10 dolog, amit ne mondj a kétnyelvű gyermekednek
Tíz dolog, amit ne mondj a kétnyelvű gyerekednek:
1.
Hogy lehet az, hogy nem tudod ezt a szót/hangot rendesen kiejteni?
A
kisgyerekek nagyon vágynak arra, hogy a szüleik elégedettek legyenek velük,
akkor is, ha ez épp nem látszik rajtuk.
- Nagyon
ritkán ejtenek valamit szándékosan rosszul
(legfeljebb játékból, de azt meg úgyis észreveszed), úgyhogy ilyen esetben a szidás nem vezet
eredményre és a gyerek kedvét veszítheti miatta.
-Próbálj
módokat keresni arra, hogy a gyerek gyakorolhassa (pl. más
szavakban) a hibás hangot, szótagot, és bátorítsd, még akkor is, ha
szilárd meggyőződésed, hogy tulajdonképpen menne neki a dolog, csak most épp
lusta odafigyelni.
- Nem lehet
elégszer elismételni, hogy ha valóban beszédhibára gyanakszol,
fordulj szakemberhez, de egyébként legyél türelmes.
2.
Hányszor mondtam már el?!
A gyerekek
tényleg gyorsan tanulnak meg több idegen nyelvet is, de azért a közismert "mint a szivacs" jelenség nem általános,
és nem állandó. Vannak időszakok, amikor gyorsan tanulnak
szavakat, mondatsémákat, és vannak időszakok, amikor lassabban. Hosszabb ideig
tartó kizárólagos nyelvhasználat (immersion) során nyilván megnő a tanulás
sebessége, úgyhogy ha úgy érzed, hogy a
gyermeked lassabban halad a kívánatosnál, akkor elsősorban több és
változatosabb lehetőséget kell biztosítanod az adott nyelv használatára, olyan
környezetben, amelyben a gyerek jól érzi magát.
- Ne felejtsd el, hogy minden kisgyerek más, és a tanulási
sebességük sem egyforma.
3.
Mutasd meg a nagynénédnek/kis barátodnak/tanárodnak, hogy milyen jól beszélsz
már ...ul!
Na ezt semmiképp ne, ha
lehet.
-Nyugodtan
elmondhatod a gyerek jelenlétében is az érdeklődő barátnak, családtagnak,
óvónőnek, hogy igen, a kicsi már beszél ezen vagy azon a nyelven, de a gyerek "produkáltatása" sohasem jó ötlet.
Ettől egyrészt úgy érezheti, hogy valami
idegen nyelven beszélni a normálistól eltérő dolog, és ez őt valahogyan "különlegessé" teszi –
- másrészt
ha szerepelteted és dicsekszel vele, akkor elkönyveli, hogy helyénvaló dolog a tudását mások előtt
fitogtatni. Ha szívesen "szerepel", akkor inkább kérd meg, hogy
tanítsa meg xy-nak, hogyan mondjuk ezt vagy azt a dolgot a másik nyelven,
hogyan köszönünk stb. A tudásunkat másokkal megosztani jó móka és mindkét
félnek érdekes és örömet szerez.
4. Meg foglak büntetni /nem lesz jó vége,
ha nem beszélsz ...ul.
Büntetés
kilátásba helyezésével ott és akkor eredményt érhetsz el, de hosszú távon ezért
nagy árat fizethetsz még.
-A
büntetés persze nem ugyanaz, mint ha csak simán figyelmezteted a gyereket a korábban
már meghatározott családi normákra.
-Amikor esetleg tényleg büntetsz, akkor a szülői neheztelés, szidás, dolgok megvonása stb.
nyomán a gyerek bizonyára megteszi ugyan, amit vársz tőle, de alapvetően
félelemből, és nem azért, mert ő maga akar a családba és annak normáiba
belesimulni.
-Legyél párbeszédkész;
a gyerek minél inkább elutasítja valamelyik nyelvet, annál megértőbben és
őszintébben próbáld kideríteni a probléma okát.
5.
Kétnyelvűnek/többnyelvűnek lenni nem könnyű dolog, és keményen meg kell
dolgoznod érte.
A családi
többnyelvűség alapvetően természetes dolog (kéne hogy legyen) - ezzel persze senki
nem azt mondta, hogy a gyerekek minden nap ujjongó lelkesedéssel fogják
mindegyik családi nyelvet beszélni, csak azt, hogy a nehézségek is természetesek, vagyis nem
érdemes a családi nyelvet a "komoly kötelességek" közé besorolni.
-Szülőként akkor jársz jól, ha nem csinálsz nagy ügyet a
többnyelvűségből, és a gyereked úgy érezheti, hogy a többnyelvűség
nálatok egyszerűen csak a családi élet része, ugyanúgy, mint a többi jellemző
dolog, amit nap mint nap csináltok.
6.
Te okosabb / jobb vagy a többieknél, mert te már két / több nyelven tudsz.
Az nagyon
jó, ha a gyerek büszke a családi nyelvekre, de az már nem, ha lenéz miattuk
másokat. A kettő közti különbséget abból fogja megtanulni, ahogyan te viszonyulsz
a kérdéshez: naná, hogy mindannyian örültök a családi nyelvtudásnak, "csodálatos dolog, kisfiam, hogy
oroszul beszélgetsz az apukáddal" - de ez nem ugyanaz, mint azt mondani,
hogy "te sokkal okosabb vagy, mint a többiek, mert te már oroszul is tudsz".
-Ha a
családi nyelv az iskolai oktatási programnak is része (mint pl. itt az
USA-ban sok helyen a spanyol), akkor ez nyilván előny, ugyanakkor ennek az előnynek a túlzott
hangsúlyozása nagy nyomás alá is helyezheti a gyereket: "ha mégse én
leszek az osztályban a legjobb spanyolból, akkor szégyent hozok a
családomra?" Tegyél meg mindent, hogy a gyerek ne eméssze magát
ilyenek miatt csak azért, mert otthon többféle nyelvet használtok.
7.
Nagyon megbántasz / elszomorítasz, ha nem beszélsz ...ul.
Nem szerencsés,
ha a gyerekben bűntudatot keltünk a saját szülői
érzéseink miatt. Nyugodtan elmondhatjuk neki, hogy mit érzünk, csak a
"szomorú vagyok" nem egészen ugyanaz, mint az
"elszomorítasz", vagyis, az érzelmeinkért kizárólag mi magunk
felelünk.
-Mielőtt leülsz a gyerekkel megbeszélni valamilyen problémát,
próbáld magadban helyre tenni a megbántottságodat, sértettségedet.
-Ebben
segíthet, ha előbb a házastársaddal beszélsz, nem a gyerekkel: néha jobb, ha
előbb a felnőttek egymás közt átgondolják, hogy mi a probléma és hogyan lehetne
megoldani, és csak aztán vonják be a gyerek(ek)et is. Érzéseket,
elvárásokat és csalódásokat mindig érdemes egymással megosztani, csak arra
figyelj, hogy a gyerekek is elmondhassák a bajukat és mindenki valóban a saját
érzéseiről és vágyairól beszéljen, ne pedig arról, amit a
többiek viselkedésében vagy hozzáállásában kifogásol.
8.
Figyeld csak, hogy a testvéred / kis barátod milyen jól beszél ...ul!
Ez itt
megint egy árnyalatnyi, de nagyon fontos különbség: dicsérni remek dolog, két
gyereket egymással összehasonlítgatni már
sokkal kevésbé az. A hasonlítgatás egyik gyerek fejlődésének sem tesz jót,
továbbá olyan ellentéteket ébreszthet gyerekek közt, amelyek másképp sosem
alakultak volna ki. Millióan milliószor leírták, de tényleg minden gyerek különböző, és az egyikük nyelvi
kompetenciájának, lelkesedésének az égvilágon semmi köze a másikéhoz.
-A
bezzegelésből hosszú távon általában csak szorongás és neheztelés
származik.
9.
Nem kedvellek / nem leszünk jóban, ha nem beszélsz ...ul.
A gyereknek bizonyosnak kell lennie abban, hogy nagyon szeretjük, függetlenül attól, hogy hány
családi nyelvet tanul vagy nem tanul meg.
- Az
önbizalma, önmaga értékes voltába vetett hite nem múlhat azon, hogy hány
nyelvet beszél.
-Ha úgy
érzi, hogy csak akkor szeretjük igazán, ha megtanulja a nyelvünket, akkor maga
a nyelvhasználat később jelentős konfliktusok kiindulópontja lehet.
-A gyerekeink néha próbára tesznek bennünket: hogyan
reagálunk vajon, ha ők nem hajlandók a családi nyelvet használni?
Gyakran csak azt akarják megtudni, hogy akkor is megtapasztalhatják-e a
szeretetünk jeleit, ha nem csinálják azt, amit várunk tőlük. Vagyis,
előfordulhat, hogy szülőként kifejezetten dühös vagy valami nyelvi konfliktus
miatt, de a gyereknek azt is éreznie kell, hogy attól még szereted őt.
10.
Íme a megérdemelt jutalmad, amiért ma ...ul beszéltél.
A jutalmazás eleinte látványos eredményeket hozhat, de a
jutalmak többsége egy idő után elveszti a vonzerejét.
Először is, ha jutalmazással akarunk
motiválni, akor a jutalomnak egyre nagyobbnak és nagyobbnak kell lennie.
Másfelől,
ha a gyerek a jutalom reményében beszéli a szülő nyelvét, akkor a
nyelvhasználat csak bevetendő eszköz lesz a jutalom megszerzésének érdekében,
és önmagában elveszíti a jelentőségét.
A nyelvhasználatot kellemessé tenni, jó
élményekkel összekötni nem ugyanaz, mint a nyelvhasználatot jutalmazni:
egy nyelvet beszélni akkor lesz kellemes, ha közben átéljük, hogy ez hasznos,
érdekes, értelme és jelentősége van. A bátorító, pozitív nyelvi
környezet megteremtésekor erre az élményre érdemes építeni: játsszatok a
családi nyelveken, skype-oljatok családtagokkal, barátokkal, olvassatok (Heller
ez alatt általában felolvasást ért, hangosan, egymás
szórakoztatására) érdekes könyveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése