Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. augusztus 21., péntek

ELKÉNYEZTETETT CSECSEMŐ

Elkényeztetett csecsemők?

El lehet kényeztetni a kisbabát azzal, hogy minden sírására azonnal reagálunk?
Egyesek – főleg az idősebbek – azt mondják, hogy igen. A szakemberek azt, hogy nem. És jó okuk van rá.

A jó szülő olyan, mint a jó vendéglátó: megpróbálja az újszülött minden kívánságát kiolvasni a szeméből, gondoskodik ételről, meleg szálláshelyről, szórakozásról. A jó vendéglátó szemére soha nem veti senki, ha mindent igyekszik megadni a vendégeinek, hogy azok semmiben sem szenvedjenek hiányt, és a lehető legjobban érezzék magukat.
 A fiatal szülőknek viszont az idősebb családtagok vagy más anyák nemegyszer megjegyzéseket tesznek: „Annak idején nem csináltunk ekkora felhajtást a gyerekek körül”, „A gyereknek meg kell tanulnia várni", „Ne vedd mindig fel, ha sír, mert különben iskolás koráig a karodon hordozhatod". És hasonlók.

Ilyen megjegyzések hallatán a kismamák megzavarodnak. Most mégis mi a jó?!
 A szakemberek szerint a babákat életük első három hónapjában még nem lehet elkényeztetni, bárhogy babusgatjuk is őket. Az újszülött teljes mértékben a szüleire van utalva, arra, hogy megbízhatóak legyenek, és lehetőleg azonnal reagáljanak a sírására. Azok a gyerekek, akiknek a szülei jó vendéglátóként viselkednek, fontos tapasztalatot szereznek: létezik egy hely, ahol mindig biztonságban vagyok, és ha nem érzem magam jól, valaki a segítségemre siet. Ez az alapja annak, hogy bizalommal indul neki a világnak.

A babák csak akkor tanulnak meg türelmesek lenni, ha a szülők korábban türelemmel viseltettek irántuk. A sírós babák is hamarabb megnyugszanak, ha a szülők lehetőleg gyorsan reagálnak a „vészjelzésekre". Ezt felmérések is igazolják.
 Azok a babák, akiknek a szükségleteire később vagy egyáltalán nem reagálnak, naponta fél órával többet sírnak.
 Nyugodtabbak azok a babák, akiket az édesanyjuk nem négyórás ritmusban, hanem rövidebb időközönként vesz a mellére. Ez sem kényeztetés. A kisbabákat mindig szükség szerint kell szoptatni vagy tápszerrel etetni, nem pedig úgy, ahogy a „nagykönyvben" meg van írva, vagy ahogy mások tanácsolják. Minden csecsemő más: az egyik hamarabb megéhezik, a másik később.

Az édesanya közelsége éppolyan fontos a bébinek, mint a táplálék. Sok vizsgálat azt mutatja, hogy a testi kontaktus elősegíti a kisbaba fejlődését.
 Aki sokszor ölelgeti, babusgatja a csecsemőjét, és rögtön a karjára veszi, ha sírni kezd, azzal gyermeke alapszükségleteit elégíti ki. A fejlődéskutatók megállapították, hogy az embergyerekek testi (éhség, hideg) és szociális (elválásból adódó) fájdalma testkontaktussal enyhíthető.
 Mivel a csecsemők annyira függenek a szüleiktől, az elválás számukra eleinte stresszt okoz. Ekkor a gyermek agyában kevesebb endorfin, azaz boldogsághormon termelődik. Amikor a szülő ismét a karjára veszi, fokozódik az endorfintermelődés.

Négy-öt hónaposan a gyermekek már tudatosabban szemlélik a körülöttük lévő világot, és akkorra felfedezik, milyen módon kommunikálhatnak a környezetükkel.
 A nevetés, a sírás, a szemkontaktus differenciáltabb lesz. Ekkor fejleszti ki a baba azt a fajta sírást, amikor nincs semmi fontosra szüksége, csak sír és figyel, hogy az édesanyja reagál-e.

 Ekkor kell elkezdeni a gyermek nevelését. Például, ha ebben a korban éjjel felébred, és sírni kezd, nem kell őt rögtön felvenni (hacsak nem az etetés ideje jött el). Ehelyett elég odamenni az ágyacskájához, nyugodt hangon beszélni hozzá, simogatni, és várni egy ideig, hogy elalszik-e. Egyes gyerekek hamar hozzászoknak ehhez az új „rendszerhez", mások csak 6 vagy 7 hónapos korukban.

Hogy mikor minek jött el az ideje, azt a szülő és a gyereke érzi és tudja a legjobban. Ha a szülő az ösztöneire hallgat, általában rájön a helyes megoldásra.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése