Női nemi szervek

Mit jelent a "nemi szervek" kifejezés?

A kifejezésnek kettős értelme van:

1. Azokat a szerveket jelöli, amelyek az ember testi nemét döntően meghatározzák.
2.  A nemek közötti legnagyobb, anatómiai különbségeket mutatják. Épp ezért nevezik őket az elsődleges nemi jegyeknek.
3. Ugyanakkor olyan szervek is, amelyek a szexuális reagálásban fontos szerepet játszanak. Mindenesetre nem kell feledni, hogy ebben más szervek is közreműködnek. Az emberi szexuális reagálás nem korlátozódik néhány különleges szervre, hanem az egész testet érinti. Ebben az értelemben pl. a száj, vagy a bőr is "nemi szervek", hiszen ezek is fogadják és közvetítik a szexuális ingerlést.

Helytelen szakkifejezések

A nemi szerveket sok tankönyvben nemzőszerveknek vagy genitáliáknak is nevezik (genitalia latinul= nemző szerv). Az ilyen egyoldalú kifejezések félreértésekhez vezethetnek, mert a tényállást ideológiai okokból leszűkítik. Ugyanis e szervek nemző funkcióját hangsúlyozzák, azok élvezeti funkciójának mellőzésével.
 Holott valójában legtöbbször az örömszerzést szolgálják, és sokkal ritkábban a nemzést.
-Ezt már a gyermekek is tudják, akik jóval a nemzőképességük megjelenése előtt szexuális élvezetet, sőt, orgazmust is átélhetnek.
-De tudják a fiatalok is, akik önkielégítést végeznek, tudják a menopauza utáni nők, és azok a párok, akik fogamzásgátlókat használnak.

 

 

 

 

A női nemiszervek

1.     Vénuszdomb

2.     Nagyajkak

3.     Kisajkak

4.     A csikló makkja

5.     Húgycsőnyílás

6.     Húgyhólyag

7.     Hüvelynyílás

8.     Hüvely (vagina)

9.     Méhnyak

10   Méh

11. Petevezeték

12.  Petefészek

Külső nemi szervek

A női külső nemi szervek részei: a Vénuszdomb (lat. mons Veneris), a (külső) nagy ajkak (lat. labia majora), a (belső) kis ajkak (lat. labia minora), a csikló (klitorisz) és a hüvelynyílás. Ezeket a szerveket együttesen gyakran a vulva gyűjtőnévvel is jelölik.

A vénuszdomb (mons Veneris)

A vénuszdomb zsírszövetből áll, amely a bőr alatt, közvetlenül a szeméremcsont (os pubis) felett helyezkedik el. Felületét a pubertás során szőr növi be, s ez a vénuszdombot a vulva legfeltűnőbb részévé teszi.

A nagyajkak (labia majora)

A nagy (külső) ajkak: két vastag, zsírszövetből álló bőrredő, amelyek a vénuszdombról lefelé haladnak és a vulva külső határát képezik. A serdülőkortól ezek is szőrrel fedettek. Minthogy a nagyajkak rendszerint szorosan egymáshoz simulnak, az egész vulvát befedik.

A kisajkak (labia minora)

A nagyajkak alatt találhatók. Két vékony bőrredőből állnak, átszőve vérerek és idegvégződések sűrű hálózatával. Épp ezért érintésre igen érzékenyek. A kisajkak felső vége összenőtt, s egy olyan bőrredőt képez, amely a csiklót elfedi. Ezt a bőrredőt a csikló előbőrének (lat. praeputium) is nevezik.

A csikló

A csikló (görögül kleitoris = kis domb) a vénuszdomb alatt kezdődik, ott, ahol a kisajkak összenőnek és előbőrt (fitymát) képeznek. Az előbőr alatt látszik a csikló makkja, vagyis egy rövid, henger alakú szerv, amely két 'lábbal' nyúlik a test belsejébe. Mindkettő mellett búra alakú, szivacsos szövet található. Köztük van a szintén barlangos testtel körülvett húgycső. Ezt az egész, duzzasztható barlangos rendszert együttesen csiklónak (klitorisz) nevezhetjük, s hasonlósága a péniszhez még nyilvánvalóbb.

A test belsejében: a csikló és a barlangos testek

Az élvezet szerve


A csikló tulajdonképpen a nő élvezeti szerve, amely a nemzés szempontjából szükségtelen.
A csikló valójában inkább belső, mint külső szexuális szerv. Itt csak azért ismertetem a külső szervek között, mert sajnos, a legtöbb tankönyvben ez így szokásos.


Merevedése


A csikló barlangos test rendszere gyorsan telítődhet vérrel, s ezáltal megnagyobbodik és merevvé válik. Az ezt előidéző vérteltséget tumeszcenciának (lat. tumescere = növelni) is nevezik.

A hüvely- és a húgycső-nyílás

A hüvelynyílás a húgycsőnyílás alatt található, amely a női testnél a nemiszervektől független és csak a húgyhólyag kiürítését szolgálja. Mindenesetre egyes nőknél az orgazmus során a húgycső melletti, prosztatához hasonló mirigyek váladékának ejakulációjára is sor kerülhet a húgycsőnyíláson keresztül. Ez utóbbi igen kicsiny, s a csikló és a sokkal nagyobb hüvelynyílás között található. Az újszülöttek hüvelynyílását általában részben elzárja egy vékony bőrréteg, a szűzhártya.

A szűzhártya

KÜLÖNBÖZŐ ANATÓMIAI FORMÁK


A szűzhártya biológiai funkciója nem ismeretes. Néhány ókori, sőt, mai kultúrában a szűzhártyának azonban valamilyen pszichoszociális jelentőséget tulajdonítanak.

A szűzhártya pszichoszociális jelentősége

Bizonyos hiedelmek szerint a sértetlen szűzhártya a nő "szüzességét", vagyis szexuális tapasztalatlanságát bizonyítja. Ezért is hívják többnyire "szűzhártyának", ami azonban babona. A szűzhártyán általában több lyuk van, amelyek rugalmasak és lehetővé teszik egy ujj, vagy akár egy pénisz bevezetését. Másrészt a szűzhártya számos lánynál könnyen megreped, nemcsak közösülés, hanem tamponhasználat, vagy testi erőfeszítés, sport révén is. Néhány esetben a szűzhártya teljesen hiányzik. Azonkívül meggondolandó, hogy a sértetlen szűzhártyájú lányok esetleg már szeretkeztek orálisan, vagy análisan

A szűzhártya igen különböző formájú lehet. Néha csaknem teljesen elfedi a hüvelynyílást, máskor több kisebb, vagy egy nagyobb nyílás van rajta. Utóbbi esetben úgy tűnhet, mintha szakadt lenne, holott valójában sértetlen.

Fájdalmas-e a szűzhártya szakadása?

A szűzhártya szakadása kissé kellemetlen lehet, s együtt járhat némi vérzéssel. Komolyabb fájdalom azonban nem várható. A hüvelynyílás két oldalán, a szűzhártya széle és a kisajkak között találhatók a Batholin-mirigyek (amelyek a férfitest Cowper-mirigyeinek felelnek meg). Ezek a mirigyek egy csekély, színtelen síkosító folyadékot választanak ki. A legtöbb síkosító folyadékot azonban közösüléskor maga a hüvely termeli.
Belső nemi szervek

 

 

 

Belső női nemiszervek: a két petefészek (ováriumok), a két petevezeték, a méh (uterus) és a hüvely (vagina).

A petefészkek helyzete, alakja és funkciója

A petefészkek (női ivarmirigyek vagy gonádok) az alhasban, a méh két oldalán találhatók. Két diónagyságú szerv, amelyeknek kettős funkciója van:
1. petesejteket termelnek, majd leadják azokat a petevezetéknek.
2. hormonokat is termelnek, amelyeket a vérkeringésbe juttatnak.
Petesejtek termelése


Mielőtt egy lány megszületik, petefészkeiben már megvan minden sejt, amelyek később petesejtté fejlődnek. Ezeket korai szakaszukban őspetének (oogonien) hívják. Később primer oocitákká fejlődnek, végül pedig érett petesejtekké (ova).
Az oociták - nagy, de lassan csökkenő mennyiség. A petesejttermelés - oogenezisnek is nevezik - a női főtuszban kezdődik, de már a születés előtt befejeződik. Így minden újszülött lánynál kb. 400,000 oocita található, amelyek közül igen sok fokozatosan elhal, így a pubertás kezdetén még kb. 30,000 marad. 30 éves korig ez a szám kb. 10,000-re csökken, s a menopauza idején már egy sem marad.
Az érett petesejtek (ova) - csekély, havonta termelt mennyiség
Ha a pubertásban megindul a petesejt-termelés, akkor a petefészkekben a menopauzáig havonta egy, vagy néhány érett petesejt keletkezik. Így a nő termékeny évei során 400 érett petesejtet termel. Ezek közül természetesen csak néhány játszhat szerepet a fogamzásban. Mindez nagyban ellentétes a férfiak ondósejt-termelésével (naponta sokmillió ondósejt a pubertástól az öregkorig).
A havi petesejt-érés


Az érett petesejt fejlődése több lépésben történik:
Minden oocita segédsejtek hólyagjába ágyazódik, amelyek a petefészek külső rétegében találhatók. A hormonok hatása következtében havonta egy ilyen sejtcsoport növekszik hólyagocskává, s láthatóvá válik a petefészek felületén. Az ilyen hólyagocskákat Regnier de Graaf (1641-1673) holland anatómus nyomán - Graaf-tüszőnek is nevezik. A tüsző-növekedés alatt megosztódik a primer oocita - amely, mint minden más sejt, 46 kromoszómát tartalmaz - két, igen különböző nagyságú részre: egy viszonylag nagy, másodlagos oocitára és egy kis, sejtplazma nélküli pollentestre. Ennek során a kromoszómák száma megfeleződik: 23 kromoszóma (köztük egy X-kromoszóma) jut a másodlagos oocitába és a pollentestbe. Utóbbi azonban elhal és feloszlik.
Csak a másodlagos oocita fejlődik tovább. Először úszkál a növekvő tüsző folyadékában, mígnem az megreped és így kisodródik belőle. Ez a folyamat az ovuláció. A másodlagos oocitát aztán az egyik petevezeték felveszi és továbbítja a méh felé.
A másodlagos oocita újra két, egyenlőtlen méretű részre osztódik: egy viszonylag nagy, érett petesejtre és egy kis, másodlagos pollentestre. Ezúttal azonban a kromoszómák száma nem feleződik, így mindegyik rész 23 kromoszómát tartalmaz (köztük egy X-kromoszómát). Az osztódás azonban csak a megtermékenyítés után következik be. Miközben a pollentest itt is elhal, az érett petesejt 23 kromoszómájával egyesül a spermium 23 kromoszómájával. Így új sejt keletkezik, 46 kromoszómával. Ezt az új sejtet (a megtermékenyített petesejtet) hívják zigotának.
A hormontermelés


A petefészkek (éppúgy, mint a herék a férfitestben) hormonokat is termelnek. Ezeket a gonadális hormonokat gyakran 'női' és 'férfi' hormonoknak nevezik (ösztrogének és androgének). Ám ez félrevezető, mert mindkét hormonfajta termelődik a női és férfi testében egyaránt. Csak a relatív arányuk különböző. A petefészkek az ösztrogénen és androgénen kívül a pubertástól kezdve még progeszteront is termelnek. Ez a hormon fontos szerepet játszik a női termékenységben.

A petevezetékek helyzete, formája, funkciója

A petevezetékek a petefészkektől a méh felé, az érett petesejtek célja felé vezetnek. Ott ugyanis, ha megtermékenyültek, beágyazódhatnak. A petefészkek közelében a petevezetékek széles, nyitott végei ujjakhoz hasonló nyúlványokkal rendelkeznek, amelyek mozgásukkal felfogják és magukba vezetik az ovuláció során szabaddá vált, érett petesejtet. A petevezeték szőrszerű kinövései és falának összehúzódásai a petesejtet továbbítják. Egyúttal azonban utat nyitnak a felfelé törekvő spermiumoknak is. A petesejt megtermékenyítése általában a petevezeték felső részében történik. 

A méh helye, alakja és funkciója

A méh (lat. uterus) egy izmos szerv, amely kb. az alhas közepén, valamivel a petefészkek alatt található. Kb. 7 cm hosszú és egy fordított körtéhez hasonló. A petevezetékek a méh felső részébe torkollnak, jobbról és balról. A méh teste előlről érinti a húgyhólyag tetejét, s a keskenyebb alsó részétől egy enyhe szűkület választja el. Ez az alsó rész a méhnyak (lat. cervix), amely benyúlik a hüvely belső végébe. A méhnyaknak van egy kis nyílása, a méhszáj, amelyen át a spermiumok a hüvelyből a méhbe juthatnak. A méhszájat általában elzárja egy sűrű nyákcsepp, s csak a peteérés idején válik átjárhatóvá.
A méhfal három rétege
1. A külső réteg, a perimetrium,
2. A középső izomréteg, a miometrium és
3. A belső nyálkás réteg, az endometrium.
Az endometrium részben havonta újraépül, hogy lehetőleg elősegítse egy megtermékenyített pete beágyazódását. (Implantáció) Ha ez nem következik be, akkor a szövet legnagyobb része leválik és a menstruáció során a méhnyakon és a hüvelyen keresztül kiürül a szervezetből.
A méh a terhesség alatt kiszélesedik a benne növekvő magzatnak megfelelően. Az endometrium sajátos szerkezete nagy kitágulást tesz lehetővé, s aztán a szülés során biztosítja a szükséges tolófájásokat, amelyek a magzatot a hüvelyen át kinyomják. A méhizmok az orgazmus során is összehúzódnak.

A hüvely helye, alakja és funkciója

A hüvely (lat. vagina) kb. 8 - 10 cm hosszú, izmos cső, amely a méhnyaktól egy külső nyílásig terjed, amely a vulva egy részét képezi. A hüvelynek 3 fő funkciója van:
1. Lehetővé teszi a menstruációs vér kifolyását.
2. A közösülés során felveszi a péniszt és az ejakulált ondót,
3. A szülésnél lehetővé teszi a gyermek világra jöttét.
A hüvelyfalak


A hüvely legtöbbször egy összelapult cső, tehát inkább csak lehetséges, mint valóságos üreg. Belső felszíne - hasonlóan a szájhoz - lehetővé teszi különböző mikroorganizmusok létezését egy ökológiai egyensúlyban, amely azonban kémiai hatások révén kívülről megzavarható.
 Ezért nem ajánlatos a nőknek hüvelyspréket vagy hasonló szereket használni. A hüvely önmagát tisztítja és egy sajátos fertőzésvédelemmel is rendelkezik. Az egymáshoz simuló hüvelyfalak sok nyáktermelő sejtet és vérereket tartalmaznak, de mirigyeket nem, és csak kevés idegvégződést.
 Szexuális izgalom esetén síkosító folyadékot bocsátanak ki a koitusz megkönnyítésére. E nélkül a közösülés mindkét résztvevő számára fájdalmas lenne.
A hüvely a közösülésnél


Közösülésnél a hüvely alkalmazkodik a kis, vagy a nagy péniszhez egyaránt. Ám előfordulhat, hogy a hüvely alsó része olyan laza, hogy a péniszt már nem tartja szorosan. Ez lehet egy szülés, vagy egyszerűen az öregedés következménye. Fordított esetben a hüvelynyílás olyan görcsösen elzáródhat, hogy a pénisz nem tud behatolni. Ezt az akaratlan hüvelygörcsöt nevezik vaginizmusnak. Az ilyen problémák általában viselkedésterápiával, vagy megfelelő gyakorlatokkal megoldhatók. Az egyik ilyen gyakorlat a medencefenék izmait (musculus pubococcygeus) erősíti. Ezt a gyakorlatot minden nő, bármikor életkortól független elsajátíthatja és gyakorolhatja. Az intim torna nagyon hasznos más szempontból is.
Ejakuláció a húgycsőből?


Egyes nők az orgazmus során némi folyadékot spriccelnek ki a húgycsőből. Sokáig azt hitték, hogy ez csak vizelet lehet. Mások szerint a folyadék a hüvelyből jön. Valójában azonban egy prosztata-váladékszerű folyadékról van szó, amely a húgycsőből jön. Azokból a mirigyekből származik, amelyek a húgycső körül vannak (parauretrális mirigyek). Ezek a mirigyek egyes nőknél olyan fejlettek, hogy a prosztatához hasonlóan elegendő váladékot termelnek az ejakulációhoz. E mirigyeket ezért "női prosztatának" is nevezik, s anatómiailag is megfelelnek a férfi prosztatának, amely szintén a húgycsövet övezi. (A női magömlés természetesen nem tartalmaz ondósejteket.)
A G-zóna


Míg a női ejakuláció igen ritka, sok nőnél található egy különleges, mechanikus ingerlésre érzékeny zóna, amely a hüvely elülső falán tapintható. Ez az erogén zóna (amely nemcsak egy pont!) valószínűleg kapcsolatban áll az uretrális mirigyekkel. Ingerlés hatására megduzzad és elősegítheti egy igen intenzív orgazmus létrejöttét. Ezt a zónát (röviden: G-zónát) Ernst Gräfenbergről (1881-1957), a német-amerikai nőgyógyászról nevezték el, aki azt 1950-ben elsőként írta le.

Hasonló struktúrák a nemiszervekben

Az először differenciálatlan embrió "automatikusan" női irányban fejlődik, de aztán "férfi" hormont, tesztoszteront fog kapni. Ha ez elmarad, akkor az újszülöttnek női nemiszervei lesznek. A tesztoszteron hormon megjelenése viszi az eleinte differenciálatlan embriót a férfivé fejlődés útjára. Így lesz az újszülöttnek férfi nemiszerve.
Minthogy azonban mind a női, mind a férfi nemiszervek ugyanabból az embrionális sejtmasszából származnak, bennük még később is felismerhetők az egymásnak megfelelő, homolog struktúrák. 

#1 Dr.BauerBela

---