Gyermekek
és állatok
Különleges
kapcsolat köti össze őket
Gyerekek és állatok
kapcsolata mi más lehetne, mint különleges? Nem véletlenül jelenítik meg sok
helyen a kicsiket és kedvenceinket úgy, mint akik a számunkra már láthatatlan
dolgok látói. Alábbi cikkünkben erről olvashatnak, valamint az állatokkal való
különleges kommunikáció formáiról, lehetőségeiről. Szó esik félelemről,
szeretetről, amelyek az állatok előtt nem maradhatnak titokban, valamint
született képességről és a gyerekkorban megalapozott állatok iránti
szeretetről, amely még idejekorán a lélekbe ivódik.
Gyerekek és állatok. A leghálásabb és a
legnehezebb témák egyike. Hálás téma, mert önmagából adódóan sajátos bája van.
Az a mondás járja filmes körökben, hogy amelyik alkotásban gyerek és / vagy
állat a főszereplő, az tuti sikerre számíthat. Nehéz téma viszont azért, mert könnyen
átmehet édelgésbe vagy közhelyekbe. Szirupossá és semmitmondóvá válhat, és a
mézes-mázos felszín könnyen elfedi a lényegi, mély mondanivalót. Pedig gyerekek és állatok különleges
kapcsolatát szemlélve fontos tanításokhoz juthatunk el.
Köztudott, hogy a
táltosok különleges képességekkel rendelkeztek. Ilyen lehetett például az, hogy
amint följegyezték róluk: „beszéltek az állatok nyelvén, parancsszavukra minden
szelíd és vad jószág engedelmeskedett.” Innen való az a szólás, hogy „elküldte,
mint Fodor a kutyát.” A mondásban szereplő Fodor egy ismert tudó volt, akiről
úgy hírlett, elég volt csak ránéznie a kutyára, és az engedelmeskedett neki. Az
Alföld legendás komor hallgatag pásztorai, akiket a nép általában különleges
képességűeknek tekintett, ők is tudták távolról, gondolati képekkel vagy
tekintetükkel irányítani terelő kutyáikat. Vagy utalok az itt közismert
történetre: Tudós Nagy Ferenc történetére a pap-költővel, Harsányi Lajossal.
Bár jóban voltak, de Harsányit nagyon bántotta, hogy a hívei inkább a Tudóhoz
mennek. Feri bácsit meg bosszantotta, hogy a papot ez bosszantja. Egyszer a
papnak sürgős dolga volt, befogatott a hintóba. Feri bácsi megbabonázta a
lovakat, azok nem indultak el, akármit is csinált a pap. Végül kénytelen volt
odaküldetni Feri bácsihoz, aztán ő elindította a lovakat. Vagy itt van például
a „lóduruzsolás”, az állatokkal való különleges kommunikáció. A lóduruzsolásnak
az alapja az, hogy bár az állat nem érti a szavakat csak amire idomítva van,
jól fölfogja viszont a szavakhoz kapcsolódó metakommunikatív jeleket: a
hangszínt, a tónust, és érzékeli az érzelmi színezetet és a szándékot. Ha
tudatosan elképzelem képben, amit akarok, és azt különleges tudatállapotban
erősen szuggerálom, akkor méginkább eljut az állathoz, és aszerint cselekszik.
Az erőteljes érzelmi színezet akkor is eljut az állathoz, ha nem ez a szándék.
Ez az egyik oka például, hogy a kutya nagy eséllyel megtámadja azt, aki fél
tőle. Az illetőt a félelem érzése uralja, ennek megfelelő képeket és biológiai
jeleket, pl szaganyagot bocsát ki, mindez támadásra ingerli a kutyát.
Ugyanakkor a szeretet, a törődés éreztetése akár meg is gyógyíthatja az
állatot.
Általában mindez
ösztönösen, esetlegesen, nem mindig szándékunk szerint és elég rossz
hatásfokkal működik. Ha azonban az erős és pozitív érzelmi színezet a tudatos
képalkotással, koncentrációval és a tűnődés egy fajtájával (alfa agyhullámokkal
jellemezhető relaxált tudatállapottal) társul, akkor az eredmény a hétköznapi
szinthez képest valóban csodaszámba megy. Ezek a különleges képességek, mint
például az állatokkal való „beszélgetés” képessége, részben született
adottságok, de kibontakozásuk mindenképpen a gyermekkorban alapozódik meg, és a
szeretet érzésére, az intuícióra, a belső képalkotásra és az azt közvetítő
szuggesztív erőre épülnek.
Gyerekek és állatok
között a mindennapokban is különleges kapcsolat alakulhat ki. Ehhez legjobb, ha a
gyerek a maguk természetes közegében, de legalábbis a ház körül naponta
találkozik állatokkal. Jellemző ma egy negatív irány, az állatokkal való
természetellenes bánásmód: természetüket figyelmen kívül hagyó, érzéketlen,
kegyetlen vagy éppen túldédelgető bánásmód. Mindenki tudna ezekre példát
mondani. A nagyvárosokban a gyerek nem is nagyon találkozik állatokkal, legfeljebb
az állatkertben, vagy jó esetben a vidéki nagyszülőknél. Elmúlik ez a fogékony
időszak az életükben, és azután már nem tud úgy az állatok ismerete és
szeretete beléjük ivódni. Lelkileg
sokkal szegényebbek lesznek így.
Pozitív
példa is akad azonban bőven! Főleg vidéken. Én például falun nőttem
föl, és mivel szemlélődő gyerek voltam, már akkor rengeteg ismeretet szereztem,
mikor még iskolába sem jártam. A többi gyerekkel együtt a legnagyobb és
legpompásabb „tanterem” állt rendelkezésemre: az élő Természet – így sokat
tanultam az állatoktól is. De ez nem olyan tanulás volt, mint az iskolai
ismeretszerzés, hanem tapasztalati alapú, érzelmekkel kísért, úgyhogy tényleg
mélyen belém ivódott és máig ható. Láthattam például állatok születését és
halálát, átélve ilyen formában is a „két kapu” kikerülhetetlen létezését,
csodáját, méltóságát. Megtanítottak felelősségérzetre, gondoskodásra. De pozitív példa a terápiás állatok
alkalmazása is. Legismertebb a terápiás lovaglás, lehetőleg nyereg nélkül,
szőrén ülve meg a lovat. A gyerek sokféle mozgási ingert kap, az agy limbikus
rendszerének stimulálása nemcsak az egyensúlyérzéket fejleszti, hanem a két
agyfélteke működésének összehangolódását is segíti. Az izomtónus
egyenletesebbé, kiegyensúlyozottabbá, a mozgás lazábbá válik. A lelki hatások
is igen pozitívak és sokrétűek. De nem
csak ló lehet terápiás állat. Egy cica dorombolása vagy egy kölyökkutya
játékossága még a felnőtteket is jókedvre deríti. A gyerekek pedig különösen
mély lelki közösséget tudnak kialakítani velük.
Aki ezt gyerekkorban
megtanulta, az felnőttként is tud ilyen lélekteli kapcsolatot kiépíteni
állatokkal.
Ma reggel, például ahogy beszélgettünk egy kedves ismerősömmel, aki értő
szeretettel foglalkozik lovakkal, elmondta, hogy tapasztalatai szerint a
ló bizony megérzi az emberek szándékát. Néhány szóval vagy mozdulattal meg
lehet nyugtatni a lovat. Ő mondta azt is, hogy aki állatokkal foglalkozik, az
tőlük tanulhat természetes módon meditálni, és pontos visszajelzést adnak az
állatok az ember aktuális lelkiállapotáról is, a lovakhoz például „kénytelen”
nyugodtan és kiegyensúlyozottan közelíteni. (Igazi bio-feedback!- teszem hozzá
már én.). Ennek elsajátítása már gyerekkorban jó ha elkezdődik, az állatokkal
való kapcsolat segítségével. Mindez a mindennapi élethez tartozik. Összhangban
áll a Yotengrit tanításaival, miszerint az a jó, ami természetes, a Természet
szent, mert Isten teste, és valamennyi élőlény testvérünk, hiszen ugyanúgy a
Teremtés láncának része mind.
Barátok vagyunk!
Elég csak megfigyelünk egy gyermeket és egy állatot
egymás társaságában, és azonnal feltűnik az egymás iránt érzett csodálat és
vonzalom. Számos pszichológus felhívta már a figyelmet arra, hogy az állatok
jelenléte jótékony hatással van a gyermekek személyiségének fejlődésére.
A gyerekek és az állatok között meglévő kölcsönös
szimpátia ösztönös. A gyerekek már újszülött koruktól kezdve sok tapasztalatra
tehetnek szert, ha egy állattal élnek együtt. De ahhoz, hogy az együttélés
mindenki számára jól működjön, a gyerekeknek meg kell tanulniuk náhány szabályt
az állatokkal kapcsolatban.
Egy barát a
családban
A
családdal élő állatok megfigyelése és simogatása segít abban, hogy a
csecsemőben tudatosuljon a külső világ létezése. Kicsivel később, a felnőttek
tiltással teli világában a kisgyermekek szívesen fordulnak ehhez az élőlényhez
menedékért és szeretetért, aki puszta jelenlétével megnyugtatja őket. Az
állatok akár a gyermekek bizalmasává is válhatnak, akikkel meg lehet osztani
örömöt-bánatot. Az állattal való bensőséges kapcsolat különösen fontossá válhat
akkor, amikor a kisgyermek egy nehéz korszakon megy keresztül: a szülők válása,
gyász, vagy éppen iskolai problémák fellépésekor. Ez még inkább igaz, ha a
gyereknek nincs olyan testvére, akire ilyenkor támaszkodhat.
.
Tanulás
Az állatok
pedagógiai szerepet is betölthetnek a gyermekek életében. Létezésük kapcsán olyan témák is felmerül(het)nek
otthon, amelyekről egyébként nem szívesen beszélnek a szülők. A kutyák és a
macskák kiváló páldául szolgálnak egy-egy életciklus megfigyelésére:
szexualitás, reprodukció, születés, betegség, halál.
Az állatok
segítenek a gyermekek fantáziájának, azaz belső világának fejlesztésében is. Az autista gyermekek az állatok társaságában például
nem érzik magukat elszigeteltnek.
Azt is
megfigyelték, hogy azok a gyermekek, akik koordinációs problémával rendezlkeznek,
egy állattal játszva sokkal ügyesebbnek bizonyulnak, azaz mozgásukat jobban
képesek irányítani.
Az állatok
folyamatos meyelése segít a hyperaktív gyerekek koncentrációjának
fejlesztésében is: a fonallal játszó
macska vagy a botot visszahozó kutya hosszabb megfigyelése javítja ezeknek a
gyermekeknek a öszpontosító képességét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése