GYERMEKKORBAN
GYAKORI CSÍPŐ-, TÉRD- ÉS LÁBPROBLÉMÁK
A gyermek fejlődése során a csont- és izomrendszer
jelentős változásokon megy keresztül, melynek része az illeszkedési szögek
változásai, a rotációk és a hossznövekedés. Az alsó végtag problémáinak nagy
része ezen változásokkal függ össze; a növekedéssel a problémák javulhatnak
vagy rosszabbodhatnak.
A probléma felmérésekor az érintett végtag minden részére
kiterjedő alapos vizsgálat szükséges. Észlelt aszimmetria vagy progressiv
deformitás nem tekinthető normális variációnak, mögötte gyakran neurológiai ok
áll (pl. myelodysplasia vagy cerebralparesis). Minden egyes ízület
mozgástartományát ellenőrizni kell, a femur, térd és a láb hajlíthatóságával és
rotációjával együtt, a gyermek álló, ülő és hason fekvő helyzetében egyaránt.
A
CSÍPŐ RENDELLENESSÉGEI
A combcsont befelé
rotatiója gyermekekben gyakori; a femoralis anteversio a
születéskori 40E-ról a serdülőkor elérésekor 15E-ra csökken le. Jelentős
anteversio "összeakadó térdeket", befelé forduló
lábujjakat, esetlen járást eredményezhet. Keresztezett lábbal ülés,
illetve hasonfekvés kinyújtott, behajlított (térd-mellkas helyzet) vagy befelé
rotált lábakkal a meglévő panaszokat fokozhatja, ezért ezt kerülni kell. Ha a
panaszok 8 éves kor után is fennállnak, a gyermeket orthopaediai szakrendelésre
kell irányítani.
A combcsont kifelé
rotatiója gyakran fordul elő a gyermekekben a járás megindulása
előtt; ezt az intrauterin életben létrejött contractura okozza, mely a
lágyrészek abductiójával és kifelé rotatiójával jár együtt. Hosszú ideig tartó
hasonfekvés kifelé rotált lábbal a meglévő állapotot tovább ronthatja. Hasznos
lehet, ha pelenkázás közben az alsó végtagokat befelé fordítjuk, de a járás
megindultával a legtöbb ilyen esetnél spontán javulás figyelhető meg. Gondosan
ellenőrizni kell, hogy nincs-e csípőficam.
Csípőfájdalom
és sántítás a
serdülőkori epiphyseolysisre és a combfej kisgyermekkori avascularis
necrosisára jellemző (Legg-Calvé-Perthes-betegség. A betegek néha térd- vagy
combfájdalmakkal jelentkeznek. Az epiphyseolysis korai diagnózisa
jelentősen javítja a gyógyulás esélyeit. Az epiphysis porckorong elcsúszása általában
lassú folyamat, és leggyakoribb túlsúlyos serdülő fiúkban. A betegek 20%-ában
mindkét oldalon jelentkezik. A pontos kiváltó ok ismeretlen, leginkább
hormonalis tényezők hatását feltételezik. Röntgenfelvétel erősíti meg a
feltételezett diagnózist, illetve zárja ki az acetabulum dysplasiát és a
degeneratív elváltozásokat. Kezelése sebészi: az epiphysis porckorongot szeggel
rögzítik a combfejhez a további elcsúszás megakadályozására.
A
TÉRD RENDELLENESSÉGEI
A térd vagy a
femoro-tibialis szögeltéréseknek két fő típusa van: a karikaláb (genu varus) és az X-láb (genu
valgus).
Kezeletlenül mindkettő a térd felnőttkori osteoarthritiséhez vezethet.
A karikaláb a kisdedek
között gyakori,
de általában 18 hónapos korra magától rendeződik. Ha a tünetek fennmaradnak,
vagy rosszabbodnak, Blount-betegséget (tibialis osteochondrosis) kell
feltételezni. A Blount-betegség korai felismerése nehéz, mivel a
röntgenfelvételek normálisak lehetnek. A differenciáldiagnózis során a
rachitist kell kizárni. Az úgynevezett dán sín éjszakai alkalmazása akkor lehet
eredményes, ha idejekorán elkezdik használni; gyakran szükséges azonban a
műtéti korrekció.
Az X-láb előfordulása
ritkább és még a súlyosabb formák is spontán javulnak a gyermek 9 éves korára.
Diagnózisakor a csontdysplasiát és a hypophosphataemiát kell kizárni. Ha
súlyosabb deformitás 10 éves kor után is persistál, műtétre van szükség,
melynek során a medialis distalis femoralis epiphysis szegezése történik.
A tuberositas
tibiae duzzanatával járó térdfájdalmat serdülőkorban
leggyakrabban Schlatter-Osgood-betegség okozza (lásd később az Ostochondrosisok
című részben), de lehet chondromalacia patellae (a térdkalács ízületi porcának
lágyulása) következménye is. A chondromalaciát a láb angulatiós és
rotatiós változásai hozzák létre a m. quadriceps változó terhelése révén, mely
a mozgás során a térdkalács hibás felfekvéséhez vezet. A térdfájdalom
leggyakrabban lépcsőn való fel- és lelépéskor jelentkezik. A kezelés a m.
quadriceps isometriás erősítéséből, fájdalomcsillapítók adásából és a fájdalmat
kiváltó fizikai aktivitás kerüléséből áll.
A tibia csavarodása vagy torsiója a növekedés során
jelentkezhet; a kifelé rotatio születéskor 0E-os, míg felnőttkorban 20E-os. A
kifelé torsio önmagában ritkán jelent problémát. Születésnél gyakori a tibia
befelé rotált és medialis torsiója, de ez a növekedés során javul. A rendellenesség
hátterében rachitis vagy más neuromuscularis betegség is állhat, és karikalábat
vagy befelé forduló lábfejet eredményezhet.
A rotatio megítéléséhez a
gyermeket le kell ültetni, és a 90E-ban behajlított térdek mellett a lábaknak
szabadon kell lógni. Ezután a tibia hossztengelyébe kell igazítani a
tuberositas tibiaet a 2. metatarsust. A kül- és belbokát összekötő képzeletbeli
vonal és a tibia hossztengelye által bezárt szög határozza meg a kifelé vagy a
befelé rotatio szögét. Medialis tibialis torzióról (rotatióról) akkor
beszélünk, ha az érintett láb 20E-nál jobban befelé fordul. Lateralis tibialis
torsio (rotatio) esetén a láb kifelé fordulása több, mint 30E-os. A járás
rendellenességeit szintén vizsgálni kell.
A tibia befelé
rotatiójának kezelésében hasznos a passzív tornáztatás (a láb kifelé
forgatásával) vagy a korrekciós cipő hordása (ék a sarok belső és a talp külső
részén, Thomas- vagy csavart sarok). Ha a panaszok 7 éves kor után is
fennállnak, a gyermeket orthopaediai szakrendelésre kell irányítani.
A
LÁB RENDELLENESSÉGEI
A lábfej anomaliák átlagos előfordulási gyakorisága 100
szülésenként 1 eset. Szerencsére ezek többsége functionalis (pl. metatarsus
adductus) és nem anatómiai elváltozás (pl. részleges dongaláb, talipes varus
vagy metatarsus varus).
Metatarsus
adductus esetén
a lábfej adductióban van és nyugalmi helyzetben supinálható, illetve passzívan
abducálható és kifordítható a semleges helyzeten túl is a sarok stimulálásakor.
Ritkábban, az érintett láb rigid marad és nem veszi fel a neutralis helyzetet.
Az első életév során a rendellenesség általában magától korrigálódik; a rögzült
deformitások kezelésére korrekciós
gipszet kell felhelyezni.
Metatarsus
varus az intrauterin
életben létrejött subluxatio, és általában nem javul a születés után; a kezelés
itt is a korrekciós gipsz.
A pronatiót, lúdtalpat
és a pes planovalgust a lábfej ellapult medialis ívéről és a láb
kifelé fordulásából lehet felismerni. A sarok és a lábfej eversióban, az utóbbi
abductióban is van.
Csecsemőknél gyakran
észlelünk ellapult talpat, ám ennek valós oka a medialis ív alatt elhelyezkedő
zsírpárna.
Ha a deformitás functionalis jellegű, akkor lábujjhegyre állásnál az ív ismét
megjelenik. A legtöbb gyermek a lábát pronatióban tartja, amikor járni kezd a
szalagok lazasága és a szélesebb alapú járás miatt, de ez a pronatio a
gyermek 2,5 éves korára kezelés nélkül is eltűnik. Fájdalom vagy izomgörcs
esetén korrekciós cipő viselése ajánlott (talpemelés, medialis hosszú támasz
vagy Thomas-betét).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése