NE ÜVÖLTS A GYERMEK ELŐTT

Ne üvölts a gyerek előtt!

Ez a cikk 5 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A válás környékén aláaknázott tereppé válik a család otthona. Minden szó, minden mozdulat, még az is, ahogy a másik néz, robbanást idézhet elő. De lehet a gyerek előtt hangosan vállalni a konfliktusokat? Milyen károkat okozhat, ha a két szülő acsarkodva ront egymásnak?

A szakemberek szerint, még akkor is, ha a szóhasználat kulturált marad, vagyis nem obszcén vagy sértő szidalmakkal támadja egyik szülő a másikat, a hangsúlyok, a hangerő, a szülők eltorzult arca egy életre nyomot hagy a gyerekben. Még súlyosabb a helyzet, ha a szülők bármelyike nyomdafestéket meg nem tűrő szavakkal fejezi ki sértettségét, ellenérzéseit. Bármennyire is jogosnak véli a dühödt támadást, bármennyi fájdalom és félelem is lapul a mélyben, egyszerűen bűn a kicsik előtt csúf szavakkal ostorozni a másik felet.

"Anya nem beszél csúnyán, de amikor apa nemet mondott a családi nyaralásra, és azt mondta, nem jön velünk a hétvégén a balatoni kisházba, akkor dühösen nézett apára, és hallottam, hogy halkan azt mondja: "Tudom, hova mész, ahelyett hogy velünk lennél. Dögölj meg!" Nekem mindig azt mondja, hogy nem szabad csúnyán beszélni. Még jó, hogy apa nem hallotta."
Marci, 7 éves:
"Örülök, hogy apa elköltözött, a múltkor is üvöltött anyával, és amikor kiszaladtam a szobából a nagy hangra, azt kiabálta: 'Most látod, mit csináltál, te kurva, már a gyerek is hallja, hogy üvöltenem kell!' Az anyukám nem üvöltött, csak sírt. Sajnáltam nagyon, pedig mielőtt apa elköltözött volna tőlünk, azt mondta nekem, hogy ez az egész anya miatt van. Mert bepasizott."
Szülők közötti konfliktusok persze előfordulnak, válás nélkül is, és azt is tudjuk, hogy a gyerekek előtt szinte lehetetlen eltitkolni a feszültségeket. Hiperérzékeny szenzoraikkal a legapróbb sértettséget is kiszúrják, hat a viselkedésükre, és sokszor bűntudattal reagálnak a helyzetre. Azt hiszik, hogy a szüleik problémáit ők okozzák, és ez gyakran neurotikus tüneteket idéz elő náluk.
A nyílt vita ugyanakkor akár fejlesztő is lehetne a kicsik számára, ha tudják, a vita tárgyának nincs köze a személyükhöz, és ha megtapasztalták már, hogy a vita végső soron nem borítja fel a család életét. A vihar jön, a vihar megy, nézetkülönbségek, konfliktusok akadnak, de attól még a szülők szeretik egymást, és a vita után rövid időn belül helyreáll a harmónia a szülők között.

Ám a vita és a veszekedés közötti különbséget tűpontossággal szúrják ki a gyerekek, és nemcsak azért, mert a veszekedés után a gyengébb, vagy a legyőzött fél szomorúsága el nem titkolható, hanem azért is, mert a gyerekek ezernyi árnyalatát ismerik a szülői beszédnek. Ha nem is tárják fel szavakkal, mennyi mindent értenek meg a körülöttük zajló eseményekből, viselkedésükben, játékaikban, rajzaikban megjelenik a félelem, a szorongás és a fájdalom. Máskor az agresszió kap hangsúlyt, és a kicsi, hogy az iszonyú terhet, amit se letenni, se feldolgozni nem képes, agresszió formájában jeleníti meg. Néha csak a saját játékait töri-zúzza, meghúzza a babái haját, más esetben társaira támad vagy éppen saját magára. #1 Dr.BauerBela

---