Egyre gyakoribb, de korántsem veszélytelen a
császármetszés
Császármetszésre elvileg csak azokban az esetekben van
szükség, ha hüvelyi úton nagyobb lenne a szülés kockázata, az utóbbi években
azonban hazánkban is megnőtt azoknak a kismamáknak a száma, akik hasi műtéttel
szeretnék világra hozni gyermeküket. Ennek főként az a hiedelem az oka, hogy a
császármetszés kíméletesebb a hüvelyi szülésnél, a hátrányokkal azonban már
sokkal kevésbé vannak tisztában a leendő anyukák: a lehetséges veszélyek
mellett áttekintettük, hogy mely esetekben érdemes valóban ezt a módszert
választani.
A
császármetszés főbb előnyei és hátrányai
Császármetszésnek
nevezik azt a hasi műtétet, amelynek során a szülész a méh megnyitásával segíti
világra a születendő babát: általánosságban elmondható, hogy bármely olyan
anyai vagy magzati állapot esetén el lehet végezni az operációt, amely a
hüvelyi szülést megnehezíti, illetve az anya vagy a magzat egészség-
károsodásának fokozott kockázatával jár. Az eljárás előnyei közé tartozik, hogy
jól időzíthető vele a szülés, emellett az anya és az orvos számára is kényelmes
módszer: egy császár megvan félóra alatt, míg egy normál szülés akár hat-nyolc
óráig is eltarthat. Nem biztos azonban, hogy az anya és a magzat számára
valóban ez a legjobb választás a szüléshez, amelynek legfőbb oka, hogy ritka,
de igen komoly terhességi szövődmények léphetnek fel. A műtét során
előfordulhat melléksérülés – például a méh falán ejtett metszés továbbreped a
méhet ellátó fő verőér irányába – ami jelentősebb vérzéssel járhat, ezt olykor
nehéz uralni. A metszés helyén keletkező heg sohasem lesz olyan erős, mint az
érintetlen izomszövet, így a következő terhességek esetében ez hegszétválást
eredményezhet, amely egyaránt veszélyeztetheti a szülő nő és a magzat életét. A
vágás okozta seb ezen kívül el is fertőződhet, majd begyulladhat, így a kórházi
tartózkodás ideje is elhúzódhat. Még a legtisztább kórházakban is felléphetnek
a hüvelyből vagy a műtő levegőjéből származó, illetve a különféle műszerek
közvetítésével terjedő fertőzések, amelyek következményeként enyhe esetben
gennyesedés, súlyos szövődményként pedig életveszélyes hashártyagyulladás
alakulhat ki.
Az imént említett
komplikációk következményeként egyes esetekben teljes méheltávolítást kell
végezni a szülést követően. Az Oxford Egyetem orvosainak 2008 januárjában
napvilágot látott átfogó tanulmánya szerint az első szülésnél császármetszésen
átesett nőknél jelentősen megnő a méheltávolítás kockázata a következő
szülésnél. Dr. Marian Knight és munkatársai 2005 februárjától egy éven át
mintegy 800 000 szülés körülményeit és előzményeit vizsgálták meg az Egyesült
Királyságban: az eredmények szerint azoknál a nőknél, akik első gyermeküket
természetes úton szülték meg, csak minden harmincezredik esetben kellett a
következő szülés esetén teljes méheltávolítást végrehajtani, akik viszont már
az első alkalommal is császármetszéssel szültek, azoknál a második szülés
esetén már minden 1300. esetben kellett végrehajtani a beavatkozást. Akiknek
már kettő vagy több császármetszése is volt, ott a méheltávolítás
szükségességének a valószínűsége még tovább növekedett. Méheltávolítás után
nincs többé menstruáció, és sajnos nem lehetséges az anyaság sem, ezért fiatal
nőknél csak abban az esetben végzik el ezt a beavatkozást, ha nincs más mód a
gyógyításra. A szakemberek emiatt – a szakmai protokollnak megfelelően – a
császármetszést követő 3 év során nem is tanácsolják a terhességet.
További fontos
szempont, hogy a császármetszések száma véges, így az esetek döntő többségében
legfeljebb három császármetszéssel végzett szülés engedélyezhető: ezeket
követően a legtöbbször már annyira elhasználódik a méh, hogy nem javasolt egy
negyedik császáros szülés.
Egyre több nő
szeretne császárral szülni
Öt-tíz évvel
ezelőtt még nem volt jellemző hazánkban, hogy a nők saját maguk kérvényezzék a
császármetszéssel végzett szüléseket, így korábban kizárólag szakmai szempontok
alapján döntötték el a szülész-szakorvosok, hogy ezt az eljárást választják-e.
Az utóbbi években viszont jellemzővé vált, hogy a nők ezzel a módszerrel
szeretnék világra hozni az újszülöttet, ami megegyezik a nyugati trendekkel: az
Egyesült Államokban mára teljesen hétköznapivá vált ez az eljárás, de
Németországban is minden harmadik csecsemő hasi műtéttel születik. Hazánkban is
hasonlóvá a helyzet: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felmérései alapján
elmondható, hogy az utóbbi 12 évben duplájára nőtt a császármetszések száma Magyarországon,
így már nagyjából minden harmadik nő ezzel a módszerrel hozza világra
gyermekét. Az is látható az adatokból, hogy óriási különbségek vannak az egyes
megyék adatai között: van ahol a szülések számához viszonyítva kiemelkedően sok
és van ahol kiemelkedően kevés császármetszést végeznek évente. Szakmai okokkal
mindez nehezen magyarázható: a statisztika készítőinek feltételezései szerint a
műtét elvégzése sokszor nem a szakmai protokollok alapján történhet, hanem az
adott kórház orvosainak szokásai szerint, illetve annak megfelelően, hogy az
adott orvos milyen “iskolában”, kinél tanult.
Császármetszés
A
császármetszéses születések emelkedésében több szülész jelentősnek tartja azt a
körülményt is, hogy az utóbbi évtizedekben megváltoztak maguk a terhes nők is.
A szülő nők kora egyre növekszik, és több a meddőség után sikeresen kezelt
asszony, az ilyen esetek pedig több komplikációt hordozhatnak. Az is növelheti
a császárok számát, hogy ha az első szülés császárral történik, nagy
valószínűséggel a második, harmadik gyermek is így születik, bár egy császáros
szülés után az anyának még mindig 60-70 százalék esélye van arra, hogy
természetes úton szüljön.
A főbb
hiedelmek és a valóság
A kismamák
körében főleg azok a hiedelmek váltak elterjedtté, amelyek szerint a császárral
elvégzett szülés jóval kíméletesebb a hüvelyi szülésnél, sőt, egyes nők
kifejezetten a hüvely, közvetve pedig a szexuális élet megóvása érdekében
szeretnének így dönteni. A természetes szülés testre gyakorolt negatív hatását
azonban teljes mértékben alaptalannak tartják a szakértők, hiszen a nők
kilencven százaléka a szülést követő hat hónap múlva újra teljes értékű
szexuális életet élhet.
Tény, hogy a
császárral végzett szülésnél valóban nem kell “végigszenvedni” a vajúdás és
szülés fájdalmait, mivel az anya alszik, vagy gerincvelői érzéstelenítés teszi
teljesen érzéketlenné testének alsó kétharmadát. A már említett szövődményeken
kívül azonban számítani lehet rá, hogy a varrat fájdalmasan húzódni fog és
fájhat a mozgás, a köhögés, sőt a tüsszentés vagy a nevetés is. További
hátrányként említhető, hogy a császárosoknak többnyire később indul be a
tejelválasztásuk, mert a legtöbb kórházban nincs módjuk a szülés után
közvetlenül és megfelelő gyakorisággal szoptatni. A természetes szülés után
ezzel szemben az anya sokkal hamarabb gyógyul, egy-két óra múlva pedig már
járkálhat, és többnyire nincs szükség az intenzív osztályon történő huszonnégy
órás megfigyelésre sem. Egy másik gyakori érv a császármetszés mellett, hogy a
magzatnál ne lépjen fel oxigénhiány és ennek következtében agykárosodás, amire
a természetes szülésnél lehet némi esély. Ezt az indokot azonban nem igazolják
a számok: annak ellenére, hogy egyre több a műtét, az oxigénhiányos esetek
aránya több szakember szerint sem változott.
További
hiedelem, hogy a császárral született baba szebb, mert nem viselte meg a
szülés. Lehet ugyan, hogy az ilyen újszülöttnek gömbölyűbb a feje, de mivel
ezek a babák gyakran vajúdás nélkül születnek, mintegy “váratlanul” érheti őket
a szülés. Normális, hüvelyi szülés során a baba feje és egész teste is nagy
nyomásnak van kitéve a szűk szülőcsatornában: a nyomás hatására nagy mennyiségű
stresszhormon szabadul fel az apróság szervezetében, ami segíti őt a
megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásban. Mivel a császáros babák
ebből a szempontból sokszor felkészületlenebbek, gyakoribbak lehetnek náluk a
különféle légzésproblémák, az aluszékonyság, továbbá szoptatási nehézségek is
felléphetnek.
Mikor van
szükség valóban császármetszésre?
Mint már
említettük, a császármetszés elvégzése szakmailag csak abban az esetben
indokolt, ha a hüvelyi szülésnél előre láthatóan nagyobb a szülés kockázata.
Figyelembe lehet továbbá venni a kismama pszichés állapotát is: ha valaki
valóban komolyan fél a hüvelyi szüléstől, akkor pszichológiai szakvéleménnyel
szintén engedélyezhető számára a császármetszés.
Szakmailag
valóban indokoltnak tekinthetőek a következő esetek: minden olyan állapot,
amelynél az anya közvetlen életveszélybe kerülhet a szülés természetes úton
történő folytatása esetén (ezek közé tartoznak például a terhességgel nem
feltétlenül összefüggő szívinfarktus vagy tüdőembólia). További komoly indok a
császármetszésre, ha az újszülött életét a súlyos oxigénhiány következtében
fellépő fulladás fenyegeti: ez kialakulhat például a köldökzsinór
összenyomódása vagy a méhlepény idő előtti leválása miatt. Megemlítendő még a
terhességi mérgezés (toxémia) súlyos, görcsökkel járó formája (a toxémia
tüneteit az anyai keringésbe jutó magzati sejtek váltják ki egy kóros immunológiai
reakció révén). A felsoroltakon kívül olyan tényezők – elégtelen
méhizom-tevékenyég, korábbi császármetszések, ikerterhesség vagy koraszülés –
is indokolttá tehetik a műtétet, amelyeknél még a szülés természetes úton
történő befejezése is sikerrel járhat, ez azonban nem garantált. Ezekben az
esetekben mindig a szülést vezető orvos döntésén múlik, hogy a császármetszés
alkalmazása mellett dönt-e vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése