Mai nyüzsgő és
teljesítményorientált világunk egyik legégetőbb problémája a serdülők
eltévelyedett és önpusztító viselkedése. A társadalom sok terhet ró a kamaszok
vállára, mialatt kevés időt kapnak felnőni a feladatokhoz. A médiából és az
internetről érkező tömérdektelen információ, ideál és elvárás, ha nem
rendelkeznek hatékony megküzdő stratégiákkal, és szilárd támasszal
eltorzíthatja képlékeny, alakuló személyiségüket.
A dohányzás a XX. század második
felétől kezdett el rohamosan terjedni és járványszerű méreteket ölteni. Habár a
légzőszerveket érintő káros hatásait már korábban is tapasztalták a dohányosok
(mint például a krónikus légcsőhurut, amelynek egyik sajátos tünete az ún.
reggeli dohányos köhögés), tudományos módszerekkel csak az ötvenes években
sikerült bebizonyítani rákkeltő hatását. Doll és Hill egy 1950-ben igazolták a
dohányzás és a tüdőrák kapcsolatát. A dohányosok egyértelműen korábban halnak
meg, a korai halálozás esélye napi fél csomag cigarettánál is már hétszeres,
napi két csomag esetében pedig már több mint hússzoros. Manapság minden tízedik felnőtt ember haláláért a dohányzás tehető
felelőssé. A fiatal korban rászokó, erősen dohányzó férfiaknál 25%-os
esélyük van arra, hogy tüdőrákban haljanak meg.
A nyugat-európai országok többségében
ugyan csökken a dohányzás gyakorisága, de a dohányzó nők száma ott is
emelkedik. A
Közép-kelet-Európai országokban a dohányzás emelkedő tendenciát mutat. Ez
csupán pár adat a több millióból, ami a dohányzás káros hatásait hirdeti, mégis
akadnak emberek, főképp tinédzserek, akik közül egyre többen válnak függővé. Ekkorra kockázatokkal szemben mégis mi
vihet rá egy serdülő gyermeket, hogy dohányzásra adja a fejét?
Erikson,
egykori német pszichológus, úgy vélte, a fiatalok arra törekednek, hogy
különböző élethelyzeteket és viselkedésmódokat próbáljanak ki, mielőtt eldöntik
milyenek is ők valójában. Ezt nevezi „szerepkísérletezésnek”. Eszerint az olyan
értelmetlennek tűnő cselekvések, mint a vakmerő sportteljesítmények, éjszakai
kimaradás, csavargás, ivás, dohányzás, néha még egy kisebb bűncselekmény is
arra szolgálhatnak, hogy a serdülő kipróbálja erejét, ügyességét, a
felnőttségre való alkalmasságát. Ezt az elméletet a dohányzásra összpontosítva
úgy tárgyalhatnánk, hogy a cigaretta szimbólum, az alkoholhoz vagy a korai
szexuális aktivitáshoz hasonlóan a felnőttek szabad világát szimbolizálja,
amelyek a gyermekek számára még nem megengedettek. Ugyanakkor e
tevékenységekkel a serdülők átmenetileg átélhetik a felnőtt státust, emiatt
rendkívüli mértékben csábító számukra a megszerzésük. A média, a felnőttek
viselkedése ezt a szimbólumrendszert folyamatosan fenntartja, sokszor tudomást
sem véve a szerek ilyen értelmezési keretének létezéséről. A dohányzás, az alkohol- és az illegális
drogfogyasztás egyben beavatási rítusok is, a modern társadalom szimbólumrendszerének
elsajátítása, amely – a hagyományos közösségképző erők és rituálék hiányában –
elősegíti a társas kapcsolatok építését.
Anna Freud, az ismert Sigmund Freud
lánya, két olyan elhárító módot írt le, amely a serdülőkorra jellemző: az
intellektualizmust és az aszkézist. Az intelligens serdülők sokoldalú érdeklődése, szellemi
frissessége, hogy élvezetet találnak a gondolkodásban elképesztő, mintha
megmámorosodnának a gondolkodásuk ekkorra megérett képességétől. Mégis meddővé
válik, mert ez egy ösztönszorongás révén indukált periódus, a cél a serdülő
konfliktusának feldolgozása, a pubertásba lépő fiatal a gátlásaitól és a
környezet gátló hatásától akar szabadulni. Más serdülők ezzel szemben úgy
tartják kordában az ösztöneiket, hogy lemondanak minden örömről, semmilyen
pótkielégülést vagy kompromisszumot nem fogadnak el. Aszkéták lesznek, ami
váratlanul átcsaphat a habzsoló életélvezésbe, ösztönkicsapongásba. Ezeken kívül Blos leír egy harmadik
jellegzetes elhárító módot: az uniformizmust. A serdülő saját egyéni
problémáját úgy kerüli meg, hogy mindenben a kortársaira igyekszik hasonlítani,
úgy öltözködik, úgy gondol, érez, viselkedik, mint ők és így egy
látszatfelnőttséghez jut el. Ezek az elhárító mechanizmusok a társadalmi
együttéléssel összeegyeztethetetlen ösztönkésztetések elnyomását, a belső
konfliktus feldolgozását vagy semlegesítését, a feszültség, a szorongás
elkerülését szolgálják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a család, az
iskola, a baráti kör követelményeinek megfeleljenek, és olyan magatartásmódokat
választanak, amelyek az adott életszituációban megfelelőnek tűnik a számukra.
A magatartás módok kiválasztásában
kevésbé befolyásolja őket, hogy az egészség károsító-e. Ez annál nagyobb
mértékű, hogy a fiatal minél több és nagyobb testi és lelki, anyagi teher alatt
nő fel, vagy a szocializáció során kevés, illetve nem megfelelő kommunikációs
eszközt tud elsajátítani ahhoz, hogy ezekkel a terhekkel megbirkózzon. Ha a
szülőktől, vagy más hozzátartozótól nem megfelelő vagy kevés segítséget kap, az
is rossz magatartási formához vezethet.
A dohányzás kipróbálási fázisa 8-14 éves korra
tehető, de leggyakrabban 11-13 évesen gyújtanak rá elsőként. A pubertás
előtt még kevésbé rögzülnek a szokások, beállítódások és a kortárscsoport
befolyása sem erős, ezért a serdülők korosztálya a legveszélyeztetettebb. Ebben
a korban jelenik meg az ifjúkori problémaviselkedés, olyan tünet-együttes, ami
magában foglal agresszív, antiszociális viselkedést, iskolai beilleszkedési és
tanulási nehézségeket, dohányzást, alkohol- és drogfogyasztást, korai és
kockázatos szexuális aktivitást, valamint pszichés zavarokat. A gyakori
összefüggések felhívták a figyelmet a halmozódásra, hiszen akik az egyik
magatartásformát kipróbálják, többnyire a többit is. Ez egy devianciába hajló, megoldandó társadalmi probléma.
A probléma gyökere mindenképp az alkalmazkodása zavar,
ami elsősorban a társas készségek zavaraiból adódik, vagyis azok esnek
áldozatul, akiknek nem megfelelőek a szociális készségeik, nehezebben
barátkoznak. A kipróbálás
fontos indíték, de ez valódi csapdahelyzet, hiszen a kipróbálás során az egyén
megtapasztalja részben biokémiai, részben tanult magatartási reakciók révén,
hogy a szerek segítenek a stresszoldásban, ám azt elfelejtik, hogy a
szerfogyasztás nem hatékony konfliktusmegoldási módszer, hosszútávon pedig,
valamennyi szer súlyos egészségkárosodást idéz elő.
Rövidtávon oldja a
szorongást, az érzelmi alapú konfliktusmegoldó módszerek közé tartozik, de
sosem lesz hatásos.
A dohányosok körében igen gyakori, hogy a nikotin
pszichoaktív hatásait használják fel hangulatjavításra és a depresszió
tüneteinek enyhítésére; ebben a nikotinfüggőség fontos szerepet játszik. A
dohányzást találták a legerősebb előjelzőnek a depresszió és egyéb emocionális
zavar esetében. A cigarettában lévő egyes anyagoknak számos, pszichikailag
„kedvező” hatása van a szorongásoldás mellett, mint például a nikotin
izomlazító, agyi stimulációt okozó hatása. Ennek következtében a pszichikai
hatásmechanizmus az ellazulást, a stresszoldást összekapcsolja a cigaretta
biokémiai hatásaival, és később a dohányzó feltételes reflexként fogja
használni ezt a jelenséget bármikor, ha szorongásoldásra,
feszültségcsökkentésre lesz szüksége.
Az egymást erősítő kettős hatásmechanizmus
miatt a dohányzásról való leszokás szerfelett nehéz. A rendszeres dohányzás hirtelen
abbahagyásakor elsősorban pszichikai megvonási tünetek jelentkeznek, mint
például a koncentrálási képesség csökkenése, ingerültség, idegesség.
A dohányzó szülők gyermekei nagyobb
valószínűséggel dohányoznak, mert szüleik viselkedését pozitív megerősítésnek
vélik. Szerepet
játszik még a kortárscsoporthoz normáival való azonosulás, főleg akik jobban
kötődnek a kortárscsoporthoz. A közeli baráttal való azonosulás a dohányzással
kapcsolatos attitűdöket olyan módon formálja át, hogy eljut a kipróbálásig
(legjobbbarát-hatás).
A csoporthatás az egyéneket
személyiségtől függően szubjektív módon, különböző mértékben készteti
konformitásra. Az alacsony
önbizalommal és az én-hatékony viselkedés képességének hiányával küszködő
fiatalok fokozottan reagálnak a szociális befolyásokra, ami a probléma
viselkedés erőteljesebb elterjedésével jár együtt.
Az egészséges önbizalommal rendelkező
fiataloknak azonban nincs szükségük arra, hogy a kortársak ilyenformán elfogadják
őket, és megerősítést kapjanak. A rossz iskolai teljesítmény, a beilleszkedési zavarok
és az alacsony társadalmi helyzet veszélyt rejtenek. A gyermek önállóságának
megnövekedése, a társakkal való együttlét – ami általában felnőtt felügyelet
nélkül zajlik – növeli a veszélyes és egészségkárosító tevékenységekben való
részvétel esélyét.
A barátokkal töltött esték száma
összefüggést mutat a gyakoribb dohányzással és alkoholfogyasztással. Amennyiben a
környezet támogató, könnyebben tud az egyén megbirkózni problémáival, ez fontos
szerepet tölt be az egészségmagatartásban. Újabb kihívást jelent a kutatók
számára, hogy a lányok utolérték a fiúkat a dohányzási rátákat tekintve. Az
okokat a hiedelemben keresték, mely szerint a dohányzás gyorsítja az anyagcserét
és fogyaszt. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a lányok ebben a korban
még nem használják a cigarettát a fogyás eszközeként. Bár az igaz, hogy nagyobb
arányban dohányoznak azok a lányok, akik elégedetlenebbek a testükkel. Az ebben
a korban izmosodni vágyó fiúkat viszont megfékezi az a hit, hogy a cigaretta
segít csökkenteni az étvágyat, és alacsonyan tartja a testsúlyt, mert ők
atlétikus testalkatra vágynak.
A dohányzás káros hatásaival már a
kisgyermekek is tisztában vannak, ennek ellenére az ez irányú tudást a
dohányzók sokszor nem kamatoztatják saját egészségük védelme érdekében. Ebben
szerepet játszik a Weinstein által irreális optimizmusnak nevezett jelenség,
amely lényegében egy kóros kockázatészlelés. Ez a kognitív disszonancia éppen a
magatartás (dohányzás) és az ismeretek (a dohányzás kóros volta) közötti
ellentmondásból adódik, ami egyébként szorongást keltene az egyénben, ha nem
alkalmazna egy meglehetősen egocentrikus, torzított kockázatészlelési
mechanizmust. Zuckerman szenzoros élménykereső személyiségtesztjének
élménykereső skáláján magasabb pontot értek el azok a fiatalok, akik az
újdonságokra fokozott agyi aktivitással és szívritmussal reagáltak. Ezek a
kockázatkereső, aktívabb gyerekek könnyebben nyúlhatnak az érdekes élményt
ígérő cigaretta után. Kivéve, ha az ilyen belevaló serdülők a sportban
megtalálják a számukra oly fontos újdonságot és kihívást. A folytonos mozgás és
versenyzés mellett ugyanis azonnal érezhetőek a dohányzás káros hatásai és
döntés helyzet elé kerülnek. Miután megnézték a sportolási gyakoriság és a
káros egészségmagatartási formák közötti viszonyt, kiderült, hogy a
rendszeresen sportoló fiatalok között szignifikánsabb több a nem dohányzó, és
szignifikánsan alacsonyabb a rendszeres dohányzó fiatalok száma.
A sportolás mellett a vallásos
közösségeknek is jótékony hatása van, hiszen kedvezőbb egészségmagatartással
jár. Egy
középiskolások körében végzett vizsgálat a vallásos összejöveteleken való
részvétel gyakoriságának emelkedésével alacsonyabbnak találta a dohányzást. Nem
csak a közösséghez tartozás érzését erősíti, hanem fejleszti a szociális
képességeket is. Thomas és Carver kutatók a morális kontroll, az önbecsülés, a
kreativitás fejlesztésében, valamint a belső kontroll kialakulásában is
fontosnak találták a vallás, avagy a spiritualitás szerepét, amelynek a
kedvezőbb egészségmagatartás, a fokozott egészségtudatosság irányába fejtenek
ki hatást. A vallás egyfajta élettervet
nyújt, segít az értékek rendszerének összefüggővé formálásában, s a környezet
felé irányuló bizalom fenntartásában. A heti rendszerességgel
vallásgyakorló gyerekek nagyobb önbizalommal rendelkeznek, ugyanakkor kevésbé
jellemző rájuk a depresszió, a szorongás és az agresszív viselkedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése