Öt súlyos hiba, amit egyre több szülő elkövet a nevelés
során.
Biztosan jó a szabadelvű nevelés?
Biztosan jó, ha mindent megteszünk a gyermeknek, csak azért,
hogy ne kelljen vele konfrontálódni, és ne
hisztizzen?
Biztosan jó, ha a gyermek uralkodik a szülőkön, és ők
sokszor magukból kifordulva igyekeznek megfelelni a
gyermeknek?
Hova tűnnek a nevelésből a korlátok?
Hová tűnnek a szabályok?
Hová tűnnek az elvárások?
Hová tűnik a türelemre nevelés?
Hová tűnik a tiszteletre nevelés?
Miért félünk gyermekeinktől?
Miért félünk arra szoktatni a gyermeket, hogy kicsit
játszon egyedül, ha dolgunk van, vagy pihenni
szeretnénk?
Tényleg jó, ha gyermek irányítja a szülőt?
Folytathatnám az ilyen és hasonló kérdések sorát,
de most 5 nevelési hiba, külföldi és magyar
szakember véleménye. Én azt gondolom, sokan
egyetértünk velük.
Igen, elgondolkodtató.
1. Félünk gyermekeinktől
Létezik egy módszer amelyet "bögre-tesztnek" neveznek.
Az édesanya ad egy bögre tejet gyermekének. Lássuk, mi
történik akkor, ha a gyermek azt mondja, hogy nem a kék bögrébe kéri, hanem a
rózsaszínbe. - miközben az édesanya már kitöltötte a kék bögrébe. Az édesanya
ilyenkor rohan a kék bögréért mielőtt a gyermek elkezd hisztizni.
Hiba! Mitől félsz anya! Ki itt a főnök igazából? Hadd
hisztizzen, rá kell hagyni. De ne fáradozz kétszer, vagy akár háromszor csak
azért, hogy mindenáron a kedvébe járj- annál inkább gondolj arra, hogy ez
megtaníttatja vele azt a leckét, hogy egy kis hisztiért, még nem fog bármit
megkapni, ami csak eszébe jut. Csak Téged tesz próbára, hogy meddig mehet el.
Ehhez a példához kapcsolható, hogy cumisüvegből akar inni,
vagy bögréből, hogy elég hideg, vagy elég meleg-e a tej, hogy itt akar ülni,
vagy ott akar ülni stb.
2. Csökkennek a gyerekekkel szembeni elvárásaink
Amikor a gyerek rosszalkodik, akár mások előtt játssza meg
magát, akár otthon gorombáskodik, a szülők megvonják vállukat és azt mondják,
"ilyenek a gyerekek".
Pedig nem!
Sokkal többre képesek a gyermekek annál, mint amit a szülők
elvárnak tőlük. Legyen szó illemről, a szülők nagyszülők, idősek iránti
tiszteletről, házimunkáról, önállósodásról, próbálkozásról, gyakorlásról, vagy
akár az önuralomról.
Szerinted, nem tudnak végigülni egy vacsorát egy
étteremben? Nem tudnak segíteni a terítésnél, tálalásnál?
Nem tudják a játékaikat elpakolni, mikor szét is tudtak
pakolni? Nem tudnak felöltözni, levetkőzni?
Dehogynem!
Két ok lehet hogy ezeket nem teszik meg, ha nem tanítottad
meg nekik, vagy ha megtanítottad, de nem várod el tőlük. Ilyen egyszerű. Várj
el tőlük többet, ha tudod, hogy már meg tudják tenni. Meglátod egy idő után már
nem kell kérned sem, maguktól is megcsinálják.
Ekkor már arra kell ügyelni, hogy amit meg tudnak tenni és
folyamatosan elvárod tőlük, azt mindig megtehessék ne akadályozd, vagy
korlátozd, hogy most csinálhatjátok, most nem csinálhatjátok, mert az dacot,
dühöt, szomorúságot vált ki bennük, ennek legtöbbször egyenes következménye
lesz a hiszti.
3. Eltűnőben a "közös" nevelés
Még az én gyermekkoromban a Tanárok, bolti eladók,
buszsofőrök, idegen szülők is rászóltak a rosszul viselkedő gyermekre minden
negatív következmény nélkül. Az édesanya, édesapa szerepét távollétükben
segítve, helyettesítve rászóltak a rendetlenkedő gyermekekre, mert közös cél
volt rendesen viselkedő fiúkat és lányokat nevelni. Manapság már nem nagyon
lehet a rendetlenkedő gyermekre rászólni az utcán, de már az iskolában a
Tanároknak sem, éppen a szülők rosszallása miatt. Minden szülő úgy gondolja,
hogy az a tökéletes nevelés, ahogy ő neveli gyermekét, és nem bízik a
tanárokban, vagy más idegen felnőttben. Nem hisz a Tanároknak, vagy, más
felnőtteknek, mikor Ők valamilyen viselkedési problémára hívják fel figyelmüket
gyermekükkel kapcsolatban. Egyre gyakoribb, hogy a tanítókat, tanárokat
okolják, ahelyett, hogy megfegyelmeznék gyermeküket.
4. Mindig az egyszerűbb utat választjuk !?
A szülők manapság elfoglaltabbak mint valaha. Attól, ha egy
tableten, elindított mese leköti a gyermek figyelmét egy repülőn, vagy vonaton,
nem kell feltétlenül a kezébe adni egy étteremben, ha együtt vacsorázik a
család, vagy ha főz otthon az édesanya, vagy éppen mos, vagy takarít, vagy egy
vendéggel beszélget, stb. A türelmet a 21. század gyermekeinek is meg kell
tanulniuk. Azt, hogy a fent is jelzett tevékenységek nem csak 3 percig
tartanak. Vagy akár azt is megtanulhatják, hogy segíthetnek is mindezekben,
természetesen a fejlettségüknek megfelelően, és azt is szem előtt tartva, ha
egyszer megengedem, akkor legközelebb se legyen probléma ha segíteni akar.
Legyen lehetősége a próbálkozásra, gyakorlásra egyaránt.
Ha egy pelenkás, vagy akár nagyobb gyermek megbotlik, elesik,
nem kell rögtön felkapni, sajnálkozni ezzel félelmet keltve a gyermekben az
eleséstől, természetesen, ha látjuk, hogy nincs baja, hagyni, és biztatni kell
hogy megpróbáljon felállni, megpróbáljon segíteni magán. Sokszor el fog esni
élete során. Ha rögtön felkapjuk, anélkül, hogy biztatnánk, segítsen magán,
megtanulja a könnyebbik utat választani és mindenben a felnőtt azonnali
segítségét fogja várni, igényelni, majd követelni. Nem tanulja meg, hogy a
nehezebb út mennyi sikerélményt jelenthet neki, és önállóbb is lesz. Bátrabban próbálkozik
a nehéznek hitt akadályok leküzdésével is. Mindig csak akkor, és annyit
segítsünk, amivel azon a ponton át tudjuk segíteni, ahol elakadt.
Ha valami fontosat csinálunk, és nem tudjuk bevonni
segítségét, biztatni kell az önálló játszásra, és el kell várni tőle, hogy
türelmes legyen míg majd tudunk vele foglalkozni. Legyen a napnak olyan
időszaka, ami csak az övé, és biztosan vele tudunk foglalkozni /közös
tevékenység, játék/ Legyen a napnak olyan része, amikor elvárjuk, tőle az
önálló játszást, tevékenységet. Nem a tv, számítógép, vagy tabletben indított
mesenézésre gondolok, hanem a korának megfelelő játékszerekkel való játszásra,
tevékenységre.
Ha igyekszünk mindenről lebeszélni, mondván, hogy nem neked
való, még kicsi vagy hozzá, akkor elveszti érdeklődését az új, a neki kihívást
jelentő feladatok, lehetőségek iránt, és önállótlan, bátortalan, félénk,
visszahúzódó lesz. Nem fog megtenni dolgokat akkor sem, ha már akkora és annyi
idős lesz, hogy elvárnánk tőle. Tényleg csak ülni, fog a tv és egyéb kütyük
előtt és várja, hogy a felnőtt mindenben kiszolgálja, mert úgy érzi, ez
az elvárás vele szemben, és úgy érzi biztonságban is magát.
Nekünk is a nehezebbik utat kell választanunk ahhoz, hogy
gyermekeink is nekivágjanak a nehezebbik útnak. Meg kell tanítanunk a
türelemre, az önálló játszásra, az új tevékenységek lehetőségek kipróbálására,
biztatni a gyakorlásra, de mindezt a kellő figyelmünkkel, a szükséges időben és
módon történő segítségünkkel.
5. A gyerek igényei, akarata diktál
Természetes jelenség, hogy először gyermekeink gondjaival
vagyunk elfoglalva, ami az evolúció szempontjából még hasznos is. Magam is
amellett állok, hogy igazodjunk a gyermek programjaihoz. Őt etessük meg, és
öltöztessük magunk előtt. Manapság azonban túl messzire mennek a szülők akkor,
amikor teljesen félredobva saját igényeiket és mentális épségüket, csak a
gyermek érdekeit, igényeit tartják szem előtt.
Számos édesanyáról tudok, láttam, aki az ágyból is felkel,
újra, meg újra, hogy a gyermek rigolyáinak megfeleljen. Vagy olyan édesapát,
aki keresztül rohan az állatkerten mindent félredobva azért, mert a kislánya
szomjas, miután elfogyott az otthonról hozott víz az üvegből.
Ha a gyermek megvacsorázott, ha kapott innivalót, semmi rossz
nincs abban, ha éjszaka nem kelsz fel, hogy a sokadik pohár vizet is bevidd,
amit nem iszik meg. Semmi rossz nincs abban ha az állatkerti séta során a
szomjas kislányának azt mondja az Apuka, hogy "Persze kicsim, de várnod
kell míg elérünk a következő csapig".
Semmi rossz nincs a"nem" szó használatával
esetenként, vagy azzal, ha megkérjük a gyermeket, hogy játszon kicsit egyedül
míg anya elmegy Wc-re, vagy kimos, főz, vagy csak pihenésképpen belenéz egy
képesújságba.
Azt gondoljuk a gyermek nem tud várni?
Dehogynem!
Ha már asztalhoz ültettük
ebédeléshez, vagy elkezdtük fürdetni, ne nagyon hagyjuk magára, ne várassuk.
Viszont játék időben ha teendőnk van, nyugodtan szoktassuk ahhoz, hogy tudjon
egyedül játszani és várja meg míg tudunk vele foglalkozni. Mondjuk neki, hogy
ezt, meg ezt csinálom, utána tudok menni.
Akkor nem tud várni, mikor már megszokta, ha megszólal, akar
valamit, azonnal ugrunk.
A szabadelvű nevelés buktatói - hazai szakvélemény
Valóban a gyermekek irányítják a szüleiket? Képesek a
szülők akár önmagukból kifordulni, csakhogy megfeleljenek gyermekeik
elvárásainak? A szülők lapja szakértője válaszol.
"A modern gyermek követel, és érdeket érvényesít"
Ami a gyermeknevelés kultúráját illeti, az utóbbi időben az
tapasztalható, hogy a szülők képtelenek nemet mondani, a gyermekek pedig
mindent akarnak, mégpedig azonnal. A mértéktelenség kultúrájában élünk. Az
emberek már nem képesek kemény munkát fektetni olyan vállalkozásba, ami csak
később válik az örömszerzés forrásává. A mai gyermek követel, érdeket
érvényesít, kívánságai azonnali kielégítésre találnak.
Felmerülhet a kérdés, emögött valóban a gyermek áll, vagy
inkább az a szülő aki mindezt hagyja?
A szülőké a hatalom, csak éppen nem szeretnek élni vele.
Egyszerűbb a gyermek jópajtásának lenni, áttölteni a reggeli kakaót, bekapcsolni
a mesét, indokolatlanul, jutalmazni, elnézni neki a hisztijét, elpakolni
helyette a játékokat és még sorolhatnám...
Ha mindezt a szülők nem tennék meg, és a helytelen
viselkedésnek valóban lennének következményei, és észrevennék a szülők, hogy a
gyerekek csak a határokat feszegetik, akkor tudnának erős rugalmas gyermekeket
nevelni, akik felnőttként is könnyedén megállják helyüket.
"A szigor nem zárja ki a szeretetet."
Hogy kevésbé szeretnek majd bennünket mert határozottak,
következetesek vagyunk? Mert vannak velük szemben elvárásaink? Mert nem kapnak
meg mindent ami eszükbe jut, csak azért, mert különben hisztiznek? Mert ha
szükséges türelemre intjük őket, türelmet várunk tőlük? Ha ez szigor, a szigor
nem zárja ki a szeretetet. Sőt a kutatások azt igazolják, hogy életünk során
azokra emlékszünk pozitívan, szeretjük és nézünk fel rá, akiknek képesek
voltunk alávetni magunkat gyermekként.
Hova vezet a szabadelvű nevelés?
A szabadelvű nevelési módszer következtében gyermekek ezrei
válnak neurotikussá, végtelenül szorongóvá. Az egészséges gyermeki fejlődéshez
a szereteten kívül elengedhetetlen a következetesség, a szabályok,
keretek-korlátok, értékek megtartása. Az énfejlődés egyik alapja hogy megtanuljuk
az énközpontúságunk határait, ehhez pedig a szülőknek kereteket, határokat kell
szabniuk. Ha ez nincs meg, önállótlanságot, kontrollhiányt okoz, minden helyzet
frusztráló lesz.
A frusztráció, szorongást, agressziót, félelmet vált ki.
Kedves Szülők, a gyermeknevelés egy igazán hosszú távú
befektetés, és ezt először a szülőnek kell megtanulnia, csak ezt követően
várható el a gyermektől a türelem.
Viszont az biztos, hogy megtérül és kamatozik is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése