Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2012. július 6., péntek

-KÉNYSZERES ZAVAROK GYERMEKKORBAN


Kényszeres zavarok

Kényszerbetegség gyermek- és serdülőkorban


Kényszergondolatokkal és kényszeres cselekvésekkel járó neuropszichiátriai kórképet már korai gyermekkortól diagnosztizálhatunk.
Epidemiológia

A kényszerbetegség gyermek- és felnőttkorban egyaránt előforduló krónikus, többnyire hullámzó lefolyást mutató neuropszichiátriai kórkép.. Gyermekpszichiáterhez forduló gyermekek körében a gyakoriság 4-5% -ra tehető. (1). A felnőtt betegek közel fele beszámol arról, hogy betegsége már a korai gyermekkorban kezdődött, de felnőtt korában diagnosztizálták először.

A betegség családokban halmozottan fordulhat elő, de ez nem azt jelenti, hogy maga a betegség, hanem inkább a betegségre való hajlam, vulnerabilitás örökíthető.
-Természetesen a betegség teljesen egészséges családokban is előfordulhat.
-Az újabb kutatások a gyermekkori kényszerbetegség és a tic, illetve a hiperaktivitással is járó figyelemhiányos betegség közös genetikai gyökereit illetve patomechanizmusát feltételezik, egyes esetekben streptococcus infekcióra adott autoimmun válasz lehetőségét is felvetik


Tünetek

A betegséget, az alkalmazkodást, a mindennapi tevékenységet jelentős mértékben megzavaró kényszergondolatok és kényszercselekvések fennállása jellemzi.
A kényszergondolatok (obszessziók) többnyire kellemetlen, ostoba és zavaró érzések, gondolatok vagy gondolattöredékek, melyeket a beteg sajátmagától idegennek, akarata ellenére valónak tart és próbál küzdeni ellenük.
 Az obszessziók jellegzetes témák köré csoportosulnak:

* szennyeződéssel kapcsolatos kényszergondolatok, mint aggodalom a piszoktól, kórokozóktól, betegségektől, undor a különböző testnedvektől (nyál, vizelet stb.), félelem a környezeti szennyeződésektől (sugárzás stb.), kifejezett undor a ragacsos anyagoktól, ételmaradékoktól, a fertőzéses megbetegedésektől
* agresszív gondolatok, mint például félelem attól, hogy kárt tett vagy tenni fog magában vagy másokban, erőszakos, ijesztő fantáziák, félelem attól, hogy akarata ellenére sértő vagy obszcén dolgot kimond, vagy valami zavarba ejtőt tesz, valamit ellop, megtámad valakit, vagy félelem attól, hogy valamilyen rossz dologért ő a felelős (tűz, betörés, árvíz)
* szexuális tartalmú kényszergondolatok is előfordulnak már gyermekkorban, mint például aggodalom a homoszexualitástól, tiltott, perverz gondolatok és fantáziák, agresszív szexuális késztetések másokkal szemben
* takarékossággal, gyűjtögetéssel kapcsolatos kényszergondolatok, félelem attól, hogy dolgai elvesznek
* mágikus gondolatok, babonás obszessziók is jellegzetesek, fokozott jelentőséget tulajdonít szerencsés és szerencsétlen számoknak, színeknek, stb.
* jellegzetesek aggodalmak különböző betegségektől, valamely testrész vagy a test küllemének megváltozásával kapcsolatban
* vallásos kényszergondolatok esetén túlzott félelem attól, hogy valamilyen szentséget megsért, túlzott moralizálás, "a jó, a rossz" bizonyosságának kérdésével való foglalatosság
* a kényszergondolatok lehetnek akár a tudatba betolakodó, semleges gondolatok, hangok, zene, szavak, számok is.

A kényszercselekvések olyan tevékenységek,
- cselekvések, cselekvéssorok, melyeket a betegek újra és újra, belső, és mégis idegenként átélt késztetés hatására hajtunk végre. Ha a beteg valamely akadályoztatás folytán nem tudja befejezni a cselekvéssort, elviselhetetlen érzése támadhat. A kényszercselekvések gyakran a kényszergondolatok által keltett félelem elhárítását szolgálják.
- A kényszercselekvések: ugyancsak jellegzetes területeken mutatkoznak:

* mosakodással, tisztasággal kapcsolatos kényszercselekvések, mint túlzott vagy rituális kézmosás, fürdés, fogmosás, testápolás. Ugyancsak jellegzetes lehet a vélt szennyeződés elkerülése végett történő folyamatos takarítás, mosás
* ellenőrzéssel, kontrollálással kapcsolatos kényszercselekvések a zárak, játékok, iskolatáska, iskolai holmik túlzott ellenőrzésében mutatkozik meg, de kiterjedhet a mosakodással, öltözködéssel kapcsolatos ellenőrzésekre is. Jellegzetes annak ellenőrzése, hogy akaratlanul nem vétett-e valami hibát, nem okozott-e kárt másoknak
* az ismétlési rituálék az újraolvasás, újraradírozás és -írás, vagy a rutin tevékenységek ismétlésében mutatkoznak meg (küszöbön át- és visszalépések, lépcsőn le- és feljárás, ismételt leülés és felállás stb.)
* számolási rituálék során a tárgyak (pl. kövek, lámpák, lépcsőfokok) vagy szavak számolása
* rendrakással, rendezgetéssel kapcsolatos kényszercselekvések között gyakori a ceruzák, könyvek kényszeres sorba rendezése, a terítők, szőnyegek, függöny igazgatása is. Mindezt gyakran kíséri a szimmetriára való törekvés is
* a kényszeres gyűjtögetés a használatra nem alkalmas vagy célszerűtlen tárgyak gyűjtésében, illetve a szemét vagy egyéb használhatatlan tárgyak kidobásának nehézségében jelentkezhet
* túlzásba vitt babonás viselkedés, melyet a cselekvések intenzitása és befolyásolhatatlansága különít el az életkornak még megfelelő játékos vagy mágikus viselkedéstől. A túlzott babonásság megnehezítheti a gyermek alkalmazkodását, merev, elkerülő viselkedéshez vezet, melyet már kórosnak mondhatunk.

A gyermekkorban a kényszercselekvések kivitelezésébe a gyermek gyakran bevonja a szülőt is, ezt nevezhetjük kiterjesztett kényszernek. Ilyenkor például kiköveteli a gyermek, hogy a szülő újra és újra ellenőrizze házi feladatát, a tányérját ötször egymás után mossa el, az ismételten feltett kérdéseire azonos módon, azonos hangsúllyal újra és újra válaszoljon. Amennyiben a szülő nem képes úgy cselekedni, hogy ez a gyermek feszültségét csökkentse, a gyermek akár tettlegessé is válhat vele szemben
A kényszerbetegség egyik sajátossága, hogy tünetei kultúránként vagy életkoronként kevés változatosságot mutatnak. Előfordul, hogy már a 3-4 éves korban jelentkező kényszergondolat vagy -cselekvés teljesen azonos tartalmú egy felnőtt betegnél jelentkezővel. Mégis vannak bizonyos sajátosságok, melyeket gyermekkorban a kényszerbetegség diagnosztizálásánál figyelembe kell vennünk.

A kényszergondolatokat - különösen nagyon fiatal gyermekek - meglehetősen nehezen tudják megfogalmazni.
- Vannak könnyen belátható kényszergondolatok, mint például az, hogy az uszodában való fürdés következtében valamilyen betegség léphet fel,
 de vannak homályos, és a gyerek és a környezet számára egyaránt nehezen megmagyarázható kényszergondolatok is. Ezeket gyakran éppen ezért nagyon nehéz explorálni. Minél fiatalabb a gyermek, annál nehezebben fogalmazza meg ezeket a gondolatokat, illetve a gyermek a kényszergondolatot gyakran nem is tartja idegennek önmagától. A betegség folyamatában a kényszergondolatok tartalma változhat is Az ajtózárással kapcsolatos kényszergondolatot például a fertőzéstől való félelem válthatja fel.
- A kényszergondolat értelmetlenségének megítéléséhez bizonyos életkor is szükséges, így míg a 8 éves kor alatti gyermek nyíltan beszámol szüleinek kényszergondolatairól, az idősebbek már szégyellik és megpróbálják ezeket a környezetük előtt titkolni.



A kényszercselekvések gyermekek esetében is többnyire kapcsolatosak a kényszergondolatokkal.
-Az ismételt kézmosás mögött az a kényszergondolat állhat, hogy megfertőződik a keze a piszoktól, az öltözködési ceremóniák mögött az a félelem, hogyha nem tökéletes a cselekvése, akkor hozzátartozójának baja történhet. Gyermekek esetében a gondolat és a cselekvés közötti kapcsolatot néha nehéz megtalálni, különösen fiatalabb életkorban.
- Az ágyak körüli tárgyak órák hosszat való rendezgetése, és mondjuk az anya lehetséges megbetegedése között csak nagyon távoli a kapcsolat. -Gyermekeknél gyakran látunk úgynevezett mentális rituálékat. Ezek valójában kényszercselekvések, de teljes mértékig a gondolkodásban zajlanak, és a külső szemlélő számára láthatatlanok.
-A mentális rítusok közé tartozik a számolás, a versek, bizonyos szavak vagy mondatok vég nélküli ismétlése. A kényszergondolatokkal szemben ezeket a mentális rituálékat a gyermek belső késztetéstől vezényelve, akarattal viszi véghez, míg a kényszergondolatok akarata ellenére törnek a tudatába. Gyermekkorban viszonylag gyakori, hogy, hogy kényszercselekvések kényszergondolatok nélkül is jelentkeznek.

Kiterjesztett kényszerek esetében gyakran előfordul, hogyha a szülő a gyermek követeléseit nem tudja tökéletesen teljesíteni, az egyébként szelíd és inkább félős gyermek a szülővel szemben tettlegessé válik.
-Súlyos kényszerbetegség esetén a szülő bevonódása a kényszeres rituáléba egyre kétségbeesettebb helyzetbe kergeti mindkettőjüket. Mivel a kisgyermek még nincs tudatában kényszercselekedetinek értelmetlenségével, ezért ezeket nyíltan végzi, és csak az életkor növekedésével kezdi rejtegetni és titkolni. A rituális cselekvésekkel szemben a gyermek általában kevesebb ellenállást tanúsít, mint a felnőtt betegek.(3)



Kényszerbetegségben szenvedő gyermekek gyakran egyéb, társult pszichiátriai betegségek tüneteit is mutatják.

.

Diagnosztika

A kényszerbetegség diagnózisa a beteg gyermek részletes anamnézisének felvétele és vizsgálata mellett a szülőtől és a környezeti személyektől nyert információkkal egészül ki. A diagnózis felállítása során a kényszergondolatok illetve kényszercselekvések részletes feltérképezése mellett a betegség okozta szenvedést, és az alkalmazkodásra kifejtett gátló hatást is meg kell ítélnünk

-A kényszerbetegséget nem szabad összetévesztenünk a normál gyermeki fejlődéssel járó kényszeres-rituális viselkedési mintákkal, mint például a lefekvési rítusokkal vagy a babonás viselkedéssel.
- Ezek a gyermeki szokások vagy rítusok elsősorban a gyermek biztonság érzetét szolgálják, és nem akadályozzák mindennapi életvitelében, illetve nem okoznak számára szenvedést. Számos gyermekkorban előforduló pszichiátriai betegség tünetei között kényszeres rituális szimptómákat is találunk. A gyermekkorban induló skizofrénia első tünetei gyakran kényszergondolat vagy kényszercselekvések formájában mutatkoznak.
-Az autisztikus gyermekeknél megfigyelhető rituális-sztereotip viselkedés mintázat számos hasonlóságot mutat a kényszerrel. A gyermekkori depressziónak és egyéb szorongásos betegségeknek tünetei között jellegzetesen megtalálhatjuk a kényszertüneteket is.


A mindennapok nehézségei



A kényszerbetegség a gyermek viselkedését jellegzetes módon megváltoztatja.
- A gyermekek többnyire tudatában vannak annak, hogy tüneteik a környezetük számára abnormálisnak tűnhetnek, és hogy ezért őket bolondnak nézik.
- Maguk a tünetek súlyosabb esetekben rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, így az egyébként esetleg jól teljesítő gyermek lemarad az iskolai tanulmányaiban, kivonódik az otthoni feladatok alól.
-Mivel a gyerek érzi, hogy ő más, mint a többi, önértékelése is csökken. -Legnagyobb nehézséget iskoláskorúaknál a reggeli indulás, illetve az esti lefekvés szokott okozni. A reggeli öltözködés, a táska bepakolása illetve ellenőrzése mindennapi stresszt jelent a gyermek számára, az esti ceremóniák elhúzódása pedig tartós alváshiányba torkollhat.
-Az étkezések körüli ceremóniák a normál táplálék felvétel beszűküléséhez vezetnek, így a krónikus alváshiány és a táplálkozási nehézség együttesen a fizikai állapot romlásához vezethet.

-A gyermekeknek a szülőkhöz való kapcsolatát alapvetően megzavarhatja a kényszerbetegség. A szülő sokáig értetlenül áll a gyerek megrögzött szokásaival szemben, és különböző módon próbál hadakozni ellene. Szemrehányás és kétségbeesés, vádaskodás és önvád veszi körül a gyermeket. Az érzelmi nehézségeket még extrém módon fokozhatja az is, ha a gyermek a szülőt a kényszer-rituálékba bevonja.

A kortárs kapcsolatok nehézségei is jellegzetesen megtalálhatók. A gyermek megpróbálja kényszeres tüneteit titkolni társai előtt, de mivel ez nem sikerül minden esetben, inkább lemond a kapcsolat fenntartásáról. Amennyiben a gyermek kényszeres tünetei a társak számára mégis láthatóvá válnak, gyakori, hogy nevetség tárgyává válik, mely feszültségét és visszahúzódásra való hajlamát csak tovább növeli.
-A kényszerbetegség okozta közvetlen hátrányok mellett így másodlagos nehézségek is keletkeznek a gyermek életében, melyek miatt az életkor szerint várható fejlődési lépések megtétele is nehézzé válik. A szülőről való fokozatos leválás, a kortárs kapcsolatok kialakítása, az életkornak megfelelő szocializáció elakad, melyek következtében a gyermek depresszióssá, szorongóvá válhat, teljesítménye romlik, magabiztossága csökken.

Terápia

Gyermekek és serdülők kezelésében - felnőtt betegekéhez hasonló módon - viselkedésterápia és gyógyszeres terápia, illetve a kettő kombinációja jön szóba.
- A viselkedés- illetve gyógyszeres terápiát néhány esetben indokolt családterápiával kiegészítenünk, serdülők kezelésében csoportterápia is előnyös lehet. A szülők és a gyermekek számára egyaránt fontos a pszichoedukáció, tehát az, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a betegség természetéről, befolyásolásának lehetőségeiről.

Viselkedésterápia


Gyermekeknél az enyhe illetve középsúlyos esetekben a kezelést viselkedésterápiával indítjuk és csak a terápia elégtelensége esetén kezdjük a gyógyszerek beállítását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy, a viselkedésterápia önmagában is jelentős tüneti javulást hozhat.


Gyógyszeres kezelés


Gyermek- és serdülőkori kényszerbetegség gyógyszeres kezelésében ugyanazok az általános szabályok érvényesek, mint felnőtt korban. Figyelembe kell vennünk azonban a kezelésben néhány gyermekkori sajátosságot. Az idegrendszerre ható szerek anyagcseréjéért felelős májenzimek működése, a szerek felszívódási és eloszlási sebessége, a szöveti érzékenység is más lehet gyermekkorban. Mindezek alapján általános szabályként fogható fel, hogy mindig a lehető legkisebb dózissal kezdjük a terápiát, majd ha szükséges, folyamatosan, lassan emeljük a dózist az optimális terápiás hatás eléréséig. Javasolt az alkalmazott gyógyszer napi többszöri elosztásban történő adagolása, amellyel elkerülhető a gyógyszerszint ingadozása.

A gyógyszeres terápiában az antidepresszivumoknak van elsődleges szerepeBár az egyes terápiaformák külön-külön történő alkalmazása is tüneti javulást hozhat, a legjobb eredmények a gyógyszeres kezelés és a kognitív viselkedésterápia együttes alkalmazása esetén érhetők el. Fontos a beteggel és környezetével kialakított biztonságot nyújtó, elfogadó-támogató kapcsolat fenntartása, mivel hosszú ideig tartó kezelésre kell készülnünk.
- A modern gyógyszeres terápia és a viselkedésterápia kombinációja ugyan jelentős mértékben javította a betegség prognózisát, a betegek jelentős részénél évekig tartó, egy részüknél akár egész életre kiterjedő gyógyszeres kezelésre és pszichés támogatásra kell felkészülni. Tünetmentessé vált gyermekeknél is előfordulhat, hogy serdülőkorban a betegség újra fellángol, vagy leányoknál később a terhesség időszakában találkozhatunk a tünetek kiújulásával.

A betegség, különösen súlyosabb formájában az egész családot és a gyermek tágabb környezetét, az iskolát, a baráti kötelékeket is érinti. A szülők részvétele a gyermek terápiában elengedhetetlen. Fontos, hogy ismerjék a betegség természetét, segítsenek a gyógyszeres vagy viselkedésterápia kivitelezésében, ellenőrzésében. A betegséggel kapcsolatos tévhitek eloszlatásában, a hatékony terápiás formákhoz való hozzáférésben a pszichoedukáció kap egyre nagyobb feladatot. Külföldi tapasztalatok alapján a média eszközei mellett a betegszövetségek, a világhálón megjelenő honlapok is jelentős szerepet tölthetnek be ezen a területen.
http://www.vadaskertalapitvany.hu
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése