Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. november 25., kedd

HISZEM AMIT NEM TUDOK-A HISZÉLENYSÉGRŐL MINDENKINEK

Hiszem, amit nem tudok: a hiszékenységről mindenkinek


Az információs társadalom soha nem látott tömegű hírt, tényt, adatot zúdít ránk naponta. A mennyiség azonban a minőség rovására megy, legalábbis ami mindezek feldolgozását illeti: az ismeretek össze nem álló mozaikja termékeny táptalaja az emberi hiszékenységnek.
Ezt sokan és sokféle céllal ki tudják használni.
 A hiszékenység sokféle alakban és formában jelenik meg, aligha van ember, aki teljesen mentes tőle, annál is inkább, mert az érzelmek is szerepet játszanak benne.
 Az emberi hiszékenységre építenek sok esetben a politikusok is, több-kevesebb sikerrel. A hiszékenységet táplálja a tudatlanság, ami súlyosbodik azáltal, ha valamit az illető nem ért, de szégyelli megkérdezni, magyarázatot kérni, és a fáradtságot sem veszi, hogy utánanézzen az igazságnak.
A hiszékenységnek lehetnek súlyosabb változatai is. Ezek pszichés értelemben a mentális zavarok közé tartoznak, és rokonságban vannak az előítéletekkel.
Az előítélet egyfajta sztereotip értelmezési minta, amely mindig előre adott és automatikusan fellép, amikor hasonló helyzet áll elő. A rasszizmus, cigányellenesség, antiszemitizmus az előítéletek eléggé ismert és gyakori megjelenési formái.
Az előítélet csakúgy, mint a gyermeki hiszékenység ideális talaja a gátlástalan személyeknek, akik gyakorta kihasználják káros törekvéseikhez az emberek e gyengeségét.
A félelem, a szorongás szintén megalapozója a hiszékenységnek: ezért hisznek sokan a csodákban, válnak befolyásolhatókká, csupán érzelmeikre hallgatva könnyen engednek hatásos „érveknek”.
Az áltudományoknak is legnagyobb „fogyasztói” a hiszékenyek. Ez nem veszélytelen, hiszen olyan szerektől, eljárásoktól, kezelésektől várnak gyógyulást, amelyek esetleg ártalmasak, vagy teljesen hatástalanok, miközben elmulasztják a hatékony gyógykezelés igénybevételét. A rejtélyes jövő is félelmekkel teli, ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget, hogy megtudja: mi vár rá.
A jósok, jövendőmondók ezért mindig jól megéltek a hiszékenyekből, akik elhitték nekik, hogy megfejtik a jövőt. A kognitív csábítás jól bevált eszköze volt egykor – és sajnos ma is – a kártyavetés, a tenyérjóslás, az álomfejtés. A horoszkópkészítők szintén virágkorukat élik.
A hiszékenység vámszedői, a lakásmaffiáktól kezdve a piramisjátékokon át irreális haszonra, például magas kamatok ígéretére építve veszik be a hiszékenyek „végvárait”. Hasonlóképpen tesznek a külföldi prostitúció szervezésére szakosodott „üzletemberek”, akik kápráztató keresetet, hangzatos munkaköröket helyeznek kilátásba, az áldozat csak a messzi idegenben ébred rá, hogy valójában szexuális rabszolgának szerződött.
A politikai marketing is felismerte eszméinek célcsoportjai között a hiszékeny tömegeket. Tudatosan építenek a tömegek naivitására a legveszélyesebb irracionális, fanatikus csoportokban, klikkekben, tömegmozgalmakban.
Ma főleg terrorista csoportokban jelenik meg a hiszékenyek befolyásolhatóságára épített veszedelem. Ezekben a fanatikus vezetők a hiszékeny, befolyásolható emberekkel képtelenségeket hitetnek el, még a legszörnyűbb bűnökre is ráveszik őket.
 Tragikus példája ennek az öngyilkos merénylők sokasága. Az elvakult vezetők a pszichológia törvényszerűségeire építik a tudatorientált „agymosást”, aminek előfeltétele, hogy a kiszemelt emberek kiszakadjanak korábbi környezetükből. Ahhoz, hogy e tanok beépüljenek a kiválasztottak személyiségébe, át kell értékelniük erkölcsi felfogásukat, és le kell szokniuk az önálló gondolkodásról. A rémtettekre ösztönző propaganda megalapozza, hogy e csoportok tagjai a szembenállókat démonizálják, és táplálja a meggyőződésüket, hogy el kell őket pusztítaniuk. Hozzájárul mindehhez annak elhitetése, hogy terrorakciókban részt venni hősi tett, és önfeláldozásukért a túlvilágon boldogság vár rájuk.
A hiszékenység veszélyei, kártételei tehát nyilvánvalók. Szerencsére gyógyulásukat nem befolyásolják a gyógyszerárak: csupán a valóság megismerésére való törekvésnek, a tudás állandó gyarapításának, az önálló gondolkodásra való sarkallásnak kellene ott lennie minden „házipatikában”.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése