Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. november 24., hétfő

A GYERMEKKORBAN GYAKORI CSIPŐ,TÉRD ÉS LÁBPROBLÉMÁŰK

GYERMEKKORBAN GYAKORI CSÍPŐ-, TÉRD- ÉS LÁBPROBLÉMÁK
A gyermek fejlődése során a csont- és izomrendszer jelentős változásokon megy keresztül, melynek része az illeszkedési szögek változásai, a rotációk és a hossznövekedés. Az alsó végtag problémáinak nagy része ezen változásokkal függ össze; a növekedéssel a problémák javulhatnak vagy rosszabbodhatnak.
A probléma felmérésekor az érintett végtag minden részére kiterjedő alapos vizsgálat szükséges. Észlelt aszimmetria vagy progressiv deformitás nem tekinthető normális variációnak, mögötte gyakran neurológiai ok áll (pl. myelodysplasia vagy cerebralparesis). Minden egyes ízület mozgástartományát ellenőrizni kell, a femur, térd és a láb hajlíthatóságával és rotációjával együtt, a gyermek álló, ülő és hason fekvő helyzetében egyaránt.
A CSÍPŐ RENDELLENESSÉGEI
combcsont befelé rotatiója gyermekekben gyakori; a femoralis anteversio a születéskori 40E-ról a serdülőkor elérésekor 15E-ra csökken le. Jelentős anteversio "összeakadó térdeket", befelé forduló lábujjakat, esetlen járást eredményezhet. Keresztezett lábbal ülés, illetve hasonfekvés kinyújtott, behajlított (térd-mellkas helyzet) vagy befelé rotált lábakkal a meglévő panaszokat fokozhatja, ezért ezt kerülni kell. Ha a panaszok 8 éves kor után is fennállnak, a gyermeket orthopaediai szakrendelésre kell irányítani.
combcsont kifelé rotatiója gyakran fordul elő a gyermekekben a járás megindulása előtt; ezt az intrauterin életben létrejött contractura okozza, mely a lágyrészek abductiójával és kifelé rotatiójával jár együtt. Hosszú ideig tartó hasonfekvés kifelé rotált lábbal a meglévő állapotot tovább ronthatja. Hasznos lehet, ha pelenkázás közben az alsó végtagokat befelé fordítjuk, de a járás megindultával a legtöbb ilyen esetnél spontán javulás figyelhető meg. Gondosan ellenőrizni kell, hogy nincs-e csípőficam.
Csípőfájdalom és sántítás a serdülőkori epiphyseolysisre és a combfej kisgyermekkori avascularis necrosisára jellemző (Legg-Calvé-Perthes-betegség. A betegek néha térd- vagy combfájdalmakkal jelentkeznek. Az epiphyseolysis korai diagnózisa jelentősen javítja a gyógyulás esélyeit. Az epiphysis porckorong elcsúszása általában lassú folyamat, és leggyakoribb túlsúlyos serdülő fiúkban. A betegek 20%-ában mindkét oldalon jelentkezik. A pontos kiváltó ok ismeretlen, leginkább hormonalis tényezők hatását feltételezik. Röntgenfelvétel erősíti meg a feltételezett diagnózist, illetve zárja ki az acetabulum dysplasiát és a degeneratív elváltozásokat. Kezelése sebészi: az epiphysis porckorongot szeggel rögzítik a combfejhez a további elcsúszás megakadályozására.
A TÉRD RENDELLENESSÉGEI
térd vagy a femoro-tibialis szögeltéréseknek két fő típusa van: a karikaláb (genu varus) és az X-láb (genu valgus). Kezeletlenül mindkettő a térd felnőttkori osteoarthritiséhez vezethet.
A karikaláb a kisdedek között gyakori, de általában 18 hónapos korra magától rendeződik. Ha a tünetek fennmaradnak, vagy rosszabbodnak, Blount-betegséget (tibialis osteochondrosis) kell feltételezni. A Blount-betegség korai felismerése nehéz, mivel a röntgenfelvételek normálisak lehetnek. A differenciáldiagnózis során a rachitist kell kizárni. Az úgynevezett dán sín éjszakai alkalmazása akkor lehet eredményes, ha idejekorán elkezdik használni; gyakran szükséges azonban a műtéti korrekció.
Az X-láb előfordulása ritkább és még a súlyosabb formák is spontán javulnak a gyermek 9 éves korára. Diagnózisakor a csontdysplasiát és a hypophosphataemiát kell kizárni. Ha súlyosabb deformitás 10 éves kor után is persistál, műtétre van szükség, melynek során a medialis distalis femoralis epiphysis szegezése történik.
tuberositas tibiae duzzanatával járó térdfájdalmat serdülőkorban leggyakrabban Schlatter-Osgood-betegség okozza (lásd később az Ostochondrosisok című részben), de lehet chondromalacia patellae (a térdkalács ízületi porcának lágyulása) következménye is. A chondromalaciát a láb angulatiós és rotatiós változásai hozzák létre a m. quadriceps változó terhelése révén, mely a mozgás során a térdkalács hibás felfekvéséhez vezet. A térdfájdalom leggyakrabban lépcsőn való fel- és lelépéskor jelentkezik. A kezelés a m. quadriceps isometriás erősítéséből, fájdalomcsillapítók adásából és a fájdalmat kiváltó fizikai aktivitás kerüléséből áll.
A tibia csavarodása vagy torsiója a növekedés során jelentkezhet; a kifelé rotatio születéskor 0E-os, míg felnőttkorban 20E-os. A kifelé torsio önmagában ritkán jelent problémát. Születésnél gyakori a tibia befelé rotált és medialis torsiója, de ez a növekedés során javul. A rendellenesség hátterében rachitis vagy más neuromuscularis betegség is állhat, és karikalábat vagy befelé forduló lábfejet eredményezhet.
A rotatio megítéléséhez a gyermeket le kell ültetni, és a 90E-ban behajlított térdek mellett a lábaknak szabadon kell lógni. Ezután a tibia hossztengelyébe kell igazítani a tuberositas tibiaet a 2. metatarsust. A kül- és belbokát összekötő képzeletbeli vonal és a tibia hossztengelye által bezárt szög határozza meg a kifelé vagy a befelé rotatio szögét. Medialis tibialis torzióról (rotatióról) akkor beszélünk, ha az érintett láb 20E-nál jobban befelé fordul. Lateralis tibialis torsio (rotatio) esetén a láb kifelé fordulása több, mint 30E-os. A járás rendellenességeit szintén vizsgálni kell.
A tibia befelé rotatiójának kezelésében hasznos a passzív tornáztatás (a láb kifelé forgatásával) vagy a korrekciós cipő hordása (ék a sarok belső és a talp külső részén, Thomas- vagy csavart sarok). Ha a panaszok 7 éves kor után is fennállnak, a gyermeket orthopaediai szakrendelésre kell irányítani.
A LÁB RENDELLENESSÉGEI
A lábfej anomaliák átlagos előfordulási gyakorisága 100 szülésenként 1 eset. Szerencsére ezek többsége functionalis (pl. metatarsus adductus) és nem anatómiai elváltozás (pl. részleges dongaláb, talipes varus vagy metatarsus varus).
Metatarsus adductus esetén a lábfej adductióban van és nyugalmi helyzetben supinálható, illetve passzívan abducálható és kifordítható a semleges helyzeten túl is a sarok stimulálásakor. Ritkábban, az érintett láb rigid marad és nem veszi fel a neutralis helyzetet. Az első életév során a rendellenesség általában magától korrigálódik; a rögzült deformitások kezelésére korrekciós gipszet kell felhelyezni.
Metatarsus varus az intrauterin életben létrejött subluxatio, és általában nem javul a születés után; a kezelés itt is a korrekciós gipsz.
pronatiót, lúdtalpat és a pes planovalgust a lábfej ellapult medialis ívéről és a láb kifelé fordulásából lehet felismerni. A sarok és a lábfej eversióban, az utóbbi abductióban is van.
Csecsemőknél gyakran észlelünk ellapult talpat, ám ennek valós oka a medialis ív alatt elhelyezkedő zsírpárna. Ha a deformitás functionalis jellegű, akkor lábujjhegyre állásnál az ív ismét megjelenik. A legtöbb gyermek a lábát pronatióban tartja, amikor járni kezd a szalagok lazasága és a szélesebb alapú járás miatt, de ez a pronatio a gyermek 2,5 éves korára kezelés nélkül is eltűnik. Fájdalom vagy izomgörcs esetén korrekciós cipő viselése ajánlott (talpemelés, medialis hosszú támasz vagy Thomas-betét).



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése