Feltétel nélküli szeretet
"A tökéletes szeretet kizárja a
félelmet."
-
Feltétel nélküli szeretettel nevelni
egy gyereket, azt jelenti hogy nincs félelem a szülő-gyerek kapcsolatban.
Feltétel nélkül szeretni, egyszerűen azt jelenti, hogy a szülők teljesen
elfogadják gyerekeiket, megkötések vagy feltételek nélkül. Nincs olyan
kimondott (vagy kimondatlan) üzenet, amely miatt, azt gondolná a gyerek, hogy
másnak kellene lennie, mint ami ahhoz, hogy szeressék.
A feltétel nélküli szeretet iránti igény a
fogantatáskor kezdődik.
A gyereknek szüksége van arra, hogy teljes
elfogadást tapasztaljon mindkét szülőtől, de elsősorban az anyától.
Ez azt jelenti, hogy az összes testi jellemvonás elfogadott “ahogy van”. Sajnos, ez nem mindig
történik így. Lehet valami a gyerekben, ami nem felel meg a szülők
elvárásainak, például, furcsa kinézetű orr, vagy fül, esetleg nem szép fogak.
Ezekben az esetekben, a szülők zavara előidézhet “ártatlan”
megjegyzéseket a gyerek megjelenésére vonatkozóan, melyekből a gyerek arra fog
gondolni, hogy elfogadása feltételekhez kötött.
Mivel
nem tud mit csinálni a gyerek a testével, megtapasztalja a visszautasítástól
való félelmet. Ennek a feltételhez kötött elfogadásnak az alapja talán az
lehet, hogy a szülők maguk sem voltak feltétel nélkül elfogadva, ez okozza a
félelmük megjelenését a gyerekeikkel való interakciójukban.
Nem csak a gyerek külső megjelenését
kellene elfogadni, hanem, meg kell hallgatni és tiszteletben kell tartan, amit
a gyerek mond, gondol, amiről álmodik, vagy érez.
A régi bölcsesség, mely szerint “a gyereknek
hallgass a szava”, azt az illúziót adta a szülőknek, hogy tisztelni fogják
szüleiket.
De
ez a megközelítés nem segít a gyereknek feldolgozni a félelmeit. Csak egy olyan
megközelítés, amely feltétel nélküli szeretetet nyújt vezet a szülők
iránti tisztelethez! Ezért,
ha a szülők akarják a gyerek tiszteletét, a gyereket is tisztelni kell.
Ugyanez
az alapelv vonatkozik a felnőttekre is - ha szeretnénk egy barátot, nekünk is
barátnak kell lennünk. Ha pedig tiszteletet szeretnénk, tisztelnünk kell
másokat. Ez a folyamat a gyerek belső gondolatai működésének az
elismerésével kezdődik.
Ha
a gyerek gondolatait és érzéseit elismerik a felnőttek, úgy érzi tisztelik,
elfogadják, és lelki békét tapasztal. Ilyen bánásmód mellett a gyerek könnyen
tanulja meg mások tiszteletét.
A visszautasítástól vagy a gúnytól való
félelem a gyerekben az elfogadatlanság érzését okozza. Ez félelmet szül,és ilyen
körülmények között a félelmet nem tudja feldolgozni. Ez a gyerek tisztelet
helyett neheztelést érez.
Mivel a gyerekeknél az agy két része,
amelyek többek között az érzelmek feldolgozásáért felelnek
(limbikus rendszer és prefrontális kéregállomány) nem azonos fejlettségi
szinten van, azok a cselekedetek, amelyek a gyereknél a visszautasítás érzését
váltják ki, nem úgy működnek, mint a felnőtteknél. Ha egy ember (gyerek
vagy felnőtt) félelmet érez, ki kell lépnie ebből a szituációból, biztonságban kell,
hogy érezze magát, s tudnia kell, hogy hasonló helyzet esetén meg tudja védeni
magát. Nem valószínű, hogy ez történik, ha a szülők maguk a félelem forrása.
Nagy mértékben képessé teszi a szülőt
abban, hogy feltétel nélkül tudja szeretni a gyerekét, ha megérti, hogy a
gyerek limbikus rendszerének fejlődése évekkel megelőzi a prefrontális cortex
fejlődését.
Ez egyszerüen azt jelenti, hogy a gyerek nem felnőtt! Ezzel a tudással a
birtokunkban könnyebb tisztán látnunk, hogy néha miért felelőtlen, önző, lobbanékony,
éretlen vagy meggondolatlan a gyerek. Az, hogy a kölyökkutyák kölyökkutyaként
és nem felnőtt kutyaként viselkednek, elfogadott tény. Mégis a szülőknek nehézséget okoz elfogadni a normális állapotot a
saját gyerekeikkel kapcsolatosan! Ez
valószínűleg, arra vezethető vissza, hogy a szülők saját, normális,
gyerekes viselkedése gyerekkorukban nem volt feltétel nélkül elfogadva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése