A gyerekek (és persze a felnőttek is) szinte bármiért képesek valakin
gúnyolódni, valakit megszólni, ha az különbözik az átlagtól. Mit
tehetsz szülőként? Hogyan taníthatod hatékony önvédelemre a gyerekedet?
-
Járj végére az ügynek!
Pontosan kik, és miért csúfolják a gyerekedet. Győződj meg arról is,
hogy a te gyermeked hogyan viselkedik a többiekkel! Lehetséges, hogy ő
is csúfolódó, csak azt nem mondja el.
- Beszélj a csúfolódó gyermek szüleivel vádaskodás nélkül,
tényszerűen! A másik szülőt ne rohand le, mert lehet, hogy nem is tud
róla, hogy mit tesz a gyermeke. Legyél jóindulatú, és mindig a
megoldásra koncentrálj! Gondolj arra, hogy a gyerekednek másnap is
ugyanabba az óvodába/ iskolába kell járnia.
-
Beszélj az osztályfőnökkel! A pedagógus a nevelő munkája segítségével tud hatni a gyerekekre.
A következő lépések pedig a konkrét helyzet megoldásán túl a gyermeked jövőbeli közérzetét tekintve is lényegesek:
-
Fontos fejleszteni a
gyermeked önbizalmát, az életkorának megfelelő konfliktuskezelő
készségeit. A csúfolódó osztálytársak azt várják, hogy ő kiakadjon,
kiboruljon, és ha ezt megteszi, ők elérték a céljukat, ami olaj a tűzre.
Tanítsd meg a gyermekedet magabiztosan visszavonulni az ilyen
helyzetekből! A csúfolódó osztálytársakba nem tartozik bele az egész
osztály, keressen barátokat, támogatókat!
-
Van, hogy a csúfolódás
helyzetet teremt arra, hogy beszélgessetek reális problémákról is, pl. a
túlsúly. Kérdezd meg tőle, hogy zavarja-e őt magát, hogy ducibb, mint a
társai. Fontos, hogy tárd föl a lehetőséget előtte, hogy ezen a
problémán tud változtatni, ha akar és hangsúlyozd, hogy te mellette
állsz, ha a változtatás mellett dönt.
-
A legfontosabb teendőd, hogy megtanítod elfogadni és szeretni önmagát.
Mondd
el neki, hogy az a bizonyos tulajdonsága, ami miatt a többiek
cukkolják, valóban létezik, ám semmi oka sincs arra, hogy kevesebbnek
érezze magát a társainál. Fontos, hogy higgadtan reagálj, így ugyanis
nonverbálisan is megerősíted az elmondottakat, miközben pozitív példát
nyújtasz a számára. Beszéljétek végig a pozitív tulajdonságait alaposan,
ezzel erősítve az önbecsülését. Szavakkal és gesztusokkal egyaránt
nyilvánítsd ki, hogy büszke vagy rá, és lásd el konkrét tanáccsal is
arra vonatkozóan, hogy miképp kezelje a kellemetlen helyzeteket. Ha
például a szemüvege jelenti a gondot, nyugodtan válaszolhatja a
következőket: igen, szemüveges vagyok, de engem ez egyáltalán nem zavar.
Így a többiek, ha tényleg azt látják, hogy nem képesek kiváltani a
szégyenkezést, a kétségbe esést vagy a dührohamot, fel fognak hagyni a
próbálkozással.
Végül, de nem utolsó sorban még egy feladat Neked: Gondolkodj el kettőtökön! Elképzelhető,
hogy a kapcsolatotok nem áll kellőképpen szilárd lábakon - a támogató
háttér hiánya pedig eleve aláássa a gyerek bizalmát önmaga és a világ
iránt. Intő jel, ha nem a gyerektől, hanem a pedagógustól értesültél
arról, hogy csúfolják őt: ez esetben valószínűleg azt feltételezte, hogy
nem kaphat tőled segítséget, esetleg előtted is szégyenli, hogy
kudarcot vallott. Ha
netán elnézően megmosolygod bizonyos helyzetekben, és úgy érzed, hogy
ha jobban alkalmazkodna vagy éppen erőszakosabb lenne, biztosan nem
lenne annyi problémája a közösségben, mielőbb változtass ezen a
leegyszerűsített hozzáálláson és próbáld ki a fenti ötleteinket!
Dr. Benyus Zsuzsanna, gyermek és ifjúságpszichiáter, www.tarsak.eu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése