Felső
húgyuti fertőzés gyermekeknél
Rövid leírás
(másnéven: pyelonephritis - vesemedence-gyulladás)
A felső húgyutak fertőzésén (korábban pyelonephritis - vesemedence-gyulladás) a vesemedence és súlyosabb esetben a veseállomány mikroorganizmusok - általában baktériumok - okozta betegségét értjük. A magas lázzal, nagyobb gyermekeknél derékfájással, hányingerrel, hányással járó betegség csecsemőkorban alattomos, nehezen diagnosztizálható. Az első napokban lehetőség szerint kórházban kezelendő kórkép hátterében sokszor húgyúti fejlődési rendellenesség áll. A felnőttkori esetektől a kezelés hossza, jellege, illetve a gyógyulás utáni kivizsgálás miatt érdemes elkülöníteni.
Előfordulás
A gyermekkori fertőzések
között a légúti, az emésztőrendszeri betegségek után a harmadik helyen állnak a
húgyúti infekciók, melyek közül kb. 30-40 százaléknál érintettek a felsőbb
húgyúti szervek. Lányoknál gyakoribb, hiszen sok esetben a rövidebb
húgycsövön könnyebben feljutó baktériumok okozzák a fertőzést. A pelenkás
korban nagyobb az esélye ennek a sokszor nehezen felismerhető betegségnek, a
székletből a külső nemi szervek tájékára jutó nagyszámú baktérium és a
csecsemők még éretlenebb immunrendszere miatt.
Okok
A gyulladás lehet ún.
"felszálló" eredetű, amikor a kórokozó az alsóbb húgyutakból jut a
húgyvezetéken keresztül a vesemedencébe, és lehet "pangásos" eredetű,
amikor a vizelet ürülése akadályba ütközik szűkület, húgyúti kő, ritkán daganat
miatt, és az áramlás lelassul. Ilyenkor a mikroorganizmusok kitapadhatnak,
és könnyedén szaporodva gyulladásos reakciókat válthatnak ki. Az anatómiai
eltérések komplikálttá teszik a betegséget, ilyen esetben hosszabb, akár tartós
fenntartó kezelés is szóba jön, a hajlamosító rendellenesség sebészi megoldása
mellett. A kórokozók legtöbbször baktériumok, közülük a leggyakrabban a bélben,
székletben normálisan is előforduló Escherichia coli (leleteken, s a
továbbiakban E. coli) nevű bacillus tenyészthető ki a betegek vizeletéből. Az
E. coli fertőzésre való fokozott hajlam örökölhető is lehet. A baktériumok
mellett vírusok és gombák is lehetnek a baj okozói, ezek azonban általában
valamilyen veleszületett vagy szerzett immunrendszeri gyengeség esetén tudnak
fertőzést okozni.
Diagnózis
Nagyobb gyermekeknél
általában könnyű a diagnózis felállítása, melyet laboratóriumi vizsgálatokkal
tud az orvos megerősíteni.
A vérképben a fehérvérsejtek száma jelentősen
megemelkedik, az immunrendszer riasztása után sok fiatal granulocyta
(fehérvérsejt típus) kerül a vérképző szervekből a keringésbe. A gyulladásos
állapotra jellemző értékek (gyulladásos paraméterek), mint például a
vörösvértest-süllyedés (We) vagy a C-Reaktiv Protein (CRP) értékei jelentősen
megemelkednek. A csecsemőknél minden elhúzódó, lázzal járó, egyértelmű légúti
tünet nélküli betegség esetén vizsgálni kell a vizeletet is, mely segít a
húgyúti fertőzés felismerésében.
Mind kicsiknél, mind
nagyobbaknál a vizeletben elsősorban gennysejtek - elhalt fehérvérsejtek -
jelennek meg nagy számban, emellett általában valamilyen kórokozó baktérium is
kitenyészthető. A betegség akut szakaszában képalkotó vizsgálatokkal
erre a kórképre specifikus elváltozást nem tudnak kimutatni, csak az esetleges
anatómiai eltérést, valamint a zavarosabb vizeletet, vaskosabb
vesemedence-nyálkahártyát, megváltozott ultrahangelnyelő-képességű
veseállományt lehet ábrázolni.
Tünetek, kórlefolyás
A felső húgyutak
gyulladását egész testre jellemző, úgynevezett általános tünetek (magas láz,
rossz közérzet, sápadtság, hányinger) jellemzik, míg az alsó húgyúti fertőzést
általában csak helyi fájdalom és vizelési problémák kísérik.
Csecsemőkorban a magas láz
mellett étvágytalanságot, haspuffadást, szokatlan nyugtalanságot lehet
tapasztalni, tehát ebben a korban a diagnózis felállítása nehéz. A nagyobb gyermekeknél már
könnyebb a helyzet, náluk már a tünetek alapján viszonylag egyértelmű a kép,
hiszen a felnőttkori esetekre is jellemző derékfájás, hányinger, magas láz a
felső húgyúti fertőzés klasszikus jelei.
Az alsó húgyutak is
gyulladtak lehetnek, ilyenkor természetesen a gyakoribb, fájdalmas, néha csípő
érzéssel kísért vizelés is színezi a képet. A vizelet gyakran
zavaros, bűzös. Megfelelő kezelés nélkül a betegség akár életveszélyes is
lehet, éretlen vagy sérült immunrendszerű csecsemőknél, gyermekeknél a
baktériumok elszaporodása előbb-utóbb szepszishez vezethet. A gyulladás még ép
immunrendszer esetén is a vesemedencéről a veseállományra terjedhet, ott
krónikus gyulladást, illetve szövetelhalást okozhat.
A helyes kezelés elkezdése után
2-3 nappal kezd az állapot javulni, a láz enyhül, majd megszűnik, a vizelet
feltisztul. Általában egy hét kell a gyógyuláshoz, de a kezelést még legalább
további egy, legtöbbször három hétig kell folytatni.
Hasznos tudnivalók
Ha a háziorvos
vizeletvizsgálatot rendel el, tudni kell a vizelet helyes gyűjtésének módját.
Számos felesleges kezelés lenne megelőzhető, ha a vizelet-mintavételt alapos,
fertőtlenítő lemosás előzné meg. A lemosás nélkül végzett vizeletvizsgálatokat
nem lehet értékelni, hiszen a bőrről, a nyálkahártyáról számos baktérium,
illetve gennysejt (elpusztult fehérvérsejt) és egyéb szennyeződés kerülhet a
mintába. Fontos továbbá, hogy a
pisiltetés után a vizelet minél előbb jusson el az illetékes laboratóriumba. A
sokáig tárolt vizelet helyes diagnózis felállítására alkalmatlan. A
csecsemőkorban, mikor ez amúgy is nehéz, egy külsőleg szennyezett, így
"álpozitív" vizelet kifejezetten megtévesztő lehet.
Kezelés, megelőzés
A kezelést csecsemők
esetében mindig kórházi körülmények között, lehetőség szerint vénába adott
antibiotikummal kell kezdeni. A szájon keresztül adott gyógyszer a bukások,
hányások, a nehézkes beadás miatt csecsemőkorban az első napokban csak vénás
szer hiányában javasolt.
Nagyobb gyermekek esetében
is célszerűbb és sokszor hatékonyabb a vénás kezelés, emiatt szintén kórházi
felvétel indokolt. Általában 1 hetes vénás kezelés után, szemmel látható
javulás (láztalanaság, a vizelet feltisztulása, stb.) esetén lehet valamely
szájon át adható antimikróbás kezelésre váltani.
A gyógyszerválasztás függ a
bakteriológiai tenyésztés eredményétől, ami a vizelet-mintavételtől számított
3-4. napon várható. Célzott kezelésnek hívják, mikor a kimutatott kórokozót
biztosan elpusztító, de lehetőség szerint minél több normál baktérimuflórát
(bél, garat, szájüreg stb. hasznos baktériumai) megtartó gyógyszert keres az
orvos. Amíg nem sikerül kórokozót kimutatni, addig úgynevezett szélesebb
spektrumú - többféle baktériumtípust elpusztító - antibiotikum jön szóba, ezzel
sajnos a normál flóra is jobban károsodik. Ezért a bőséges folyadékfogyasztáson
kívül élőflórás készítmények, joghurtok, kisebbeknek patikában kapható
granulátumok javasoltak.
A gyermekkori felső
húgyúti fertőzések több mint felénél alapos vizsgálattal kimutatható valamilyen
anatómiai eltérés, ezért a kezelés, gyógyulás után mindig javasoljuk a
gyermekek kivizsgálását. A gyermeknefrológiai (vesegyógyászati)
szakrendeléseken évtizedek alatt kialakult protokollok szerint zajlik a
fertőzés okaként szóba jövő fejlődési rendellenességek, illetve szerzett
eltérések kimutatása.
A modern képalkotó
módszerekkel, ultrahang-, izotópvizsgálattal számos, fiatal felnőttként
veseelégtelenséget okozó anomáliát sikerül felfedezni, majd vagy gyógyszeresen
vagy sebészi úton kezelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése