A
legalattomosabb csecsemő-kór: a húgyúti fertőzés
A húgyúti fertőzés az egyik
leggyakoribb fertőzéstípus csecsemő-és gyermekkorban. Felismerése távolról sem
egyszerű, mert változatos tünetegyüttes formájában jelentkezhet. Kezdődhet
alattomosan, de nem ritka a viharos, szeptikus állapotba hajló kórforma sem.
Késői felismerés, nem megfelelő kezelés vesekárosodáshoz vezethet.
A csecsemõ- és kisgyermekkorban hirtelen
felszökõ, más tünetekkel nem kísért láz oka nemegyszer húgyúti fertõzés. A
jellegzetes tünetek ebben az életkorban nem olyan szembeszökõek, mert a kicsik
nem tudnak még a fájdalmas pisilésre panaszkodni. Pedig a korai diagnózis igen
fontos a szövõdménymentes gyógyulás érdekében.
Hirdetés
A hólyaghurutot,
„felfázást" jellegzetesen lánybetegségnek tartja a közvélemény, pedig csecsemőkorban
még fiúknál fordul elő gyakrabban a tünetekkel is járó húgyúti fertőzés
. Ez a betegségtípus egyike
a leggyakoribb bakteriális fertőzéseknek, 0-14 éves korig a lányoknak legalább
három, a fiúknak kb. három százaléka esik át tünetekkel a betegségen,
melynek kialakulásában a veleszületett hajlam is szerepet játszik. Az esetek
ötven százalékában ugyanis számítani lehet a fertőzés kiújulására, krónikussá
válására.
Csecsemőkorban többnyire
a vérárammal történő bakteriális szóródás okozza a betegség kialakulását, tehát
nem a fertőzés felfelé terjedése, mint a későbbi életkorokban. Ez a magyarázata annak
is, hogy csecsemőkorban fiúk között még gyakoribb a húgyúti fertőzés, míg
később – anatómiai okokból – inkább a lányoknál. De előfordul az is, hogy torokgyulladással kezdődik, mely
legyengíti a szervezetet, és az arra hajlamos kisbabáknál végül vesemedence
gyulladás alakul ki.
A húgyúti fertőzések tünetes formái magas lázzal, súlyvesztéssel, hányással, hasmenéssel, sárgasággal járnak, de a láz önmagában, egyéb tünetek nélkül is jelentkezhet. Ezért célszerű minden ismeretlen eredetű lázas állapotnál vizeletvizsgálatot végeztetni, feltétlenül a vizelet tenyésztéses vizsgálatával is kiegészítve.
A húgyúti fertőzések tünetes formái magas lázzal, súlyvesztéssel, hányással, hasmenéssel, sárgasággal járnak, de a láz önmagában, egyéb tünetek nélkül is jelentkezhet. Ezért célszerű minden ismeretlen eredetű lázas állapotnál vizeletvizsgálatot végeztetni, feltétlenül a vizelet tenyésztéses vizsgálatával is kiegészítve.
Az is előfordul azonban,
hogy a betegség lappangva, szembetűnő tünetek nélkül zajlik le. Ilyenkor a csecsemő
fejlődése elégtelen, kedélytelenség jellemzi, és gyakran van hőemelkedése.
Általában elmondható, hogy minden olyan tényező, amely rontja az immunrendszer
állapotát, elősegíti a betegség kifejlődését. Ilyen például a rossz higiéné, a
nem optimális hőmérséklet, a mesterséges táplálás – bár húgyúti fertőzés
anyatejes csecsemőknél is előfordulhat. Lázas betegségek esetén például fel kell
függeszteni az esetleges vas-szedést, mert a legtöbb baktérium anyagcseréjéhez
nélkülözhetetlen a vas, ezért a folyamatos szedés túlságosan jó körülményeket
biztosítana szaporodásukhoz.
Csecsemőknél vagy kisgyermekeknél előfordulhat, hogy a húgyúti fertőzés
egyetlen tünete a láz. Az egyértelmű tünetek hiánya miatt a
kétévesnél fiatalabb lánygyermekeknél, illetve az egyévesnél fiatalabb,
körülmetéletlen fiúgyermekeknél láz esetén több orvosszövetség ajánl
vizeletvizsgálatot. Csecsemőknél étvágytalanság,
hányás, aluszékonyság fordulhat elő, illetve sárgaság jelei mutatkozhatnak.
Idősebb gyermekeknél vizeletinkontinencia (akarattalan vizeletürítés, a hólyag feletti kontroll elvesztése) léphet
fel. Alsó húgyúti
fertőzés - hólyaghurut - esetén a tünetek kevésbé markánsak, a fertőzés alattomosabb, a fertőzés sokszor láztalan
állapotban zajlik vagy csak hőemelkedése van, a vizelet csíp, a gyermek ezért
nyűgös, étvágytalan, rosszabbul fejlődik. Minél fiatalabb a gyermek, annál
gyakrabban alakul ki az alsó húgyúti fertőzést szövődményeként vesemedence-gyulladás.
Az American Academy of Pediatrics , sok húgyúti megy
diagnosztizált , mert nincsenek tünetei . Néha azonban a babák közül egy vagy
több a következő tünetek : láz , sírás vizelés közben , gyakori vizelés , a
vizelet , amely nem szaga normális , a vizelet , ami véres vagy zavaros , az
általános ingerlékenység nincs ismert oka , hajlandó enni vagy hányás .
Hajlamosító tényezők
A lányok anatómiai felépítésük folytán eleve hajlamosabbak a betegségre, mivel húgycsövük rövidebb, ezért a húgycsőnyílás környékén, a nyálkahártyán élő baktériumok könnyebben feljutnak a húgyhólyagba.
Emellett két főbb hajlamosító tényezőt tartunk számon. Anatómiai okokról beszélünk akkor, ha a hólyagizomelégtelenség miatt a vizelet a felső húgyutakba kerül, ilyenkor visszafolyásról, refluxról beszélünk. Előfordul, hogy a húgyutak szűkülete okoz panaszokat. Ha egy gyereknél húgyúti fertőzés alakul ki, elsőként mindig az anatómiai okokat kell kizárni. Ez ma már egyszerű, fájdalommentes módszerrel, ultrahang-vizsgálattal állapítható meg.
A másik hajlamosító tényezőt szöveti fogékonyságnak nevezhetnénk, ez azt jelenti, hogy anatómiai rendellenesség nélkül is előszeretettel telepednek meg baktériumok a húgyúti nyálkahártyán. Az optimális körülmények között tartott – megfelelően táplált, tisztán tartott, jól felöltöztetett csecsemőnél nem feltétlenül nyilvánul meg az öröklött hajlam.
A lányok anatómiai felépítésük folytán eleve hajlamosabbak a betegségre, mivel húgycsövük rövidebb, ezért a húgycsőnyílás környékén, a nyálkahártyán élő baktériumok könnyebben feljutnak a húgyhólyagba.
Emellett két főbb hajlamosító tényezőt tartunk számon. Anatómiai okokról beszélünk akkor, ha a hólyagizomelégtelenség miatt a vizelet a felső húgyutakba kerül, ilyenkor visszafolyásról, refluxról beszélünk. Előfordul, hogy a húgyutak szűkülete okoz panaszokat. Ha egy gyereknél húgyúti fertőzés alakul ki, elsőként mindig az anatómiai okokat kell kizárni. Ez ma már egyszerű, fájdalommentes módszerrel, ultrahang-vizsgálattal állapítható meg.
A másik hajlamosító tényezőt szöveti fogékonyságnak nevezhetnénk, ez azt jelenti, hogy anatómiai rendellenesség nélkül is előszeretettel telepednek meg baktériumok a húgyúti nyálkahártyán. Az optimális körülmények között tartott – megfelelően táplált, tisztán tartott, jól felöltöztetett csecsemőnél nem feltétlenül nyilvánul meg az öröklött hajlam.
Nehéz felismerni
A húgyúti fertőzés a második leggyakoribb betegség
csecsemőkorban. Sajnos sokszor nehéz felismerni, mert szinte semmi jele, vagy
éppen olyan tünetek mutatkoznak, amelyeket az édesanya vagy egy nem eléggé
szemfüles orvos más okoknak tulajdonít. Vajon gondolunk-e arra, hogy vizeletvizsgálat szükséges,
ha a baba nagyon sírós, néha annyira, hogy "elfelejt levegőt venni"?
Nem ritkán csak rálegyintünk: hasfájós, nő a foga, hisztis, el van kényeztetve,
kevés az anyatej, vagy éppen túl sok... Bizonyos típusú húgyúti fertőzéseknek
ez az egyetlen tünete: a fájdalmas sírás.
Máskor lelassult gyarapodás is társul mellé. Hiába eszik a kicsi eleget, a vese
károsodott működése miatt bizonyos tápanyagokból nem kap eleget. Például a
kalciumvesztés az oka, hogy nem hízik.
Az is lehet, hogy magas láz jelentkezik hasmenéssel,
hányással. Ismeretlen eredetű láznál mindig gondolni kell a húgyúti fertőzés
lehetőségére. A picik csak jóval
csecsemőkor után jelzik, hogy a derekuk, vagyis a vese környéke fáj.
A fiatal csecsemőkori kórformáktól eltekintve (ahol még előfordul a kórokozó vérárammal való szétterjedése) a húgyúti fertőzés leggyakrabban felszálló fertőzésként jelentkezik. Születést követően a húgycsőnyílás környékén egy „protektív" bakteriális flóra alakul ki, amely mint egy védelmi vonal megakadályozza a kórokozó baktériumok megtelepedését. Értelemszerűen ennek a normál védelemnek a „sérülése" potenciális kórokozó baktériumok megtelepedéséhez vezethet. Ezek aztán feljutva a húgyhólyagba, esetleg a magasabb húgyutakba fertőzést generálhatnak, különösen akkor, ha egyéb hajlamosító tényezők is egyidejűleg fennállnak. Utóbbiak leggyakrabban különböző anatómiai és funkcionális rendellenességek lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése