A magzatot és az újszülöttet érintő
problémák
Ha a vajúdás nem halad normálisan, az problémákat okozhat
a magzatban vagy az újszülöttben.
Magzati
veszélyállapot (fenyegető aszfixia):A vajúdás ritka szövődménye. Akkor fordul elő, ha a
magzat nem jut elegendő oxigénhez. A magzati veszélyállapot legérzékenyebb
jelzője a magzati szívfrekvencia mintázat. A vajúdás során a korai szakaszban
15 percenként, a késői szakaszban pedig minden összehúzódás után ellenőrzik a
magzati szívfrekvenciát magzati szívhanghallgatóval. Másik lehetőségként
elektronikus magzati szívhangérzékelővel folyamatosan ellenőrzik a magzati
szívfrekvenciát. Ha jelentős magzati szívhangeltérést tapasztalnak, ez
általában bizonyos beavatkozásokkal rendezhető. Ilyenek lehetnek például, hogy
oxigént adnak a nőnek; vénás folyadékpótlással növelik a bevitt folyadék
mennyiségét; bal oldalára fektetik a nőt. Ha ezek a beavatkozások
eredménytelenek, a gyermeknek mihamarabb meg kell születnie fogó, vákuum
extraktor vagy császármetszés segítségével. Ha a magzatburok megrepedését
követően a magzatvíz zöld színű, a magzat veszélyállapotban lehet (bár
általában nincs abban). Ez az elszíneződés a magzat első székletéből
(mekóniumból, magzatszurokból) származik. A magzati veszélyállapot összefügghet
a túlhordással (amikor a méhlepény a terminust követően már nem működik
megfelelően) vagy az anyát - így közvetve a magzatot is - érintő terhességi
vagy szülési szövődménnyel.
Légzészavarok:Ritkán
előfordul, hogy az újszülött nem kezd el levegőt venni annak ellenére, hogy a
szülés során semmilyen problémát nem tapasztaltak. Ilyenkor az újszülöttet újra
kell éleszteni. Ezért fontos, hogy a szülésnél az újszülött-újraélesztésben
gyakorlattal rendelkező személyzet legyen jelen.
Forgási,
fekvési és tartási rendellenességek:A pozíció azt jelenti, hogy a magzat arccal hátra (az
anya háta felé, lefelé), vagy előre tekint. A fekvés és tartás azt mutatja meg,
hogy a magzat mely része halad elől a szülőcsatornában. A leggyakoribb és
legbiztonságosabb, ha a fej van elől (ezt nevezik fej vagy koponyavégű
fekvésnek), az arc lefelé tekint, az arc és a test jobbra vagy balra fordulnak,
és a nyak előre hajlik, az áll leszegett, és a karok a mellkas előtt
kereszteződnek. Ha a magzat más fekvésben vagy tartásban helyezkedik el, a vajúdás
komplikáltabb, nem biztos, hogy lehetséges a hüvelyi szülés.
Ha a magzat
arca előre tekint (forgási rendellenesség), a nyak általában inkább
kiegyenesedett, mint hajlott, és a fejnek nagyobb térre van szüksége a
szülőutakon való áthaladáshoz. Ilyenkor fogós, vákuum extrakciós szülés vagy
császármetszés lehet indokolt.
Számos kóros
fekvés és tartás létezik. Arctartásban a nyak annyira hátrafelé hajlik, hogy az
arc jelenik meg először. Fejtető tartásban a nyak csak mérsékelten hajlik be,
így a fejtető jelenik meg először. Általában a magzatok ritkán vannak ilyen
helyzetben, korrigálják tartásukat.
A szülések
2-3%-a medencevégű fekvésből történik, amikor a far jelenik meg először.
Hüvelyi szülés esetén nagyobb a sérülések kialakulásának kockázata medencevégű,
mint fejvégű szülés során. Ezek a sérülések kialakulhatnak a szülés előtt,
alatt és után, és akár halálhoz is vezethetnek. A szövődmények kialakulása
kevésbé valószínű, ha a vajúdás és a szülés előtt felismerik a medencevégű
fekvést.
Néha az orvos a
37-38. héten, a szülés megindulása előtt fejjel előre tudja fordítani a
magzatot a nő hasára gyakorolt nyomással. Ha a szülés megindul, és a magzat
medencevégű fekvésben van, problémák adódhatnak. Az az út, amit a medence
készít elő a szülőcsatornában, nem biztos, hogy elég nagy a szélesebb fej
áthaladáshoz. Ráadásul, ha a fej követi a fartájat, nem tud úgy a szülőcsatorna
alakjához formálódni, mint normálisan. Így a gyermek teste megszületik, míg a
feje elakadhat a nőben. Ennek következményeként a gerincvelő vagy más ideg
húzódik, mely idegkárosodáshoz vezethet. Onnantól, hogy a magzat köldöke
láthatóvá válik (a szülőcsatornán kívül), a köldökzsinórt a szülőcsatorna és a
fej összenyomja, így nagyon kevés oxigén jut a magzathoz. Ezért az
oxigénhiányos agykárosodás jóval gyakoribb medencevégű, mint hüvelyi szülést
követően. Első szülés esetén a helyzet azért roszszabb, mert a szöveteket nem
tágították megelőző szülések. Mivel a magzat sérülhet, vagy meghalhat,
medencevégű fekvés esetén inkább császármetszést végeznek.
Ha a magzat
harántfekvésben van, császármetszést végeznek, kivéve, ha ikerterhességben a
második gyermekről van szó. Ebben az esetben a magzat befordulhat, és
megszülethet hüvelyen át.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése