Gyerekek, akik többet érzékelnek a világból, mint a többiek

Gyerekek, akik többet érzékelnek a világból, mint a többiek

Léteznek-e különleges képességű gyerekek, akik látók?

Sok gyermek mondja azt, hogy érzékel maga körül bizonyos dolgokat. Szellemek, angyalok, kísértetek. De vajon mennyire valós az, amit állítanak?Ez csupán a fantáziájuk szüleménye vagy vicc, esetleg vegyük komolyan?

• Gyerekek és a félelmeik

A gyerekek egészen kiskorukban sokkal érzékenyebbek a számunkra már láthatatlan dolgokra. Ők azok, akik szellemeket, lényeket vélnek felfedezni. Nem mernek bemenni a sötét szobába, mert szerintük ott van valaki, vagy valami.

Ilyen példák minden családban előfordulnak.

Amire érdemes figyelni, az a hosszan elhúzódó, nem csökkenő félelem, mely átcsaphat szorongásba is.

• Hogyan szoktuk kezelni ezeket a félelmeket?

• Megmutatjuk nekik, hogy nincs ott senki, majd kedvesen mosolygunk, és témát váltunk.
• Áttereljük a mesék világába a szellemektől, lényektől való félelmét.
• Nevetünk egyet, és hagyjuk a csudába az egészet, de ha többször felhozza a témát, akkor egyre idegesebbek leszünk.
• Megnézetjük szakemberrel, hogy gyermekünk félelme nem-e egy komoly probléma jele.
• Utánanézünk a neten, szembe találkozunk olyan információkkal, hogy kristálygyerekek, indigó gyerekek. Meglepődünk, és nem tudunk igazán mit kezdeni a gyermekünk helyzetével.

• Fantáziál-e a gyerek vagy tényleg különleges?

Hogyan döntsük el?

Ha történt valamilyen jelentős esemény a családban, mely megrengeti a család stabilitását, vagy a gyermeke a külső (családon kívüli) világban találkozott valami sokkoló élménnyel, akkor könnyen lehetséges, hogy a gyermek csupán levezeti a problémát.

Amennyiben jó néhány érdekes dolog történik vele folyamatosan a születése óta, akkor lehet, hogy ténylegesen érzékenyebb a gyermek.

Melyek ezek a dolgok?

• Előre jelez eseményeket, a megérzései kifejezetten jók.
• Beszámol arról, hogy lát színeket, furcsa formákat az emberek körül (például: aura).
• Netalántán pontosan, és következetesen leír olyan lényeket, akik ott vannak körülötte.

• Ezek nagyon furcsa dolgok, lehet-e hinni bennük? Ha igen, mennyire kell ezeket komolyan venni?

Személy szerint úgy vélem olyan dolgokról kijelenteni, hogy képtelenség, melyről nem sok mindent tudunk, és nincs bizonyítva nem feltétlenül tanácsos. Lehetséges, hogy most még nem tudunk róla, de ki tudja, talán egyszer bebizonyosodik az, hogy léteznek, vagy az, hogy nem.

Az új dolgok felfedezése előtt a többség mindig értetlenül fogadta a változások előszelét.

Gondoljunk csak Jules Verne regényeire.

A gyerekek fantáziavilága végtelen, lehet, hogy csak a feszültségeiket vezetik le azzal, hogy szellemekről számolnak be.

De volt már néhány olyan gyermek is nálam, akik valóban rendelkeztek különös képességekkel. Nagyon fejlett volt a megérzésük, aurát láttak, és néhányuk arról is beszámolt, hogy angyalokat, szellemeket szokott látni maga mellett. Ezeket az állításokat ellenőrizni nem tudtam, csupán elfogadtam, mint ahogy minden gyereket elfogadok olyannak amilyen.

• Egy gondolat, mely miatt érdemes tiszteletben tartani ezeket a szellemeket

Tegyük fel, hogy nem léteznek ezek a lények. A gyerekünk folyamatosan ragaszkodik hozzá, hogy ott vannak körülötte. Ha azt mondjuk neki, hogy ez nem igaz, és fölösleges félnie elveszítünk egy nagyon fontos dolgot a gyermekünk világából. A sorozatos el nem fogadás hatására, a gyermek fantáziája, kreativitása szenved hátrányt. Mondván „Anya úgysem ért meg, minek is mondjam.”

Ha ezekről a dolgokról a gyermekének lehetősége van beszámolni, beszélgetni, akkor könnyíthet vele a saját lelkén.

#1 Dr.BauerBela

---