Nárcisztikus szülő
"A nárcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként
kötődik ... (és) különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának
folyamatát Ennek eredménye az a jelenség, amelyre a nárcisztikus kötődés,
kodependencia, illetve társfüggőség kifejezést
alkalmazzák — amelynek lényege, hogy abban a gyermek kizárólag a szülő
érdekében létezik.[2]
"A kegyetlenkedéseit szeretetteli kifejezésekbe
csomagolja. Az agresszív és ellenséges tetteit figyelmességként reklámozza. Az
önző manipulációit ajándékként tálalja. A kritikákat és a rágalmakat ravaszul
aggodalomnak álcázza. Csak a legjobbat akarja neked. Ő csak neked akar
segíteni."
"Sajnos a terapeuták is legtöbbször a nárcisztikus anya
védelmére kelnek – részben mert szülőtársról van szó, részben mert az anya
cselekedetei letagadhatóak – megerősítve ezzel az elszigeteltség és a
tehetetlenség érzését (“Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta úgy!“)."
[3]
Jellemzői
Míg a „megfelelő” szülő elég önbizalommal rendelkezik
ahhoz, hogy teret engedjen gyermeke önállósodására, „a patologikusan
nárcisztikus szülő igénye ... [lehet] hogy önmagasztalása érdekében egy bizonyos
viselkedést erőszakoljon ki gyermekéből.” Így például „a visszatükrözésre
alkalmatlan apa, aki saját énjének tökéletesítésével van elfoglalva, aki ...
folyamatosan elvárja, hogy felnézzenek rá és imitálják”[5] olyanná nevelheti fiát, aki önmagát
apja ’bábjaként’ kezdi tekinteni – aki élete korai szakaszában már megtanulja
mások érzelmi szükségleteit önmaga szükségletei elé helyezni."[6]
Alan Rappoport amerikai pszichológus szerint „a
nárcisztikus szülők egy bizonyos viselkedést követelnek meg gyermekeiktől, mert
gyermekeiket saját énjük kiterjesztésének tekintik, akik szüleiket kell
képviseljék a világban oly módon, miként az kielégíti a szülők érzelmi igényeit. Az ilyen „nárcisztikus
szülő előszeretettel tekinti saját érdemeinek gyermeke sikereit, és a gyerek
függetlenségét fenyegetésként és veszteségként érzékeli, mivel a gyerek a szülő
önbecsülésének egy fontos forrásaként szolgált.”
„Ezek a
személyiség jegyek a túlzóan nárcisztikus szülő részéről bizonyos értelemben
tolakodó erőszakossághoz, egyéb tekintetben pedig teljes elhanyagoláshoz
vezetnek. Ha a gyerek nem felel meg a szülők igényének, büntetésben részesül. E
büntetésnek különböző formái lehetnek, többek közt testi fenyítés,
dühkitörések, hibáztatás (bűnbak-csinálás), bűntudat-keltési kísérletek, a
gyerek érzelmi elhanyagolása és kritizálása. A büntetés célja, annak formájától
függetlenül, hogy kierőszakolja a gyermek engedelmességét a szülő nárcisztikus
igényeit illetően."
Sam Vaknin
szerint „a nárcisztikus szülő gyermekét önmaga kiterjesztéseként, önmaga
nárcizmusát táplálandó forrásként használja.”
Alan Rappoport szerint "a nárcisztikus szülőre
jellemző a gyermeke feletti túlzott kontroll, gyermeke hibáztatása, a szülő
énközpontúsága, a szülő intoleranciája gyermeke nézőpontja iránt, a szülő
érdektelensége gyermeke igényei és saját szülői viselkedése által gyermekére
gyakorolt hatása iránt, és annak megkövetelése gyermekétől, hogy az olyan
szülőként lássa, amelyként a szülő látszani kíván."
A narcisztikus szülői viselkedésre jellemző
többek közt:
- a szülő, ahelyett hogy saját érzelmeiért és tetteiért felvállalná a felelősséget, azt gyermekére hárítja
- gyermeke manipulálása, hibáztatása, megszégyenítése
- a szülő kontrollja alatt tartja gyermeke életét, gyakran az áldozat és mártír szerepében
- a szülő váltakozva despotikus és önző, majd depressziós
- a szülő megköveteli hogy körülötte forogjon a világ, ellentmondást nem tűr és gyermekével szemben minden úgy kell történjen ahogy a szülő akarja
- a szülő elsődleges szempontja környezetének véleménye (szomszédok, barátok, család, munkatársak)
- a szülő sértődékenysége és hosszan tartó haragtartása, ahelyett hogy megpróbálná a helyzetet feloldani
- a szülő gyermekét tulajdonaként vagy szolgájaként kezeli
- a szülő saját betegségeiért gyermekét okolja
- a gyermek gyakran érzi, hogy szülei őszintétlenek vele
- már gyerekkorában a gyermek szülei érzelmi igényeit kell kielégítse
- a szülő gyermekét nem önmagáért "szereti", hanem valamely egyéb okból (pl. annak tehetsége vagy sikerei miatt)
- amikor gyermeke problémáit szeretné vele megosztani, a szülő azokra saját problémaival "válaszol"
- amikor gyermeke érzéseiről beszél neki, a szülő saját érzéseivel próbálja azokat felülmúlni
- a szülő féltékeny gyermeke egyes külső vagy belső tulajdonságára, olykor egyenesen 'verseng' gyermekével
- a szülő csak azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, terveket, életformát, stb. támogatja gyermekében amely szerinte őt "tökéletes szülőként" tükrözi kifelé
- amikor valamely meghatározó negatív esemény éri gyermekét, a szülő reakciója arra irányul, hogy ez miként érinti őt magát és nem arra hogy gyermeke miként érez emiatt
Kifejezések
- Aranygyermek: A nárcisztikus anya azonosul az aranygyermekkel és egészen addig privilégiumokat biztosít számára, amíg az azt teszi, amit ő akar. Az aranygyermek soha nem hibázik. Sokszor átveszi a bűnbak bántalmazását az anyától. [PAS szindróma]
- Parentifikáció: A szülő és a gyerek szerepek felcserélését takarja, ahol a gyereknek a saját szülője szülőjeként kell viselkednie. A gyerek olyan, életkorát meghaladó feladatokat kényszerül ellátni, amelyek a szülők kötelessége kellene hogy legyenek.
- Szimbiota nárcisztikus: A gyerekét a saját maga kiterjesztésének tekinti, aki nem önálló lény. Számára a gyerek arra van, felajánlja az egész életét a narcisztikusnak, hogy az azon keresztül élhessen, ellenkező esetben a gyerek azzal van vádolva, hogy nem szereti a szüleit eléggé, és képtelen a szeretetre. Túlnyomórészt depresszív epizódjai vannak. [7]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése