevesebb, mint 1 oltottban jelenik meg. Ezek olyan enyhe oltási reakciók, melyek gyakorlatilag az oltás természetes velejárói. Lehet helyi, vagy egész szervezetet érintő reakció, pl. fájdalom, duzzanat, bőrpír az oltás helyén, esetleg hőemelkedés, láz, fejfájás, rossz közérzet. A megjelenésük függ az oltóanyag típusától, az oltott állapotától. Az ilyen várható reakciókat az oltóanyag tájékoztatója is tartalmazza. Általában néhány napon belül maguktól is elmúlnak, és otthon is jól kezelhetők pl. borogatással. A nem gyakori (100 oltottból kevesebb, mint 1), ritka (1000 oltottból kevesebb, mint 1) és nagyon ritka (10 000 oltottból kevesebb, mint 1) oltási reakciók szintén feltüntetésre kerülnek az oltóanyag tájékoztatójában, és kétségtelenül lehetnek súlyosak is. Ezek oka lehet az oltással összefüggő, de az oltástól független, az oltást követően jelentkező tünet is, a szervezetben már meglévő és az oltás által kiváltott tünet, a szervezet aktuális állapota (pl. túlérzékenysége). A súlyos oltási reakció, vagy szokatlan esemény (szövődmény), melyet hivatalosan: oltást követő nemkívánatos eseménynek neveznek, olyan szokatlan reakció, tünet megjelenése, mely általában nem, vagy csak ritkán fordul elő a védőoltás beadása után. Ezért ha valamilyen szokatlan, vagy súlyos tünetet, vagy bármilyen olyan reakciót észlel, mely miatt aggódik, az oltás után kérjük, forduljon orvosához! Az orvos, ha oltást követő nemkívánatos eseményt észlel, bejelenti és intézetünk minden esetet kivizsgálást végez, hogy eldönthessük, valóban a védőoltással összefüggő eseményről van-e szó és a további olthatóságról is döntés születik. A tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy a védőoltások okozta előnyök messze felülmúlják az általuk okozott reakciók kockázatát.
8. „Nekem” nincs szükségem védőoltásra.
A kötelező oltások nevében is benne van, hogy mindenkire nézve kötelezőek. A közösségi átoltottság, a járványok megelőzése miatt szükséges, hogy mindenki védőoltásban részesüljön. Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások olyan betegségek ellen védenek, melyek ellen a természetes immunrendszer nem véd, irántuk a fogékonyság általános, vagyis védőoltás nélkül csaknem mindenki már gyermekkorban átesne e fertőzések többségén, és a fertőzés természetes lezajlásának a veszélyessége indokolja a megelőzés szükségességét. Az ajánlott oltásoknál egyéni megfontolás alapján kérhetjük az oltást. Az ajánlott oltás nem az oltás komolytalanságára, vagy „nem fontos” jellegére utal, hanem arra, hogy a betegség járványügyi helyzete nem indokolja egy teljes korosztályban az oltások elvégzését járványmegelőzés miatt, de bizonyos egyéneknek egyéni védelmük érdekében ajánlott. Az, hogy kinek éppen milyen oltás ajánlott, függ az életkortól, egészségi állapottól, járványügyi helyzettől, élethelyzettől stb. Ezek közül néhány megmarad az ajánlott védőoltás kategóriában, néhány közülük kötelezővé válik, pl. 2014 nyarától a Pneumococcus elleni oltás a csecsemőknek. Előfordul olyan is, hogy korábban kötelező oltás kikerül a kötelező oltások listájáról, pl. a fekete himlő elleni oltás.
9. Majd akkor oltatom a gyermekem, ha picit nagyobb, erősebb lesz (3-4 éves), addig úgysem megy közösségbe.
Ha elmaradnak csecsemőkorban az oltások a gyermek a legveszélyeztetettebb korban marad védtelen a kórokozóktól. A kialakult betegség szövődményei ekkor a legsúlyosabbak.
10. A védőoltások közrejátszanak az autizmus kialakulásában.
Az autizmus részben orvosi rejtély. A kialakulásáról keveset tudunk, tucatjával gyártották évek alatt a tudományos – és kevésbé tudományos – teóriákat, de máig nem sikerült biztosat kideríteni. Több tanulmány igazolta, hogy specialisták már a 12 hónapos és korábban készült otthoni videók alapján is meglehetős bizonyossággal ki tudják válogatni az autistákat és nem-autistákat, ez erős érv amellett, hogy az autizmus már csecsemőkorban is jelen van, csak a laikus szülő számára nyilvánvaló jelek híján nem felismerhető. Az autizmus oka jelenleg ismeretlen; a változatos megjelenési formái miatt kérdéses, hogy egyáltalán lehetséges-e egyetlen adott okot találni. Ami biztosnak látszik, hogy erős genetikai háttere van. Ha el is fogadjuk, hogy környezeti tényezőknek is van szerepük, akkor is kérdés, hogy ezek születés utáni, vagy méhen belüli tényezők. Mert bizony ez utóbbi is környezeti tényező, annak ellenére, hogy a szó hagyományos értelmében inkább az anyára ható tényezőnek tekintjük őket. Az évek során megszámlálhatatlan sok ilyen tényezőt hoztak kapcsolatba az autizmussal, a folsav-hiánytól az anyai pajzsmirigy-betegségen át bizonyos gyógyszerek szedéséig; van, ami kevésbé, van, ami nagyon is komolyan vehető. Ez viszont azt jelenti, hogy az autistáknál, legalábbis az esetek egy részében, a betegség már a méhen belül eldől: már a születés pillanatában fennáll a rendellenesség (csak idő kell, amíg észlelhetővé válik). Egyetlen tudományos bizonyíték sincs a védőoltások és az autizmus összefüggésének bizonyítására. Sajnos a védőoltás ellenes mozgalmak éppen azért jelölnek meg olyan betegséget az oltások következményeiként, melyek okát pontosan nem ismerjük, mert ezzel könnyen téveszmékbe tudják sodorni a bizonytalan szülőket.
11.
Az MMR-védőoltás (a mumpsz, kanyaró, rózsahimlő elleni kombinált
védőoltás rövidítése) összefüggésbe hozható az oltott gyermekekben
később kialakuló autizmussal.
Magyarországon az MMR-t szinte pillanatszerűen vezették be: 1990-ben még senki nem volt MMR-rel oltva az akkor megfelelő életkorba lépők közül, 1992-ben pedig szinte mindenki. Tehát, ha az MMR-nek van autizmust okozó hatása, akkor mit várunk? Természetesen azt, hogy az esetszám 1992-ben vagy valamilyen késleltetéssel utána megugrik, majd legkésőbb 2-3 évvel később – ennyi idős életkorra már kiderül, hogy ki autista – egy magasabb szinten stabilizálódik. Mit mondanak a védőoltás-ellenesek? Nem azt mondják, hogy "valamikor 20 éve megnőtt a megszületettek között az autisták aránya", hanem azt, hogy az újszülöttek közül később autistává válók aránya "töretlenül", "ijesztő mértékben", "folyamatosan" stb. nő a gyermekek körében – csak azt nem veszik közben észre, hogy mindez nem megerősíti, hanem épp ellenkezőleg, pont hogy kizárja az MMR szerepét! Hiszen 1995-96-ra szinte minden megszületett gyermek oltva volt MMR-rel és elérték azt az életkort, amikorra kiderül az autizmus, és azóta is az MMR átoltottság az országban 98 % feletti, úgyhogy bármilyen ezt követő, vagy folyamatos növekedés az autizmus előfordulásában az MMR szerepének cáfolata. A látszólagos növekedés valódi oka inkább az, hogy az autizmusról többet tudunk, mint előtte, a különböző változatos formáit megismertük, és egyre több esetet tudunk az autizmus definícióba besorolni. Egyre több a felvilágosító kampány, szűrővizsgálat a betegséggel kapcsolatban, és az eddig más betegségnek tartott állapotokat is az autizmus alá sorolnak be. Az irodalomban fellelhető valamennyi, módszertanilag meg nem kérdőjelezett cikk, melyek együtt két kontinens számos országának több mint egymillió gyermekét követték, egységesen azt az eredményt hozták, hogy az MMR oltás és az autizmus fellépése között semmilyen kapcsolat nincs. Az autista gyermekek aránya az MMR-rel oltott és nem oltott gyermekek között azonos.
12. Az oltások higanyt tartalmaznak.
Olyan, hogy "higanytartalmú oltás" nem létezik. Nincs egyetlen oltás sem, ami higanyt tartalmazna, soha nem is volt ilyen, és minden bizonnyal soha nem is lesz. A higany ugyanis egy víznél 14-szer sűrűbb, ezüstszínű folyékony fém.
13. Az MMR oltás tartósító anyaga a tiomerzál okoz betegséget (ismét a rejtélyes autizmus)
Mi a tiomerzál? Egy baktérium- és gombaellenes szer, aminek megvan az az előnye, hogy úgy tud befertőződéstől mentesen tartani gyógyszerkészítményeket, hogy közben magát a hatóanyagot nem károsítja. Elsősorban immunbiológiai készítmények, szemcseppek és orrspay-ek tartósítására használták; a védőoltások esetében nagyjából az 1930-as évek óta. Ez egy olyan molekula, aminek az egyik atomja a higany. Nem, ettől nem lesz higany, mint ahogy a cukor sem szén, pedig abban is (mint molekulában) rengeteg szén van (mint atom), továbbá ennek megfelelően olyat sem mondunk, hogy "széntartalmú ízesítőszerrel készítettem a teámat”. 1999-től kezdődően először az Egyesült Államokban, később más országokban – így Magyarországon is – teljesen kivonták a tiomerzált a kötelező gyermekkori védőoltásokból! (Az elővigyázatosság elve szellemében! A szülői aggodalmak megnyugtatásának – mert ez is nagyon fontos szempont, nem csak a nyers tudományos eredmények számítanak! – ez a legjobb módszere.)
14. Az oltások formaldehidet tartalmaznak.
Elméleti szempontból "igen", de minden gyakorlati szempontból "nem". Bizonyos oltásoknál, az előállítás egyik lépése, hogy a vakcinát később alkotó ágenst formaldehiddel inaktiválják. (Pl. a torokgyík, tetanusz és szamárköhögés toxint, illetve a járványos gyermekbénulás vírusát a DTaP-IPV-Hib oltás esetén.) Tehát természetesen senki nem rak semmilyen céllal direkt formaldehidet az oltásba, de nem lehet tökéletesen kizárni, hogy valamennyi visszamarad az oltásban. Ez olyan kevés, hogy pontosan meg sem lehet mondani, hogy mennyi, mert az analitikai kimutathatóság határán van – az említett DTaP-IPV-Hib oltásnál csak annyi mondható biztosan, hogy nem több mint 0,1 mg. Az összehasonlítás kedvéért: a tejben kilogrammonként 0,3-3,3 mg formaldehid van, az almában 1,7-22,3, a körtében 6,0-38,7, a kenyérben (elkészítéstől függően) 1,7-10,2, a sárgarépában 0,3-10, a hagymában 13,3-26,3, a nyers húsban 0,7-5,7, a füstölt sonkában 224-267. Egyszerűbben megfogalmazva: egyetlen szem almában (10 mg/kg-mal és 100 g-os almával számolva) annyi formaldehid van, mint 10 (!) DTaP-IPV-Hib védőoltásban. 100 ml anyatejben annyi, mint 3 védőoltásban. A védőoltásban lévő formaldehid nem csak a természetes előforduláshoz képest elenyésző, de a szervezetben termelt mennyiséghez képest is, mivel maga a szervezet is termel formaldehidet (bizonyos fehérjék és nukleinsavak szintézisében köztitermék).
15. Az oltások alumíniumot tartalmaznak.
Kezdjük tehát a szokásos kiindulópontnál: van alumínium a védőoltásokban? A válasz az, hogy igen, egyes – nem élő ágenst tartalmazó – védőoltásokban van, mégpedig ún. immunológiai adjuvánsként. Az immunológiai adjuváns olyan anyag, amit azért tesznek a védőoltásba, hogy az immunválasz létrejöttét elősegítse (adjuvare -latin ige = segíteni), ilyen módon téve biztonságosabbá és hatásosabbá az oltást. Élő ágenst tartalmazó oltásoknál azért nincs ilyenre szükség, mert ott az oltóágens hosszabb ideig tartózkodik a szervezetben, korlátozottan szaporodik is, így kellően stimulálja önmagában is az immunrendszert. Az emberi alkalmazásra szánt vakcinák legelterjedtebb, és a magyar oltási-naptár kötelező gyermekkori oltásainak egyetlen használt immunológiai adjuvánsát az alumínium bizonyos vízoldhatatlan szervetlen sói, elsősorban az alumínium-foszfát, AlPO4 és az alumínium-hidroxid, Al(OH)3 jelentik Kevesen gondolnák, de az alumínium sók védőoltásokban történő használata majdnem 90 éves (!) múltra tekint vissza (először Glenny írta le 1926-ban). Ezen idő alatt kitűnő biztonsági eredményeket értek el, használatuk kapcsán komolyabb mellékhatások elsősorban csak helyi reakciók formájában léptek fel (bőrpir). Az allergiás jellegű reakció sajnos soha nem zárható ki (bármit is viszünk be a szervezetbe, bármekkora mennyiségben), de a valószínűsége igen csekély, így ezt a kockázatot bőven meghaladja a védőoltások előnye. Ugyanis, a formaldehidhez hasonlóan, alumínium is kerül belénk természetes úton is. Az alumínium a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme, tartalmazza a víz, a tápanyagaink (beleértve az anyatejet is), sőt, még a levegő is. Figyelembe véve a hazai védőoltási rendet és az oltóanyagokat egy csecsemő életkorhoz kötött kötelező oltásokból adódó alumínium-terhelése elenyésző a természetes terheléshez mérve. A védőoltásokból származó alumínium-terhelés még a létező legszigorúbb- folyamatos bevitelre megállapított limitet sem lépi át.
16. Némely vakcinában (pl. az MMR-ben) abortált emberi magzatok szövetei találhatóak.
Az abszolút vitathatatlan, hogy a "humán sejtek" szókapcsolat szerepel az oltóanyag tájékoztatójában… csak úgy folytatódik, hogy „humán sejteken előállított". Nem is az összetevők között szerepel, hanem az egyik összetevő lábjegyzetében. A vakcina gyártása során – de kizárólag a vírus szaporításához, nem a vakcinában - használnak fel emberi eredetű sejteket, mert a vírust nem lehet másképp szaporítani. Még az ominózus sejtek – amik tehát nincsenek is a védőoltásokban – sem emberi magzatból származnak, hanem egy laboratóriumból, ahol mesterségesen hozzák létre őket. Nem részei emberi szervezetnek, soha nem is voltak azok. Értelemszerűen ez a tápközeg, a teljes sejt már nem kerül bele a vakcinába, úgyhogy ennek annyi értelme van, mintha valaki azt állítaná, hogy a kenyérevés azért veszélyes, mert a kenyérben föld van. (Hiszen a kenyér alapanyaga földben kerül előállításra!) Ami pedig az abortusz és az MMR oltás összefüggését illeti, a valóság az, hogy az oltás éppen hogy abortuszokat előz meg, mert bevezetése óta nagymértékben lecsökkent a várandósság idején rózsahimlővel fertőződött nők spontán vetélésének, és az újszülötteket sújtó ún. veleszületett rózsahimlő szindróma.
17. Az oltások antibiotikumot tartalmaznak.
Igaz. A gyermekkori kötelező védőoltásként használható vakcinákban polymyxin B (ami egy antibiotikum, a táptalaj befertőződése elleni védelemre használják) maradhat vissza 4–10 pg (pg, pikogramm: 0,000000000001 gramm) mennyiségben. Viszont az Otosporin fülcsepp (aminek ez az egyik hatóanyaga) egyetlen milliliterjében 10 000 NE, azaz kb. 1,2 mg (milligramm, 0,001 gramm) polymyxin B van. Tehát az Otosporin egyetlen cseppjében, 20 csepp/ml-rel számolva annyi polymyxin B van, mint 6 millió (azaz hatmillió…) védőoltásban összesen. (Az Otosporin szokásos adagja napi 3-4-szer 3 csepp…)
18. Az oltás anafilaxiás - allergiás reakciót válthat ki.
Igaz. Előfordulhat, hogy egyes extrém érzékeny személyeknél valóban allergiás (pontosabban szólva inkább anafilaxiás) reakciót okozzon még a nyomnyi mennyiség is valamelyik anyagból. Ez az oltások egyik valós kockázata. Viszont nézzük meg, hogy ez a kockázat milyen gyakori. Hazai feljegyzések szerint az 1976 óta beadott 48 millió influenza elleni oltásra 11 anafilaxia jutott (mindenféle eredetet tekintve összesen!), az összes beadott MMR-oltásra (7 millió oltás) pedig 4. Sajnos ezt lehetetlen kizárni, anafilaxiás ugyanis szinte bármire lehet az ember, teljesen előreláthatatlan módon is – akár egy bögre kamilla-teára is. Azoknál, akik ilyen extrém fokú szenzitivitást mutatnak, valószínűnek látszik, hogy előbb vagy utóbb, de mindenképp belefutnak ebbe a problémába. Ha már kialakul az erős allergiás reakció, akkor pedig sokkal jobban jár az egyén, ha egy védőoltás után, orvos jelenlétében, biztonságos rendelőben, az ellátáshoz szükséges eszközökhöz közel derül ki a baj, és nem egy receptre felírt gyógyszertől otthon. (Az oltást követő anafilaxiás magyar esetek közül egyik sem volt halálos kimenetű.)
Magyarországon az MMR-t szinte pillanatszerűen vezették be: 1990-ben még senki nem volt MMR-rel oltva az akkor megfelelő életkorba lépők közül, 1992-ben pedig szinte mindenki. Tehát, ha az MMR-nek van autizmust okozó hatása, akkor mit várunk? Természetesen azt, hogy az esetszám 1992-ben vagy valamilyen késleltetéssel utána megugrik, majd legkésőbb 2-3 évvel később – ennyi idős életkorra már kiderül, hogy ki autista – egy magasabb szinten stabilizálódik. Mit mondanak a védőoltás-ellenesek? Nem azt mondják, hogy "valamikor 20 éve megnőtt a megszületettek között az autisták aránya", hanem azt, hogy az újszülöttek közül később autistává válók aránya "töretlenül", "ijesztő mértékben", "folyamatosan" stb. nő a gyermekek körében – csak azt nem veszik közben észre, hogy mindez nem megerősíti, hanem épp ellenkezőleg, pont hogy kizárja az MMR szerepét! Hiszen 1995-96-ra szinte minden megszületett gyermek oltva volt MMR-rel és elérték azt az életkort, amikorra kiderül az autizmus, és azóta is az MMR átoltottság az országban 98 % feletti, úgyhogy bármilyen ezt követő, vagy folyamatos növekedés az autizmus előfordulásában az MMR szerepének cáfolata. A látszólagos növekedés valódi oka inkább az, hogy az autizmusról többet tudunk, mint előtte, a különböző változatos formáit megismertük, és egyre több esetet tudunk az autizmus definícióba besorolni. Egyre több a felvilágosító kampány, szűrővizsgálat a betegséggel kapcsolatban, és az eddig más betegségnek tartott állapotokat is az autizmus alá sorolnak be. Az irodalomban fellelhető valamennyi, módszertanilag meg nem kérdőjelezett cikk, melyek együtt két kontinens számos országának több mint egymillió gyermekét követték, egységesen azt az eredményt hozták, hogy az MMR oltás és az autizmus fellépése között semmilyen kapcsolat nincs. Az autista gyermekek aránya az MMR-rel oltott és nem oltott gyermekek között azonos.
12. Az oltások higanyt tartalmaznak.
Olyan, hogy "higanytartalmú oltás" nem létezik. Nincs egyetlen oltás sem, ami higanyt tartalmazna, soha nem is volt ilyen, és minden bizonnyal soha nem is lesz. A higany ugyanis egy víznél 14-szer sűrűbb, ezüstszínű folyékony fém.
13. Az MMR oltás tartósító anyaga a tiomerzál okoz betegséget (ismét a rejtélyes autizmus)
Mi a tiomerzál? Egy baktérium- és gombaellenes szer, aminek megvan az az előnye, hogy úgy tud befertőződéstől mentesen tartani gyógyszerkészítményeket, hogy közben magát a hatóanyagot nem károsítja. Elsősorban immunbiológiai készítmények, szemcseppek és orrspay-ek tartósítására használták; a védőoltások esetében nagyjából az 1930-as évek óta. Ez egy olyan molekula, aminek az egyik atomja a higany. Nem, ettől nem lesz higany, mint ahogy a cukor sem szén, pedig abban is (mint molekulában) rengeteg szén van (mint atom), továbbá ennek megfelelően olyat sem mondunk, hogy "széntartalmú ízesítőszerrel készítettem a teámat”. 1999-től kezdődően először az Egyesült Államokban, később más országokban – így Magyarországon is – teljesen kivonták a tiomerzált a kötelező gyermekkori védőoltásokból! (Az elővigyázatosság elve szellemében! A szülői aggodalmak megnyugtatásának – mert ez is nagyon fontos szempont, nem csak a nyers tudományos eredmények számítanak! – ez a legjobb módszere.)
14. Az oltások formaldehidet tartalmaznak.
Elméleti szempontból "igen", de minden gyakorlati szempontból "nem". Bizonyos oltásoknál, az előállítás egyik lépése, hogy a vakcinát később alkotó ágenst formaldehiddel inaktiválják. (Pl. a torokgyík, tetanusz és szamárköhögés toxint, illetve a járványos gyermekbénulás vírusát a DTaP-IPV-Hib oltás esetén.) Tehát természetesen senki nem rak semmilyen céllal direkt formaldehidet az oltásba, de nem lehet tökéletesen kizárni, hogy valamennyi visszamarad az oltásban. Ez olyan kevés, hogy pontosan meg sem lehet mondani, hogy mennyi, mert az analitikai kimutathatóság határán van – az említett DTaP-IPV-Hib oltásnál csak annyi mondható biztosan, hogy nem több mint 0,1 mg. Az összehasonlítás kedvéért: a tejben kilogrammonként 0,3-3,3 mg formaldehid van, az almában 1,7-22,3, a körtében 6,0-38,7, a kenyérben (elkészítéstől függően) 1,7-10,2, a sárgarépában 0,3-10, a hagymában 13,3-26,3, a nyers húsban 0,7-5,7, a füstölt sonkában 224-267. Egyszerűbben megfogalmazva: egyetlen szem almában (10 mg/kg-mal és 100 g-os almával számolva) annyi formaldehid van, mint 10 (!) DTaP-IPV-Hib védőoltásban. 100 ml anyatejben annyi, mint 3 védőoltásban. A védőoltásban lévő formaldehid nem csak a természetes előforduláshoz képest elenyésző, de a szervezetben termelt mennyiséghez képest is, mivel maga a szervezet is termel formaldehidet (bizonyos fehérjék és nukleinsavak szintézisében köztitermék).
15. Az oltások alumíniumot tartalmaznak.
Kezdjük tehát a szokásos kiindulópontnál: van alumínium a védőoltásokban? A válasz az, hogy igen, egyes – nem élő ágenst tartalmazó – védőoltásokban van, mégpedig ún. immunológiai adjuvánsként. Az immunológiai adjuváns olyan anyag, amit azért tesznek a védőoltásba, hogy az immunválasz létrejöttét elősegítse (adjuvare -latin ige = segíteni), ilyen módon téve biztonságosabbá és hatásosabbá az oltást. Élő ágenst tartalmazó oltásoknál azért nincs ilyenre szükség, mert ott az oltóágens hosszabb ideig tartózkodik a szervezetben, korlátozottan szaporodik is, így kellően stimulálja önmagában is az immunrendszert. Az emberi alkalmazásra szánt vakcinák legelterjedtebb, és a magyar oltási-naptár kötelező gyermekkori oltásainak egyetlen használt immunológiai adjuvánsát az alumínium bizonyos vízoldhatatlan szervetlen sói, elsősorban az alumínium-foszfát, AlPO4 és az alumínium-hidroxid, Al(OH)3 jelentik Kevesen gondolnák, de az alumínium sók védőoltásokban történő használata majdnem 90 éves (!) múltra tekint vissza (először Glenny írta le 1926-ban). Ezen idő alatt kitűnő biztonsági eredményeket értek el, használatuk kapcsán komolyabb mellékhatások elsősorban csak helyi reakciók formájában léptek fel (bőrpir). Az allergiás jellegű reakció sajnos soha nem zárható ki (bármit is viszünk be a szervezetbe, bármekkora mennyiségben), de a valószínűsége igen csekély, így ezt a kockázatot bőven meghaladja a védőoltások előnye. Ugyanis, a formaldehidhez hasonlóan, alumínium is kerül belénk természetes úton is. Az alumínium a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme, tartalmazza a víz, a tápanyagaink (beleértve az anyatejet is), sőt, még a levegő is. Figyelembe véve a hazai védőoltási rendet és az oltóanyagokat egy csecsemő életkorhoz kötött kötelező oltásokból adódó alumínium-terhelése elenyésző a természetes terheléshez mérve. A védőoltásokból származó alumínium-terhelés még a létező legszigorúbb- folyamatos bevitelre megállapított limitet sem lépi át.
16. Némely vakcinában (pl. az MMR-ben) abortált emberi magzatok szövetei találhatóak.
Az abszolút vitathatatlan, hogy a "humán sejtek" szókapcsolat szerepel az oltóanyag tájékoztatójában… csak úgy folytatódik, hogy „humán sejteken előállított". Nem is az összetevők között szerepel, hanem az egyik összetevő lábjegyzetében. A vakcina gyártása során – de kizárólag a vírus szaporításához, nem a vakcinában - használnak fel emberi eredetű sejteket, mert a vírust nem lehet másképp szaporítani. Még az ominózus sejtek – amik tehát nincsenek is a védőoltásokban – sem emberi magzatból származnak, hanem egy laboratóriumból, ahol mesterségesen hozzák létre őket. Nem részei emberi szervezetnek, soha nem is voltak azok. Értelemszerűen ez a tápközeg, a teljes sejt már nem kerül bele a vakcinába, úgyhogy ennek annyi értelme van, mintha valaki azt állítaná, hogy a kenyérevés azért veszélyes, mert a kenyérben föld van. (Hiszen a kenyér alapanyaga földben kerül előállításra!) Ami pedig az abortusz és az MMR oltás összefüggését illeti, a valóság az, hogy az oltás éppen hogy abortuszokat előz meg, mert bevezetése óta nagymértékben lecsökkent a várandósság idején rózsahimlővel fertőződött nők spontán vetélésének, és az újszülötteket sújtó ún. veleszületett rózsahimlő szindróma.
17. Az oltások antibiotikumot tartalmaznak.
Igaz. A gyermekkori kötelező védőoltásként használható vakcinákban polymyxin B (ami egy antibiotikum, a táptalaj befertőződése elleni védelemre használják) maradhat vissza 4–10 pg (pg, pikogramm: 0,000000000001 gramm) mennyiségben. Viszont az Otosporin fülcsepp (aminek ez az egyik hatóanyaga) egyetlen milliliterjében 10 000 NE, azaz kb. 1,2 mg (milligramm, 0,001 gramm) polymyxin B van. Tehát az Otosporin egyetlen cseppjében, 20 csepp/ml-rel számolva annyi polymyxin B van, mint 6 millió (azaz hatmillió…) védőoltásban összesen. (Az Otosporin szokásos adagja napi 3-4-szer 3 csepp…)
18. Az oltás anafilaxiás - allergiás reakciót válthat ki.
Igaz. Előfordulhat, hogy egyes extrém érzékeny személyeknél valóban allergiás (pontosabban szólva inkább anafilaxiás) reakciót okozzon még a nyomnyi mennyiség is valamelyik anyagból. Ez az oltások egyik valós kockázata. Viszont nézzük meg, hogy ez a kockázat milyen gyakori. Hazai feljegyzések szerint az 1976 óta beadott 48 millió influenza elleni oltásra 11 anafilaxia jutott (mindenféle eredetet tekintve összesen!), az összes beadott MMR-oltásra (7 millió oltás) pedig 4. Sajnos ezt lehetetlen kizárni, anafilaxiás ugyanis szinte bármire lehet az ember, teljesen előreláthatatlan módon is – akár egy bögre kamilla-teára is. Azoknál, akik ilyen extrém fokú szenzitivitást mutatnak, valószínűnek látszik, hogy előbb vagy utóbb, de mindenképp belefutnak ebbe a problémába. Ha már kialakul az erős allergiás reakció, akkor pedig sokkal jobban jár az egyén, ha egy védőoltás után, orvos jelenlétében, biztonságos rendelőben, az ellátáshoz szükséges eszközökhöz közel derül ki a baj, és nem egy receptre felírt gyógyszertől otthon. (Az oltást követő anafilaxiás magyar esetek közül egyik sem volt halálos kimenetű.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése