Gyermeknevelési problémákból hogyan lesz megoldás?

Honnan tudom, hogy baj van a gyermekemmel?

Bármilyen jellegű problémánk is akad a gyermeknevelés során, mérlegelünk. Fontos vagy nem annyira? Ez komoly vagy a gyermeki játszma egy újabb epizódja? Meg tudom oldani magam is vagy jól jönne külső segítség? A döntésben kíván segíteni a cikk.

A probléma felismerése

Mikor gyanakodjunk?

·         Ha a gyermekemmel bármi gond van, és a probléma már hosszabb ideje fennáll, nem csökken.

·         Ha a gyermekem viselkedése megváltozik, tartósan, és nem jó irányba.

·         Ha a gyermekem egészségi állapota megváltozik, (gyakrabban beteg)

·         Ha a gyermekem barátai, jegyei, megváltoznak

Mikor vegyük komolyan?

A komolyan vétel nem egyenlő a pánikkal, a lelkifurdalással, csupán a problémát felismerve eldönthető, hogy a gyermek gondja átmeneti. Egy kis beszélgetéssel, odafigyeléssel orvosolható a helyzet, vagy esetleg ennél többről van szó?

Melyek azok az esetek, melyek ugyan odafigyelést törődést igényelnek, mégsem dőlt össze a világ?

·         Ha a gyermek problémája egyszeri és nem súlyos.

·         Ha a gyermek lebetegszik, és pár nap után a gyógyulás útjára lép.

·         Ha a gyermek „beviszi a szülőt az erdőbe”, mert játszmázik. Azért nem kell kétségbe esni ilyenkor sem, minden gyermek tesz erre kísérletet, ha sikerül egyszer, kétszer az még nem a világ vége! Engem is bevisznek néha, de kit nem?

Amiket érdemes komolyan venni

Gyakorlatilag az összes többi! Mert a gyermeknek vagy magával vagy a környezetével vannak olyan gondjai, melyet egyedül nem tud vagy nem is akar megoldani. Az ilyen helyzetben a gyermeknek tudat alatt még az is jobb, ha fennáll a probléma, mert ezzel legalább elér valamit (figyelem, szeretet, stb.)

Tekintsék a gyermekük problémáját egy jelnek. Jel arra, hogy valami nem stimmel. És sokszor fontos, hogy kapjunk visszajelzést, hogy az út amelyen vagyunk merre visz minket! Abban a pillanatban, ha így tekintünk egy adott helyzetre sokkal könnyebb.

Nemrég velem is előfordult, hogy „jött” egy ilyen jel, mikor rájöttem, hogy ennek én is részese vagyok, elkeseredtem. Majd fokozatosan elfogadtam, és elkezdtünk tenni a változás érdekében.

A probléma elfogadása

Semmi nem megoldható anélkül, hogy elfogadjuk a probléma létezését.

Ami ilyenkor mégis közbejön.

Gyermek például tanulási problémák miatt szenved. A szülő elkezdi keresni, hogy miért? Ekkor előkerül az önvád, az hogy mit rontottam el, stb. Az lenne az igazi baj, ha ezek az érzések elő se kerülnének! Túllépni ezen, azonban korántsem egyszerű. Egy mítoszt érdemes eloszlatni: Nincs tökéletes szülő, és mindenki követ el hibát.

A döntéshez vezető út

Amit érdemes megfontolni, hogy ha Ön észleli a változásokat gyermekében, a probléma hosszabb ideje fennáll, akkor érdemes, és hasznos változtatni. Sokszor a gyermekek nem is sejtik, vagy ha igen, nem tudják tudatosan, hogy mi a problémájuk igazi oka. Ismét más gyermekek el sem ismerik a problémájukat, ami nagyfokú önbizalomhiányról árulkodik. Ehhez Ön kell, mert Ön az aki hatékonyan tud segíteni neki.

Hogyan hozzak jó döntést, ha problémás a gyermekem?

Itt okos tanácsok helyett egy biztos dolgot lehet állítani. Hallgasson a megérzéseire!

Lehet, hogy most meglepődik, de ki ismeri Önnél jobban a gyermekét? Ki az, aki ebben felelősséget tud vállalni?

A döntéshozatal előtt általában történik mérlegelünk.

A mérleg egyik serpenyőjébe belekerül, hogy én, mint szülő valamit nem jól csinálok. A másikba a gyermekem problémája.

Semmi nem megoldható anélkül, hogy elfogadjuk a probléma létezését.

Ha egy kicsit hosszabb távon gondolnám és megvizsgálnám azt a helyzetet, hogy mit nyerek azzal, ha a helyzet megváltozna? És mit nyerne a gyermekem? És mit veszíthetek? És ő?

Egy felnőtt élet cselekedetei gyermekkori tapasztalatok, hiedelmek világára épülnek. Ez a gyermekkorban sokkal könnyen kezelhető, oldható, mint egy felnőtt kialakult személyiség esetében. Hatására a gyermek önbizalma, énképe megváltozik, új lehetőségeket kap.

Érdemes a saját érzéseinkre hallgatni…

#1 Dr.BauerBela

---