Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. november 21., péntek

A KAMASZKOR PROBLÉMÁI MÉRSÉKELHETŐEK.

A kamaszkor prolémái mérsékelhetőek
Hogyan szeressük gyermekünket a kamaszkor előtt?
Kamasz gyermekünk elfogadása a kamaszkor folyamatában azt jelenti, hogy meg kell ismernünk saját kamasz gyermekünket, és ennek megfelelően kell törődnünk vele. Minden gyermek más, és ha a szülő tanácstalan, mert úgy érzi: nem ismeri, nem érti eléggé mélyen a gyermekét, akkor tanácsos szakember segítségét kérni. Egy szakember segítségével a szülő képessé válik arra, hogy az adott gyermeknél jól működő módszereket találjon. Nagyon fontos módszer az elfogadás, amely azonban nem azonos a fásultsággal vagy a beletörődéssel.

Van egy kedvenc mondásom, amelyet szeretnék másokkal is megosztani, hátha más is hasznát látja nehéz nevelési helyzetekben.
Élj úgy, hogy a hajdani gyermek, aki voltál, ne szégyelljen téged, a felnőttet!
Biztos vagyok benne, hogy egyetlen anya vagy apa sem, ébred fel úgy egyetlen reggelen sem, hogy elhatározza: ma zsémbes leszek, kiabálni fogok, bántani és gyötörni fogom a kamasz gyermekemet.

Éppen ellenkezőleg: nagyon sokan nap, mint nap azzal az elhatározással indulunk, hogy: ma nyugodt napunk lesz, nem lesz kiabálás, veszekedés, mérgelődés.

A jó szándék ellenére a „háborút” mégsem sikerül elkerülni. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy már megint olyan dolgokat mondtunk a gyermekünknek, amelyeket nem gondoltunk komolyan, olyan hangnemet használtunk, amiért később bűntudatunk lesz.

Arra vágyódunk, hogy gyermekünk csinos, rendszerető legyen - ő mégis gyakran piszkos és rendetlen.

Azt szeretnénk, ha a gyermekünk bátor, magabiztos, udvarias és boldog lenne - ő azonban időnként félénk, bizonytalan, szemtelen és nem boldog. Ez utóbbit igen látványosan a tudtunkra is adja.

Az olyan általánosságok, hogy „szeressük jobban a gyermekünket”, „törődjünk többet vele”, „foglalkozzunk vele többet” véleményem szerint nem sok segítséget nyújtanak a szülőknek.

Gyakorlati példákon keresztül szeretném szemléletesebbé tenni, hogyan szeressük a gyermekünket, hogyan nyújtsunk neki segítséget.

Higgyék el, gyermeknek lenni sem könnyű manapság, nekik is megvannak a nehézségeik.
Egy áttekinthető, érthető, családi szabályrendszer segít úrrá lenni a gondokon
Minden gyermeknek figyelemre, szeretetre, megértésre, elfogadásra és áttekinthető szabályokra van szüksége. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy soha nem fordulhat elő, hogy a szülő kicsit indulatosabb, hamar elveszíti a türelmét, és kiabálni kezd rosszalkodó gyermekével.

A szülőknek át kell gondolniuk, hogy mit tegyenek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. Gyakori, hogy a szülő dühét már nem is a gyermek viselkedése, hanem saját tehetetlensége váltja ki. Kapkodni kezd, ideges lesz, meggondolatlanul olyan büntetéseket ad, amit képtelenség lesz végrehajtani. Ilyenkor a szülő saját hitelét rontja a gyermek előtt, és ezt a lelke mélyén érzi is, és ettől lesz igazán dühös. A gyerek, pedig az elutasítást és bizonytalanságot észlelve még nyugtalanabb lesz és még kibírhatatlanabbul fog viselkedni.

Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermek fejében nincsen rend. A rendet nekünk kívülről kell biztosítani. Ez a rend fog beépülni a gyerekbe. Ha mi darabokra esünk, a gyerek atomjaira hullik.
Hogyan tudunk segíteni a gyermekünknek, hogy megelőzzük a magatartásproblémákat?
Fogadjuk el olyannak, amilyen. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mert mindenki jó tanuló, szorgalmas, sikeres, magabiztos gyermeket álmodik magának. Nagyon nehéz elfogadni, ha a gyermekünk nem olyan, amilyennek megálmodtuk. De el kell fogadnunk, hogy ő a maga hibáival együtt a mi alkotásunk. Egyszeri, megismételhetetlen, felbecsülhetetlen érték, az életünk ajándéka. Én hiszem, hogy mindenki olyan ajándékot kap, amilyet megérdemel.

A magatartásproblémák megelőzésére, illetve kezelésére dolgozzunk ki egy ésszeru, belátható szabályrendszert.

Ez ne tartalmazzon sok szabályt, de amit szabálynak kinevezünk, azt minden körülmények között tartassuk be a gyermekkel. A jó szabályrendszer kevés és egyszerű szabályból áll. A szabályok a gyermek életkorához igazodnak. Érthetőek és jól szolgálják a gyermek és a család nyugalmát. Olyan viselkedési szabályokat kell felállítani, amelyeket a gyermek teljesíteni tud.

Gondoljunk arra, hogy a korlátok, amit állítunk a gyermek elé, nemcsak korlátozza őt a szabadságában, hanem kapaszkodót is jelent a számára. A korlátok megadják a kereteket, amin belül biztonságosan közlekedhet a gyermek. Ahogy növekedik a gyermekünk, tágítjuk a körülötte lévő korlátokat, mindig akkora teret adva a szabad mozgásra, amekkorát a gyermek fejlettsége elbír.

Alakítsuk úgy a gyermek környezetét, hogy mindennek meglegyen a maga helye. Legyen helye a tanulásnak, a játéknak, az alvásnak, az evésnek. Ne engedjük, hogy a dolgok összekeveredjenek. Ahol a gyermek tanul, oda ne engedjünk játékot vagy ennivalót vinni. Alakítsunk ki egy életrendet is, amelyben mindennek megvan az ideje. Ideje a tanulásnak, ideje a játéknak, ideje az étkezésnek, ideje az alvásnak.

Dolgozzunk ki egy jutalmazó és büntető rendszert. Lehet, hogy nem népszerű gondolat, hogy meg kell büntetni néha a gyermekünket. Nem is szívesen tesszük. A gyermeknek azonban meg kell tanulnia, hogy bizonyos szabályok megszegéséért bizonyos kellemetlen következményeket kell elviselni. Ha a jutalmazó és büntető rendszerünk jól kidolgozott, világos és érthető, valamint, ha következetesen betartjuk, és nem engedjük, hogy a gyermek kisírja a büntetés elengedését, akkor a gyermeknek azt a képességét alapozzuk meg, amely a későbbiekben a felelősségteljes döntéseket és a felelősségvállalást segíti elő.

Nagyon fontos, hogy hangsúlyozzuk, amikor a gyermek valami rosszat tesz, akkor nem őt magát utasítjuk el, hanem a cselekedetét. Nem ő a rossz, hanem a cselekedete. Nem őt nem szeretjük, hanem azt nem szeretjük, amit tett. Soha ne mondjuk a gyermekünkre, hogy rossz, hogy buta, vagy pláne, hogy nem szeretjük.
Bárkinek, még egy felnőtt embernek is, ha elég sokszor elmondják, hogy ilyen vagy olyan, ez akkora hatással van a személyiségre, hogy előbb-utóbb el is hiszi magáról, és valóban olyanná válik. Próbáljuk meg elképzelni, hogy mit élhet át, mit érezhet a gyermek. Tudnunk kell, hogy nem rosszaságból, gonoszságból teszi, amit tesz. Ő is szenved és szeretne úgy viselkedni, hogy szeressék.

Ezt a tudásunkat úgy kamatoztathatjuk, ha olyan mondatokat mondunk a gyermekünknek, amelyek a saját jóságába vetett hitét erősítik.

Figyeljünk rá, értékeljük eredetiségét, humorát, különlegességét, kreativitását. Fontos számba venni a jó tulajdonságait. Tudni kell, hogy ha a jó tulajdonságaira és jó cselekedeteire mutatunk rá, kamatostul megtérül az egész család számára.

A gyermekünk elfogadása a kamaszkorban azt jelenti, hogy meg kell ismernünk saját kamasz gyermekünket, és ennek megfelelően kell törődnünk vele. Minden gyermek más, és ha a szülő tanácstalan, mert úgy érzi: nem ismeri, nem érti eléggé mélyen a gyermekét, akkor tanácsos szakember segítségét kérni. Egy szakember segítségével a szülő képessé válik arra, hogy az adott gyermeknél jól működő módszereket találjon. Nagyon fontos módszer az elfogadás, amely azonban nem azonos a fásultsággal vagy a beletörődéss


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése