Beteg gyermek - beteg környezet?

Figyelemzavar-szindróma és a nyughatatlan gyerek

Szülők, nevelők, tanárok mindennapjainak megrontói, rémálmai azok az egyre nagyobb számban feltűnő gyermekek, akik koncentrációképtelenségükkel, állandó mozgékonyságukkal, időnkénti dühkitöréseikkel végtelenül próbára teszik a körülöttük tevékenykedő felnőttek idegrendszerét, tűrőképességét. Emellett azonban excentrikus viselkedésükkel nemcsak a többiek játékát, tanulását zavarják komoly mértékben, hanem végletesen el is különítik magukat a kortársaiktól. Már csak azért is, mert a szülők, nevelők is igyekeznek őket a „normálisnak mondott” gyermekektől távol tartani.

A figyelemhiányos tünetegyüttest (FHT) angol nyelvterületen ADD-nek (Attention Deficiency Deseasenek), míg német nyelvterületen ADS-nek (Aufmerksam keitsdefizitsyndrome) nevezik, és a 80%-ban fiúknál jelentkező rendellenességet - az egyetemi orvoslás vegytancentrikus és csak a testi tünetekkel foglalkozó logikáját követve - erős pszichotróp szerrel próbálják megoldani. Az ADD-s gyerekeknél ugyanis fellelhető egy idegi ingerület átvivőanyag, a dopamin anyagcseréjének rendellenessége, és ez az amfetamin metilfenidát gátol bizonyos speciális dopamin pumpákat, aminek következtében „az intelligens sajtkukacból jámbor, engedelmes kislányka válik” - ahogy egy német pszichiáter megfogalmazta. A személyiséget, a hátteret és az egyéb alternatív kezeléseket negligáló orvostársadalom a figyelemhiányos gyerekek kezelését annyira a vegyi ösvényre szűkítette, hogy Németországban például az adott gyógyszer receptjeinek száma egy év alatt megduplázódott!

A maga korában Einstein, Mozart, Beethoven, Edison vagy Churchill hasonló viselkedési anomáliákról tett tanúbizonyságot, de nagy szerencséjükre akkor még nem fedezték fel az említett szert! Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden ADD-s gyermekben szuperintelligens zseni rejtőzik, hanem azt, hogy ezek a fiatalok általában intuitívak, s nem biztos, hogy betegek A legtöbb esetben egyáltalán nem tanulászavarról van szó, hanem sokkal inkább a környezetükben lévő felnőttek ismeretzavaráról!

Az elmúlt időkben nyugaton könyvek tucatjai jelentek meg az ADD-ről, hiszen a felmérések szerint a gyerekek 12-20%-a sorolható ebbe az álbetegségbe. Az ilyen gyermekek szüleinek élete rendkívül nehéz, mert az iskolai eredmények elmaradnak, a tanárok dühösek, a gyermekzsúrokra az ilyen gyereket nem szívesen hívják meg, ami csak fokozza frusztrációjukat, ezáltal a rövid ideig tartó koncentrálóképesség, a feledékenység, a szétszórtság, az irritáltság, az indulatkitörések, az agresszivitásra való hajlam csak erősbödik.

Figyelemhiány - az okokat illetően

Pusztán kémiai okokat keresve a már említett dopamin, vagy egy másik átvivőanyag, a szerotonin anyagcserezavarán kívül génhibákat, a táplálékok foszfátjainak hibás feldolgozását vagy a vörösvértestek anyagának, a hemnek enzimatikus zavarából származó ún. kriptopirolokat tették meg a szindróma kialakulásának felelőseivé. A kvantummedicina eredményei fényében azonban világos, hogy a kórélettani, biokémiai változásokat hibás dolog okként felhozni, mivel azok bizonyos biofizikai „emlékezetbevésés” eredményeként jönnek létre a szervezetben. Ezek a meghatározó információk természetesen jöhetnek materiális oldalról is, mint például az anya dohányzása, gyógyszer szedése, hibás táplálkozása a terhesség alatt. De a kutatások azt is bizonyították, hogy minden információ, amely az anyától az áldott állapot idején érkezik, vagyis amilyen gondolat- és érzelemvilágban él, amit érez, az, hogy mennyire kívánja az újszülött jövetelét, mennyire kiegyensúlyozott körülmények között zajlik a terhessége, a magzat számára a legfontosabb és egy életre szóló energia bevésődési, programozási periódust jelent. Mindenfajta negatív érzelmi vagy egyéb behatás az egyes szervek fejlődési periódusában képes a legintenzívebb gátló hatást kifejteni. Így a központi idegrendszer rohamos fejlődése, vagyis a 3. terhességi hónap idején az anyát ért zaklatások, párkapcsolati, munkahelyi stresszek olyan negatív vibrációkkal terhelik meg a magzat idegrendszerét, amelyek a gyermek- és ifjúkorban - de sokszor még felnőttkorban is - egyértelműen vezetnek a viselkedésbeli anomáliákhoz. A tudatos vagy tudatalatti el nem fogadás, a terhességgel kapcsolatos bármilyen félelem, aggódás a magzat vészjelző rendszerét úgy befolyásolja, hogy benne félelemminták kódolódnak, s ez már a terhesség idején is olyan komplikációkhoz vezethet, mint idő előtti vajúdás, koraszülés, spontán vetélés. Az ezzel foglalkozó kutatók hangsúlyozzák, hogy ezek a kóros folyamatok - az általános vélekedéssel ellentétben - nem az anya, hanem a magzat által irányítottak! A magzat viselkedését pedig a hiányzó létbiztonság, idegi stabilitás motiválja, az anya irányító-ellenőrző funkciójának sérülése miatt. Az irányítás hiánya olyan információs deficit, amelyet az embrió idegrendszere aztán a gondolkodás és a cselekvések túlkompenzálásával, hibás szignálok küldésével igyekszik kompenzálni. Az ADD-s gyerek információs kórok értelmezése ad azután lehetőséget a valódi terápiás megoldásokhoz.

Psziché, alkatok, nevelés

Ugyancsak az információval kapcsolatos, de a korábbiaktól eltérő a „nevelhetetlennek tűnő”, a tanárokat kiborító, a lakást vagy akár az orvosi várót is „átrendező” gyermek pszichés befolyásolása. Ez természetesen sokkal bonyolultabb és időrablóbb, mint a gyógyszer rendszeres adása, de megéri a fáradságot és hosszú távú előnyei vannak - szemben a gyógyszer hosszú távú káros hatásaival. A gyermek megfelelő irányítása, feladatokkal való ellátása ugyanis rendkívüli módon különbözhet annak függvényében, hogy ő milyen alaptípushoz tartozik. A hippokratészi „nedvtan” alapján a gyerekek négy, a modern orvoslás fogalmaival is jól körülírható csoportra oszthatók. A különböző csoportba tartozó gyerekeknek ugyanis más az anyagcseréjük, a kedvenc játékuk, ételük, a temperamentumuk, jellemvonásaik, s ha ezekkel némileg tisztában vagyunk, akkor a folytonos összeütközések lassan, de biztosan csökkenthetők lesznek.

A szangvinikus, heves, hisztérikus típus

Ez az a gyerek, amelyik mindenütt azonnal feltűnik, ő a gyermekpartik középpontja, „oroszlánja”, soha nem akar csendben maradni. Ontják az ötleteket, temperamentumosak, s - amíg a dolgok az ő ügymenetük és elképzelésük szerint alakulnak - kedvesek és szeretetre méltóak.

Ha viszont rossz hangulatra váltanak, intenzívebben tudnak duzzogni, sértődöttet játszani, mint más gyerekek, valamint egyáltalán nem szégyellik, hogy viselkedésük a környezet számára kellemetlen: hadd érezze mindenki rosszul magát! A lényeges mindig az, hogy feltűnést keltsen, vele foglalkozzanak.

Ezek a gyerekek az átlagnál sokoldalúbbak, jobb a kézügyességük, technikai érzékük, kreatívak, muzikálisak, tréfálkozó kedvűek, jó svádájúak, sőt általában kellemes külsővel is áldotta meg őket a sors. Ezeket a tulajdonságaikat maximálisan ki is használják, hogy a felnőtteket az ujjuk köré csavarják és minden lehetőt kipréseljenek belőlük. Mivel rengeteg lehetőségük nyílik, nehezen határozzák el magukat egy dolog mellett, túlságosan szétszóródik az érdeklődésük és lelkesedésük. Sok mindenbe belefognak, de mindent könnyű szívvel otthagynak valami újdonságért. Mindamellett alkalmazkodók és hajlékonyak is tudnak lenni, s ha nagyon nem gázolnak a lelkükbe, nem haragtartók.

Ennél a parttalan, túláradó, fékezhetetlen típusnál muszáj szigorú szabályokat felállítani, rendet tartatni vele és ebben nagyon következetesnek lenni. A fegyelem, a lefekvési idő betartatása, a végtelen kívánságok nyesegetése és általában a szabadidő értelmes, fegyelmezett kihasználásának megkövetelése nagyon lényeges, még pedig a lehetőleg kevesebb kivételt engedve. A szangvinikus gyereknek ugyanis csodás képességei vannak, hogy a kivételből gyorsan szabályt csináljon. Következésképp az ilyen gyermeket olyan iskolába kell beíratni, ahol egyrészt nagyon szigorúak a követelmények, másrészt pedig elegendő időt fordítanak zenei tehetségének, kreatív képességének kibontakoztatására. A szigorúság az ilyen gyereknél életfontosságú, mivel a fegyelmet neki nagyon komoly erőfeszítések árán kell megtanulnia ahhoz, hogy ne a tanítás állandó kerékkötője vagy az osztály bohóca legyen.

A melankolikus, skizoid típus

Ő az előző karakter ellenkezője: szereti a csendet, a természetet, az állatokat, szeret egyedül lenni, szívesen barkácsol, pepecsel magában, de azt nem szereti, ha valaki megmagyarázza, hogy is kell azt igazán jól csinálni. Sokkal inkább úgy szereti megismerni a dolgokat, hogy próbálkozik és közben saját maga jön rá tévedéseire. Kínszenvedés számára, ha harsány társaságba hívják meg, azt hiszi, mindenki őt nézi, s balfácán módjára, esetlenül viselkedik. A sportban is inkább az egyéni sportágakat választja a csapatsportok helyett. Gyors felfogóképessége van, és ha valamit meg akar tanulni vagy el akar érni, rendkívüli szívósságról tehet tanúbizonyságot. Komoly, céltudatos, csendes, magába forduló, nem szereti a harsányságot, az erőszakosságot, az agresszivitást. Az emberi kapcsolatokban nehézkes, ügyetlen, néha érdes modorú, a megközelíthetetlenségig óvatos és nagyon nehéz a szívéhez közel férkőzni. Ha azonban ez megtörténik, olyan töretlen hűséget és ragaszkodást mutat, amit más gyerektípusok nem.

Ezeket a korukhoz képest érettebb, filozofikus alkatú gyerekeket nehéz felszabadult szórakozásra bírni, mert jól érzik magukat a saját csigaházukban, s onnan csak akkor mozdulnak ki, ha nagyon biztosak a dolgukban. Ezeknek a félénk magányos farkasoknak az emberekkel való kapcsolat kialakítását, a szocializációt, a „közel kerülés és közelengedés művészetét” kell türelmesen megtanítgatnunk.

Az ilyen gyereknek ideális a Montessori-típusú iskola, ahol a kíváncsiságot és a tudásszomjat mint a tanítás alapját ismerik el a szigorú tanterv helyett. Elég teret és időt kell biztosítanunk számára a saját felfedezésekhez, a kalandozásokhoz, a saját felelősség felfedezéséhez. Az ilyen kalandvágyóság által frusztrált gyerek intelligenciája ellenére iskolaundort kaphat és magába zárkózhat, ha nem ismerjük fel karakterjegyeit.

Otthon is hagyni kell, hogy maga jöjjön rá a helyes megoldásokra: jót teszünk vele például, ha egy háziállat gondozását bízzuk rá. Mindenesetre nagy szüksége van a bátorításra, arra, hogy az életet kalandnak élje meg, amelyben ő maga tudja kiválasztani, mit érdemes tenni és mit nem. Őt nem szabad túlhajtani, sürgetni, „csapat játékra” kényszeríteni.

A kolerikus, depresszióra hajlamos típus

A kolerikus gyerek kellemes természetű, alkalmazkodó, figyelmes. Nagyon fel kell ahhoz bosszantani, hogy dühkitörései legyenek, de akkor aztán nagyon hevesen reagál. Szívesen gondoskodik a kisebbekről és a gyengékről. Jó érzéke van ahhoz, mi a helyes és azért küzdeni is képes, annak ellenére, hogy a béke és harmónia a legfontosabb a számára egy adott közösségben. Képes a közösség érdekeiért saját előnyéről is lemondani, jól lehet az ilyen jóhiszeműséggel mások hajlamosak visszaélni. Tulajdonképpen mindenütt jól érzi magát, ahol az a benyomása, hogy szeretik és elismerik őt. A legelviselhetetlenebb számára, ha úgy érzi, hogy egy társaságba, társadalmi csoportba nem fogadják be.

Ez az alkalmazkodó, engedékeny, altruista típusú gyerek könnyen lemond az önállóságról, nagyon jól elboldogul egy hagyományos iskolában. Mindig azon fáradozik, hogy megfeleljen a tanárok elvárásainak, diáktársaitól ne különüljön el, hanem a csapat megbecsült tagja legyen. A simulékonyság kompenzálása gyanánt szüleitől megkívánja, hogy speciális kívánságait teljesítsék, legyen az sport, zenetanulás vagy külföldi utazás, tanulási lehetőség. Helyes, ha a szülők ebben segítik, de keményen meg kell követelni a kolerikus gyerektől, hogy idegen szociális környezetben is találja fel magát és képes legyen önállóan alakítani életét.

A flegmatikus vagy kényszeredett gyerek

Ez a gyerektípus azzal tűnik ki társai közül, hogy játékszereit és egyéb tárgyait rendkívüli gonddal rakja össze. Nagyon nem szívesen ad bármit is kölcsön, mert úgy gondolja, a másik korántsem fogja annak a valaminek úgy gondját viselni, mint ő maga.

A sportok közül is azt fogja inkább szeretni, amelyik inkább figyelemösszpontosítást követel, semmint gyorsaságot. Minden rábízott feladatot igyekszik rendkívül lelkiismeretesen megoldani, mert a rend és a struktúra meg kell hogy maradjon körülötte és benne. Nem tűri el, hogy dolgai, „kincsei” között mások kutatgassanak. Más népek története, kultúrája, hagyománya mindig felkelti az érdeklődését, valamint minden, ami a technikával kapcsolatos. Éppen ezért a játékokat, gépeket addig nem használja, amíg a használati utasításokat részletesen el nem olvasta, vagy nem győződött meg a szerkezetről.

Általában ez a kissé merev gondolkodású, óvatos, nem igazán széles látókörű, a spontaneitás hiányával küzdő típus is jól megtalálja a helyét a szokványos iskolában. Ennek a gyerektípusnak öröme lesz mindenfajta meditatív jellegű tevékenységben, legyen az modellépítés, vitorlázás, technikai játékok összeállítása, működtetése vagy valaminek a gyűjtése. Ezeket a gyerekeket könnyű irányítani, ha a magánszférájukat - amit precízen rendben tartanak - tiszteletben tartjuk. Mivel motorikus impulzusaik túl fegyelmezettek, a tánctanulás vagy a harci művészetek jó kibontakozási lehetőséget adnak a számukra.

A fenti ismeretek megszerzése és figyelembevétele rendkívül fontos mind a nevelők, mind a szülők részére, hiszen sok tehetséges ADD-s gyereknek olyan „típusra szabott” életvitelt és viselkedési formákat lehet javasolni, amelyek által kevés problémával bontakoztatható ki egyéniségük. Természetesen ez a jó talaj az esetleges kiegészítő, természetes gyógymódokhoz is.

Minden, ami az ADD-t jellemzi, az utóbbi évtizedekben rendkívül megszaporodott nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek körében is. Ennek több oka is van, így az egyre nyomasztóbb teljesítménykényszer, az idegrendszerre ható gyógyszerek fogyasztásának döbbenetes mértéke, a környezetszennyezés és a nem megfelelő táplálkozás. A teljesítménykényszer rendkívüli mértékben megterheli a gyerekek agyát, és olyan stressztényező, amelyre viselkedési és tanulási anomáliákkal válaszolnak. A megnövekedett igénybevételt a kilúgozott, savanyú, túl műtrágyázott talajokból származó tápanyagok nem képesek kielégíteni. A magas értékű táplálékok elégtelen volta miatt az idegi átvivőanyagok termelése hiányos lesz, és az agyfunkciók lelassulnak. A modern táplálkozás olyan mindennapos anyagai, mint a finomított cukor, a fehérlisztből készült termékek, a kólaitalok elvonják a szükséges ásványi anyagokat a szervezetből, míg a főleg az ivóvízből bevitt nehézfémek - mindenekelőtt az ólom, a kadmium és az alumínium - bizonyítottan visszavetik a különböző gondolkodási, tanulási folyamatokat, és letargiát, ingerszegénységet, késztetéshiányt okoznak. Leginkább a nyomelemek, az omega-3 és -6 zsírsavak és a magas értékű fehérjék hiányát érzi meg a központi idegrendszer.

Ma már egyre inkább úgy tekintik az ADD-t, mint az agy energiahiányos állapotát, amikor a gyermek agya a növekvő igényt nem kielégítő minőségű táplálékot kap. A korábban „minimális agyi funkciózavar”-nak titulált tünetegyüttessel rendelkező gyerekeknél végzett kutatások kimutatták, hogy szénhidrát-anyagcseréjük lelassult és az összpontosítást irányító agyi központok kevés glukózt kapnak. Ennek oka az egyszerű cukrok mértéktelen fogyasztása és a nehézfémterhelés együttesen. Egyértelműen kimutatták, hogy a nehézfémek már nyomokban is károsítják a gyerekek agyműködését, ami nem csak a gondolkodás lassulásához, az asszociációs és ítélőképesség romlásához, hanem a feltűnést kívánó viselkedéshez is vezet. Az energiahiányt tükrözi az is, hogy az érintett gyerekek háromnegyede a legkülönbözőbb dolgokra allergiás. Ebben persze a fentieken kívül rendkívüli mértékben közrejátszik a „belső környezetszennyezés” is, ami a már csecsemőkortól mértéktelenül alkalmazott antibiotikus terápiákat jelenti.
#1 Dr.BauerBela

---