Mintha ma
vetülne elém a látvány-Rózsika ott áll a reggeli napfény áradatában a Pannónia
szálló bejáratánál,törékeny alkatával,csinosan,elegánsan,fekete hajával és
bogár szemének villogásával és ahogy sietve elmegyek mellette munkahelyemre
igyekezve rám köszön”Szervusz Bécikém hogy telnek napjaid,nem lesz koncert estére.
Számunkra a
Tabakosok számára a koncert a száz magyar nótát jelentette és amit
számtalanszor énekeltünk hajnalhasadtáig hol Rózsikával a Pannónia nagytermében
hol Tojással a világtalan prímással a Tivoliban. A mi generációnk emlékezetében
Ők úgy élnek mint az élő zene utolérhetetlen művészei. Az Úr áldotta meg őket
olyan adottsággal hogy művészetükkel generációk emlékezetét tartotta ébren még
csak a nevük említése is. Annyi lelket varázsoltak zenéjükbe hogy még a mélyen
kókadt állapotban lévők is akiknek az
asztal volt a párnájuk fel- fel éledtek és könnyezni kezdtek. Rózsika a„Princess”
volt Szatmáron,modorában,viselkedésében,mondanivalójának kifejezés módjában. Ő
egy szép velejárója volt számos generáció fiatalságának,számosan azért mentek
el este az étterembe hogy hallják Rózsikát zongorázni.
Kedvenc dala a „Jealousie a Féltékenység”volt.Olykor az asztalunkhoz jött és hozzám fordulva megkért hogy az Ő zongorakíséretével
énekeljen el a dalt. Amikor a dal szövegének a következő részét kezdtem
énekelni mindannyiszor velem énekelt. A részlet így szólt-A szívem hófehér
gyöngyvirág,kislány én úgy szeretem magát úgy sírnak a zengő pálmafák-és néha
egy könnycsepp jelent meg szeme sarkában. Mindenki életében vannak érzelmi
emlékeztetők.
Igy él Rózsika
mint egy szép emlék bennem is amit sok szeretettel örzök.
/Köszönöm annak
aki a képet megőrizte/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése