Tanulási
tippek, ha a gyerek nem szeret tanulni
Zsófi 6. osztályban váltott iskolát, bár az osztálytársaival
jól kijött, mégsem találta a helyét a jó nevű budapesti iskolában. Nem igazán érdekelte
a tanulás, nem szívesen ült le délutánonként a könyvek fölé, egyszerűen nem
szeretett tanulni, holott jó eszű kislány volt. A kudarcos próbálkozások után
édesanyja úgy döntött, hogy másik iskolába íratja gyermekét. A váltás
szerencsés fordulatot is hozott Zsófi életébe, mert itt találkozott a lelkes
angol tanárral, Gábor bácsival, aki tudta, hogyan kell megszerettetni a
gyerekekkel a tanulást. Egy kis idő múlva Zsófi egyre inkább aktív lett
az órákon, már otthon sem kellett noszogatni, hogy elővegye a könyvét. Az
anyukája próbálta rávenni, hogy ne csak az angolt tanulja, bár ezt egy-egy
tárgynál sikerült is elérnie, de Zsófi azóta is erősen megválogatja, hogy mit
is szeretne tanulni. Zsófinak nem változott meg gyökeresen az iskolához való
hozzáállása, de sikerült mégis megtalálnia az örömöt a tanulásban, képessé vált
saját magát motiválni anélkül, hogy erre bátorítani kellett volna.
Mit is vett észre Gábor bácsi Zsófin?
– Zsófi, akkor szeret tanulni, ha úgy érzi az ő döntése a
tanulás.
– Akkor fog úgy dönteni, hogy tanul, ha az élvezetet okoz
neki.
– Akkor tudja Zsófi igazán élvezni a tanulást, ha
sikerélménye van.
Ha nem szeret tanulni a gyerek
Amikor a gyermek mindent elkövet,
hogy megússza tanulást, a szülő és gyermek között egyre feszültebbé válik a
kapcsolat. A szülő aggódik, hogy gyermeke nem fog tudni továbbtanulni, felmerül
benne a szorongató kétely mi lesz így a gyerekéből. A gyermek mindeközben úgy
érzi, rá nem is kíváncsi a szülő, csak az iskola érdekli, nem fogadja el, hogy
ő nem szeret tanulni. Így a gyerek és szülő egyre többet veszekednek, és lassan
távolodni kezdenek egymástól.
Nem feltétlen kellene ennek így
történnie. Tudjuk, hogy amíg a gyermek úgy érzi, hogy apa vagy anya elvárása
miatt kell tanulnia nem is szívesen ül oda, hiszen ez nem az ő akarata. Pusztán
a szülők iránti lojalitás készteti ilyenkor a feladatai elvégzésére. Számára a
távoli célok helyett itt és most kellenek kézzel fogható tények arra
vonatkozóan, hogy mi értelme is van a tanulásnak. Egy olyan biztonságot nyújtó
légkörben, mint a család, elég nehezen elképzelhető gyermekfejjel, hogy majd
egykor ő lesz mindenért a felelős, egyedül rajta múlik majd minden. Ahhoz, hogy
motivált legyen, konkrét célokra van szüksége, hogy tudjon küzdeni, kitartani
azok megvalósításáért.
fotó: John Morgan
Pénzzel, ajándéktárgyakkal való
motiválás gyors és látványos eredményekkel jó megoldásnak tűnik, de az így
szerzett lelkesedés általában hamar elmúlik. Mivel a pénz egy külső jutalom, és
a hosszú távú motivációt leginkább a belső megerősítések tudják stabilan
fenntartani. Ilyen belső jutalmak például a tanulás után átélt sikerélmény,
öröm.
A tanulni nem szerető gyermek
helyzetét tovább nehezíti, hogy általában kedvetlenségét erősíti meg az iskolai
és gyakran az otthoni környezete is. „Ez téged úgyse érdekel. Nem is szeretsz
tanulni” Zsófinak is úgy sikerült kilépnie ebből a körből, hogy környezetet
váltott, és valamely okból felkeltette az érdeklődését a tananyag. A tanár személye
volt az? Vagy levelet szeretett volna írni kedvenc énekesének, Justin
Biebernek? Esetleg maga a lecke volt figyelemfelkeltő? Nem tudhatjuk biztosan,
de igazából nem is az ok a fontos, hanem hogy megszületett benne a szándék,
hogy tanulni szeretne.
Legkönnyebben akkor érzi értelmesnek
és hasznosnak egy gyermek az iskolai anyagot, ha az láthatóan kapcsolódik az
életéhez, ha látja, hogy konkrét hasznát veszi ennek a tudásnak. Nem mindig
ennyire kézenfekvő a hasznosíthatóság, mint a Bieber rajongó kislánynál, ezért
sokszor nagy feladat a szülőknek megtalálni ezeket a pontokat.
Hogyan lehet, megszeret(tet)ni a
tanulást?
Úgy vagyunk programozva, hogy
szívesebben végezzük azokat a dolgokat, amik élvezetet nyújtanak nekünk, mint
azokat, amelyek semlegesek. De lehet-e valóban öröm egy kötelesség? Igen lehet,
ha ad a gyermeknek egy számára értelmes célt. Ilyenkor hajlandó belemélyedni a
tanulásba, annyira, hogy elveszti az idő érzékelését, csak az azzal kapcsolatos
dolgokra tud koncentrálni, a tanulás végezte után pedig egy jól eső
boldogságélmény, elégedettség önti el. A motivációt hosszútávon fenntartó
jutalmakat belső jutalmaknak hívjuk, ilyenkor a cselekvésben rejlő öröm lesz a
motiváló, ezt önjutalmazó (intrinzik) motivációnak nevezzük. Az önjutalmazó motiváció
az, ha a gyermeknek a tanulás a megértés örömét adja. Azok a gyerekek, akik
ráéreznek ennek az ízére, kíváncsiak a környezetükre, szeretik felfedezni azt.
Ugyanilyen erős hatást vált ki, ha a
gyermeknek arra van igénye, hogy meghaladja önmaga képességeit, fejlődjön
valamiben, vagy alkosson valamit. A kreatív munkában nem az az elsődleges cél,
hogy valamilyen eredményre jusson, hanem maga a folyamat, míg addig elér.
Általában a képzőművészetekre gondolunk, ha az alkotás öröméről beszélünk, de
meglepő módon egy matek példa is ugyanilyen örömöt válthat ki. A tanulás
folyamata lesz egy olyan belső jutalom, amiért élvezettel ül nap mint nap a
feladataihoz. Azt éli meg a gyermek, hogy átlépi saját határait, több és jobb
ember lesz attól az erőfeszítéstől, amit a tanulásba tesz.
3 tanulási tipp az
elérhető sikerélményért
Első tanulási tipp: A célok minden egyes lépésnél legyenek
világosak.
Mindig pontosan tudnia kell a gyereknek, hogy mit szeretne elérni,
hova szeretne eljutni. Ha Zsófi végső célja, hogy a kedvenc énekesének írjon
levelet, akkor ezt azonban csak úgy tudja elérni, ha kisebb lépésekre tudja
bontani a feladatot, és ezeken fokozatosan halad végig.
Ilyen tanulási tipp például, ha
listát készít azokról a dolgokról, amelyek szükségesek a célja megvalósításához.
Megtanulja a bemutatkozáshoz szükséges angol szavakat, kifejezéseket,
megismerkedik a levelezés szokványos nyelvi fordulataival, átolvas más
leveleket, kérdéseit/kéréseit lefordítja stb. A sok-sok lépéshez tartozó
részcél elérése könnyebb, mint a végső nagy cél megvalósítása, és számos
sikerélményhez juttatja a gyermeket már az előtt, anélkül, hogy elérné
volna az áhított célját.
Második tanulási tipp: A gyerek azonnal kapjon visszajelzést
a tanulásról.
A visszacsatolás szükséges ahhoz,
hogy megfelelően tudja értékelni a munkáját, ha szükséges korrigálja, ha jó
módszerrel tanult, akkor megjegyezze azt. Visszajelzés nélkül tanulni,
küzdeni valamiért olyan nehéz lehet, mint egy sötét mezőn átsétálni a következő
házig. Valószínűleg odaérünk, ha előtte gondosan megterveztünk mindent, de
közben feszülten várunk valami jelre, ami segít nekünk a tájékozódásban. A
leghatásosabb, ha a kisebb lépések után is kap visszajelzést a gyerek, ezáltal
elkerülheti, hogy esetleg túl sok energiát és időt veszítsen el, ama kedvét
szegi a későbbiekben. A visszajelzést adhatja a környezete, de akár önmaga is,
például ha képes önállóan felmondani egy leckét, vagy ha a lecke utáni
kérdéseket megválaszolja.
Harmadik tanulási tipp: A követelmények és képességei
legyenek egyensúlyban.
Ahhoz, hogy valamilyen tevékenység
örömteli legyen, elég nehéznek kell lennie ahhoz, hogy érezze a gyermek,
megküzdhet érte. Azonban ha a követelmény túl nagy ahhoz, hogy a gyerek
megbirkózzon vele, akkor elmarad a sikerélmény. Ha a képességeihez,
lehetőségeihez (például: a rendelkezésre álló idő) nem illeszkedik a kitűzött
cél, akkor sajnos kudarcos lesz munkája, és így elveszti hittét magában,
ingerültté válik. Végül kialakul benne az az érzés, hogy ő nem szeret tanulni.
Még 3 tanulási tipp, amivel a szülők
is segíthetnek
Negyedik tanulási tipp: A tanulást zavaró tényezők kizárása.
A figyelem elterelődése kizökkenti a
gyermeket a tanulásból. Ahhoz, hogy elmélyedjen, el kell szakadnia az őt
körbevevő körülményektől. Nyilvánvalóan ebben neki is nagy szerepe van, de a
családnak is oda kell figyelni apróságnak tűnő dolgokra. pl: Abban a szobában,
ahol a gyerek tanul ott ne beszélgessenek, ne nézzenek tv-t. Ha valamilyen
kötelességet kell elvégeznie a gyereknek pl: szemétlevitel, bevásárlás, akkor
ezt célszerű előre megbeszélni vele, hogy ő tudja beosztani az idejét és ne mi
szakítsuk félbe. De abban is a segítségére lehetünk, hogy ő maga hogyan zárja
ki az esetleges zavaró tényezőket.
Ötödik tanulási tipp: Elmondani a gyermeknek, hogy nem kell
félnie a kudarctól.
A külső zavaró tényezők mellett
ugyanolyan fontos, hogy a belső zavaró gondolatokat is kizárja a gyermek. A
kudarctól való félelem egy nagyon erős, intenzív érzés, ami elveszi a figyelmet
az ismeretanyagról és a gondolatokat az esetleges sikertelenség felé tereli. A
kudarctól való félelem legyőzésében segít, ha gyermeke elhiszi magáról, hogy
adottságai és lehetőségei (pl: rendelkezésre álló idő, segítség) által képes
megbirkózni a kihívással. Az önbizalmát elsősorban bátorítással és buzdítással
tudja támogatni, de fontos az is, hogy a sikerekért ne a szerencsét és a
környezeti feltételeket dicsérje meg, hanem a gyermek teljesítményét,
erőfeszítését.
Hatodik tanulási tipp: Támogatás, családi példákkal és
értékrenddel
Azokban a családokban, ahol a
tanulás és a tudás egy elismert érték, ott a gyermek is hasonlóképp fontos
dolognak tartja majd az iskolát. A szülői minták, hogy apa és anya szereti a
munkáját, vagy szívesen olvas, dolgozik a kertben saját kedvteléséből és nem
pedig kényszerből, arra tanítják a gyermeket, hogy a tevékenységekben
megtalálhatja a saját örömét majd. Ezek a minták eleinte öntudatlanul égnek be
a gyermek viselkedésébe, később a családi azonosuláson keresztül erősödnek meg.
„ Szeretem a földrajzot, nagyapám is gyűjtötte a felfedezők könyveit.” /
„Nálunk mindig is szokás volt, hogy valami érdekes dolgot csináljunk, ha van
egy kis időnk.” stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése