Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2016. december 10., szombat

Kamaszok, akiknek cigi lóg ki a szájukból













Mai nyüzsgő és teljesítményorientált világunk egyik legégetőbb problémája a serdülők eltévelyedett és önpusztító viselkedése. A társadalom sok terhet ró a kamaszok vállára, mialatt kevés időt kapnak felnőni a feladatokhoz. A médiából és az internetről érkező tömérdektelen információ, ideál és elvárás, ha nem rendelkeznek hatékony megküzdő stratégiákkal, és szilárd támasszal eltorzíthatja képlékeny, alakuló személyiségüket.
A dohányzás a XX. század második felétől kezdett el rohamosan terjedni és járványszerű méreteket ölteni. Habár a légzőszerveket érintő káros hatásait már korábban is tapasztalták a dohányosok (mint például a krónikus légcsőhurut, amelynek egyik sajátos tünete az ún. reggeli dohányos köhögés), tudományos módszerekkel csak az ötvenes években sikerült bebizonyítani rákkeltő hatását. Doll és Hill egy 1950-ben igazolták a dohányzás és a tüdőrák kapcsolatát. A dohányosok egyértelműen korábban halnak meg, a korai halálozás esélye napi fél csomag cigarettánál is már hétszeres, napi két csomag esetében pedig már több mint hússzoros. Manapság minden tízedik felnőtt ember haláláért a dohányzás tehető felelőssé. A fiatal korban rászokó, erősen dohányzó férfiaknál 25%-os esélyük van arra, hogy tüdőrákban haljanak meg.
A nyugat-európai országok többségében ugyan csökken a dohányzás gyakorisága, de a dohányzó nők száma ott is emelkedik. A Közép-kelet-Európai országokban a dohányzás emelkedő tendenciát mutat. Ez csupán pár adat a több millióból, ami a dohányzás káros hatásait hirdeti, mégis akadnak emberek, főképp tinédzserek, akik közül egyre többen válnak függővé. Ekkorra kockázatokkal szemben mégis mi vihet rá egy serdülő gyermeket, hogy dohányzásra adja a fejét?
Erikson, egykori német pszichológus, úgy vélte, a fiatalok arra törekednek, hogy különböző élethelyzeteket és viselkedésmódokat próbáljanak ki, mielőtt eldöntik milyenek is ők valójában. Ezt nevezi „szerepkísérletezésnek”. Eszerint az olyan értelmetlennek tűnő cselekvések, mint a vakmerő sportteljesítmények, éjszakai kimaradás, csavargás, ivás, dohányzás, néha még egy kisebb bűncselekmény is arra szolgálhatnak, hogy a serdülő kipróbálja erejét, ügyességét, a felnőttségre való alkalmasságát. Ezt az elméletet a dohányzásra összpontosítva úgy tárgyalhatnánk, hogy a cigaretta szimbólum, az alkoholhoz vagy a korai szexuális aktivitáshoz hasonlóan a felnőttek szabad világát szimbolizálja, amelyek a gyermekek számára még nem megengedettek. Ugyanakkor e tevékenységekkel a serdülők átmenetileg átélhetik a felnőtt státust, emiatt rendkívüli mértékben csábító számukra a megszerzésük. A média, a felnőttek viselkedése ezt a szimbólumrendszert folyamatosan fenntartja, sokszor tudomást sem véve a szerek ilyen értelmezési keretének létezéséről. A dohányzás, az alkohol- és az illegális drogfogyasztás egyben beavatási rítusok is, a modern társadalom szimbólumrendszerének elsajátítása, amely – a hagyományos közösségképző erők és rituálék hiányában – elősegíti a társas kapcsolatok építését.
Anna Freud, az ismert Sigmund Freud lánya, két olyan elhárító módot írt le, amely a serdülőkorra jellemző: az intellektualizmust és az aszkézist. Az intelligens serdülők sokoldalú érdeklődése, szellemi frissessége, hogy élvezetet találnak a gondolkodásban elképesztő, mintha megmámorosodnának a gondolkodásuk ekkorra megérett képességétől. Mégis meddővé válik, mert ez egy ösztönszorongás révén indukált periódus, a cél a serdülő konfliktusának feldolgozása, a pubertásba lépő fiatal a gátlásaitól és a környezet gátló hatásától akar szabadulni. Más serdülők ezzel szemben úgy tartják kordában az ösztöneiket, hogy lemondanak minden örömről, semmilyen pótkielégülést vagy kompromisszumot nem fogadnak el. Aszkéták lesznek, ami váratlanul átcsaphat a habzsoló életélvezésbe, ösztönkicsapongásba. Ezeken kívül Blos leír egy harmadik jellegzetes elhárító módot: az uniformizmust. A serdülő saját egyéni problémáját úgy kerüli meg, hogy mindenben a kortársaira igyekszik hasonlítani, úgy öltözködik, úgy gondol, érez, viselkedik, mint ők és így egy látszatfelnőttséghez jut el. Ezek az elhárító mechanizmusok a társadalmi együttéléssel összeegyeztethetetlen ösztönkésztetések elnyomását, a belső konfliktus feldolgozását vagy semlegesítését, a feszültség, a szorongás elkerülését szolgálják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a család, az iskola, a baráti kör követelményeinek megfeleljenek, és olyan magatartásmódokat választanak, amelyek az adott életszituációban megfelelőnek tűnik a számukra.
A magatartás módok kiválasztásában kevésbé befolyásolja őket, hogy az egészség károsító-e. Ez annál nagyobb mértékű, hogy a fiatal minél több és nagyobb testi és lelki, anyagi teher alatt nő fel, vagy a szocializáció során kevés, illetve nem megfelelő kommunikációs eszközt tud elsajátítani ahhoz, hogy ezekkel a terhekkel megbirkózzon. Ha a szülőktől, vagy más hozzátartozótól nem megfelelő vagy kevés segítséget kap, az is rossz magatartási formához vezethet.
 A dohányzás kipróbálási fázisa 8-14 éves korra tehető, de leggyakrabban 11-13 évesen gyújtanak rá elsőként. A pubertás előtt még kevésbé rögzülnek a szokások, beállítódások és a kortárscsoport befolyása sem erős, ezért a serdülők korosztálya a legveszélyeztetettebb. Ebben a korban jelenik meg az ifjúkori problémaviselkedés, olyan tünet-együttes, ami magában foglal agresszív, antiszociális viselkedést, iskolai beilleszkedési és tanulási nehézségeket, dohányzást, alkohol- és drogfogyasztást, korai és kockázatos szexuális aktivitást, valamint pszichés zavarokat. A gyakori összefüggések felhívták a figyelmet a halmozódásra, hiszen akik az egyik magatartásformát kipróbálják, többnyire a többit is. Ez egy devianciába hajló, megoldandó társadalmi probléma.

A probléma gyökere mindenképp az alkalmazkodása zavar, ami elsősorban a társas készségek zavaraiból adódik, vagyis azok esnek áldozatul, akiknek nem megfelelőek a szociális készségeik, nehezebben barátkoznak. A kipróbálás fontos indíték, de ez valódi csapdahelyzet, hiszen a kipróbálás során az egyén megtapasztalja részben biokémiai, részben tanult magatartási reakciók révén, hogy a szerek segítenek a stresszoldásban, ám azt elfelejtik, hogy a szerfogyasztás nem hatékony konfliktusmegoldási módszer, hosszútávon pedig, valamennyi szer súlyos egészségkárosodást idéz elő.
 Rövidtávon oldja a szorongást, az érzelmi alapú konfliktusmegoldó módszerek közé tartozik, de sosem lesz hatásos.
A dohányosok körében igen gyakori, hogy a nikotin pszichoaktív hatásait használják fel hangulatjavításra és a depresszió tüneteinek enyhítésére; ebben a nikotinfüggőség fontos szerepet játszik. A dohányzást találták a legerősebb előjelzőnek a depresszió és egyéb emocionális zavar esetében. A cigarettában lévő egyes anyagoknak számos, pszichikailag „kedvező” hatása van a szorongásoldás mellett, mint például a nikotin izomlazító, agyi stimulációt okozó hatása. Ennek következtében a pszichikai hatásmechanizmus az ellazulást, a stresszoldást összekapcsolja a cigaretta biokémiai hatásaival, és később a dohányzó feltételes reflexként fogja használni ezt a jelenséget bármikor, ha szorongásoldásra, feszültségcsökkentésre lesz szüksége.
Az egymást erősítő kettős hatásmechanizmus miatt a dohányzásról való leszokás szerfelett nehéz. A rendszeres dohányzás hirtelen abbahagyásakor elsősorban pszichikai megvonási tünetek jelentkeznek, mint például a koncentrálási képesség csökkenése, ingerültség, idegesség.
A dohányzó szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel dohányoznak, mert szüleik viselkedését pozitív megerősítésnek vélik. Szerepet játszik még a kortárscsoporthoz normáival való azonosulás, főleg akik jobban kötődnek a kortárscsoporthoz. A közeli baráttal való azonosulás a dohányzással kapcsolatos attitűdöket olyan módon formálja át, hogy eljut a kipróbálásig (legjobbbarát-hatás).
A csoporthatás az egyéneket személyiségtől függően szubjektív módon, különböző mértékben készteti konformitásra. Az alacsony önbizalommal és az én-hatékony viselkedés képességének hiányával küszködő fiatalok fokozottan reagálnak a szociális befolyásokra, ami a probléma viselkedés erőteljesebb elterjedésével jár együtt.
Az egészséges önbizalommal rendelkező fiataloknak azonban nincs szükségük arra, hogy a kortársak ilyenformán elfogadják őket, és megerősítést kapjanak. A rossz iskolai teljesítmény, a beilleszkedési zavarok és az alacsony társadalmi helyzet veszélyt rejtenek. A gyermek önállóságának megnövekedése, a társakkal való együttlét – ami általában felnőtt felügyelet nélkül zajlik – növeli a veszélyes és egészségkárosító tevékenységekben való részvétel esélyét.
A barátokkal töltött esték száma összefüggést mutat a gyakoribb dohányzással és alkoholfogyasztással. Amennyiben a környezet támogató, könnyebben tud az egyén megbirkózni problémáival, ez fontos szerepet tölt be az egészségmagatartásban. Újabb kihívást jelent a kutatók számára, hogy a lányok utolérték a fiúkat a dohányzási rátákat tekintve. Az okokat a hiedelemben keresték, mely szerint a dohányzás gyorsítja az anyagcserét és fogyaszt. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a lányok ebben a korban még nem használják a cigarettát a fogyás eszközeként. Bár az igaz, hogy nagyobb arányban dohányoznak azok a lányok, akik elégedetlenebbek a testükkel. Az ebben a korban izmosodni vágyó fiúkat viszont megfékezi az a hit, hogy a cigaretta segít csökkenteni az étvágyat, és alacsonyan tartja a testsúlyt, mert ők atlétikus testalkatra vágynak.
A dohányzás káros hatásaival már a kisgyermekek is tisztában vannak, ennek ellenére az ez irányú tudást a dohányzók sokszor nem kamatoztatják saját egészségük védelme érdekében. Ebben szerepet játszik a Weinstein által irreális optimizmusnak nevezett jelenség, amely lényegében egy kóros kockázatészlelés. Ez a kognitív disszonancia éppen a magatartás (dohányzás) és az ismeretek (a dohányzás kóros volta) közötti ellentmondásból adódik, ami egyébként szorongást keltene az egyénben, ha nem alkalmazna egy meglehetősen egocentrikus, torzított kockázatészlelési mechanizmust. Zuckerman szenzoros élménykereső személyiségtesztjének élménykereső skáláján magasabb pontot értek el azok a fiatalok, akik az újdonságokra fokozott agyi aktivitással és szívritmussal reagáltak. Ezek a kockázatkereső, aktívabb gyerekek könnyebben nyúlhatnak az érdekes élményt ígérő cigaretta után. Kivéve, ha az ilyen belevaló serdülők a sportban megtalálják a számukra oly fontos újdonságot és kihívást. A folytonos mozgás és versenyzés mellett ugyanis azonnal érezhetőek a dohányzás káros hatásai és döntés helyzet elé kerülnek. Miután megnézték a sportolási gyakoriság és a káros egészségmagatartási formák közötti viszonyt, kiderült, hogy a rendszeresen sportoló fiatalok között szignifikánsabb több a nem dohányzó, és szignifikánsan alacsonyabb a rendszeres dohányzó fiatalok száma.
A sportolás mellett a vallásos közösségeknek is jótékony hatása van, hiszen kedvezőbb egészségmagatartással jár. Egy középiskolások körében végzett vizsgálat a vallásos összejöveteleken való részvétel gyakoriságának emelkedésével alacsonyabbnak találta a dohányzást. Nem csak a közösséghez tartozás érzését erősíti, hanem fejleszti a szociális képességeket is. Thomas és Carver kutatók a morális kontroll, az önbecsülés, a kreativitás fejlesztésében, valamint a belső kontroll kialakulásában is fontosnak találták a vallás, avagy a spiritualitás szerepét, amelynek a kedvezőbb egészségmagatartás, a fokozott egészségtudatosság irányába fejtenek ki hatást. A vallás egyfajta élettervet nyújt, segít az értékek rendszerének összefüggővé formálásában, s a környezet felé irányuló bizalom fenntartásában. A heti rendszerességgel vallásgyakorló gyerekek nagyobb önbizalommal rendelkeznek, ugyanakkor kevésbé jellemző rájuk a depresszió, a szorongás és az agresszív viselkedés.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése