Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. november 18., kedd

FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET

Feltétel nélküli szeretet

"A tökéletes szeretet kizárja a félelmet."
-
Feltétel  nélküli szeretettel nevelni egy gyereket, azt jelenti hogy nincs félelem a szülő-gyerek kapcsolatban. Feltétel nélkül szeretni, egyszerűen azt jelenti, hogy a szülők teljesen elfogadják gyerekeiket, megkötések vagy feltételek nélkül.  Nincs olyan kimondott (vagy kimondatlan) üzenet, amely miatt, azt gondolná a gyerek, hogy másnak kellene lennie, mint ami ahhoz, hogy szeressék.

A feltétel nélküli szeretet iránti igény a fogantatáskor kezdődik.

A gyereknek szüksége van arra, hogy teljes elfogadást tapasztaljon mindkét szülőtől, de elsősorban az anyától. Ez azt jelenti, hogy az összes testi jellemvonás elfogadott “ahogy van”. Sajnos, ez nem mindig történik így. Lehet valami a gyerekben, ami nem felel meg a szülők elvárásainak, például, furcsa kinézetű orr, vagy fül, esetleg nem szép fogak. Ezekben az esetekben, a szülők zavara előidézhet “ártatlan” megjegyzéseket a gyerek megjelenésére vonatkozóan, melyekből a gyerek arra fog gondolni, hogy elfogadása feltételekhez kötött.
 Mivel nem tud mit csinálni a gyerek a testével, megtapasztalja a visszautasítástól való félelmet. Ennek a feltételhez kötött elfogadásnak az alapja talán az lehet, hogy a szülők maguk sem voltak feltétel nélkül elfogadva, ez okozza a félelmük megjelenését a gyerekeikkel való interakciójukban.

Nem csak a gyerek külső megjelenését kellene elfogadni, hanem, meg kell hallgatni és tiszteletben kell tartan, amit a gyerek mond, gondol, amiről álmodik, vagy érez.
A régi bölcsesség, mely szerint “a gyereknek hallgass a szava”, azt az illúziót adta a szülőknek, hogy tisztelni fogják szüleiket.
De ez a megközelítés nem segít a gyereknek feldolgozni a félelmeit. Csak egy olyan megközelítés, amely feltétel nélküli szeretetet nyújt vezet  a szülők iránti tisztelethez! Ezért, ha a szülők akarják a gyerek tiszteletét, a gyereket is tisztelni kell.
Ugyanez az alapelv vonatkozik a felnőttekre is - ha szeretnénk egy barátot, nekünk is barátnak kell lennünk. Ha pedig tiszteletet szeretnénk, tisztelnünk kell másokat. Ez a folyamat a gyerek belső gondolatai működésének  az elismerésével kezdődik.
 Ha a gyerek gondolatait és érzéseit elismerik a felnőttek, úgy érzi tisztelik, elfogadják, és lelki békét tapasztal. Ilyen bánásmód mellett a gyerek könnyen tanulja meg mások tiszteletét.

A visszautasítástól vagy a gúnytól való félelem a gyerekben az elfogadatlanság érzését okozza. Ez félelmet szül,és ilyen körülmények között a félelmet nem tudja feldolgozni. Ez a gyerek tisztelet helyett neheztelést érez.

 Mivel a gyerekeknél az agy két része, amelyek többek között az érzelmek feldolgozásáért felelnek (limbikus rendszer és prefrontális kéregállomány) nem azonos fejlettségi szinten van, azok a cselekedetek, amelyek a gyereknél a visszautasítás érzését váltják ki, nem úgy működnek, mint a felnőtteknél.  Ha egy ember (gyerek vagy felnőtt) félelmet érez, ki kell lépnie ebből a szituációból, biztonságban kell, hogy érezze magát, s tudnia kell, hogy hasonló helyzet esetén meg tudja védeni magát. Nem valószínű, hogy ez történik, ha a szülők maguk a félelem forrása.

Nagy mértékben képessé teszi a szülőt abban, hogy feltétel nélkül tudja szeretni a gyerekét, ha megérti, hogy a gyerek limbikus rendszerének fejlődése évekkel megelőzi a prefrontális cortex fejlődését. Ez egyszerüen azt jelenti, hogy a gyerek nem felnőtt! Ezzel a tudással a birtokunkban könnyebb tisztán látnunk, hogy néha miért felelőtlen, önző, lobbanékony, éretlen vagy meggondolatlan a gyerek. Az, hogy a kölyökkutyák kölyökkutyaként és nem felnőtt kutyaként viselkednek, elfogadott tény. Mégis a szülőknek nehézséget okoz elfogadni a normális állapotot a saját gyerekeikkel kapcsolatosan! Ez valószínűleg,  arra vezethető vissza, hogy a szülők saját, normális, gyerekes viselkedése gyerekkorukban nem volt feltétel nélkül elfogadva.



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése