SZESZÉLYES GYERMEK

Szeszélyes a gyerek – 1. rész

Bitter Noémi | 2012. dec 28. | 2 hozzászólás

Szeszélyes – mi mindent jelenthet ez a jelző egy gyermek esetében! Mielőtt beskatulyáznánk szeszélyes csemeténket, gondoljuk át jól, hogyan segíthetnénk rajta.

Mi hajtja ezeket a gyerekeket, hogy addig provokálják a szüleiket, amíg azok ki nem borulnak? Miért akarják felhívni magukra a figyelmet, és miért kommunikálnak ilyen konfliktusos módon? A pszichológusok szerint egy szeszélyes és „kiborító” gyermek mindig szenved valamitől. A szülők feladata türelmesen megfejteni, mit akar ezzel a viselkedésével csemetéjük kifejezni – még ha gyakran emiatt el is veszítik a hidegvérüket.

Folyton a ruhám szélébe kapaszkodik!

„Néhány hónapja a kisfiam igazi kis zsarnok lett: birtokolni akar, követelőző – panaszkodik Katalin, a 16 hónapos Lacika édesanyja. – Korábban vidám, jókedvű és barátságos volt. Most semmiségek miatt sírva fakad, elbújik, ha számára ismeretlen vagy hozzá kevéssé közelálló személy érkezik hozzánk.”

Valóban szeszélyes gyermekről lenne szó?

Ebben a korban (olykor néhány hónappal előbb vagy később) minden gyereknek nehezére esik akár a legkisebb mértékben is elkülönülnie az édesanyjától, ami természetesen aggodalommal tölti el. Ez az időszak a születése újbóli „aktualizálása” – magyarázzák a pszichoanalitikusok. 9 hónapot töltött a mamája hasában, majd kb. ugyanannyit, vagy még többet azon kívül – innen erednek a nehézségek. Ha erre figyelemmel vagyunk, sokkal könnyebben elviseljük azokat az időszakokat, amikor a gyermek követelőző, csak hozzánk ragaszkodik, függ tőlünk, mint a születése utáni első hónapban. Egy fő tanács van ezeknek a szeszélyeknek a könnyebb elviselésére: türelem, türelem! Lassacskán majd a gyermek nem fogja igényelni az anyja (szülei) folytonos figyelmét, jobban elviseli, ha a mamának másokkal is foglalkoznia kell, nem csak vele, és fokozatosan önállóbbá válik. De csak akkor, ha hagyjuk azért később is „babát játszani” anélkül, hogy elutasítanánk, vagy fájdalmat okoznánk neki az időnkénti elszakadással.

A cikk további részei itt és itt olvashatók.

Szeszélyes a gyerek – 2. rész

Bitter Noémi | 2013. jan 02. | 1 komment

A 20 hónapos Timi nem akar mást enni, mint pépeset, és csak a cumiját szívni. A legkisebb darab ételnél is jelenetet rendez, és minden étkezés cirkusszal végződik. A 2 éves Áron soha nem aludt végig nyugodtan egy éjszakát a születése óta. A 3 éves Sára mindenre nemet mond, bármit kérnek tőle: „Gyere fürdeni!” – Nem! „Gyere vacsorázni!” – Nem! „Menjünk öltözni!” – Nem! „Menjünk lefeküdni!” – Nem! Otthon mindenki csak úgy hívja, hogy „Nem kisasszony”…

Az említett példákban mind a három gyerek szeszélyesnek mondható. Ezt tartják ugyanis róluk a szüleik,  akik már a türelem végső határáig jutottak. Van megoldás? S ha igen, mit kell tennünk, nekünk szülőknek, hogy átvészelje csemeténk is és mi is ezt a vészterhes időszakot?

„Nem és nem…”

Nemet mond a gyerek az igenlésre – állapítják meg egy bizonyos életszakaszban a furcsa tényt a pszichológusok, akik azzal foglalkoznak, hogy tökéletesen leírják, mi megy végbe egy 18 hónap – 3 év közötti gyermek fejében. Ebben az életkorban a kicsinek szüksége van arra, hogy ellenkezzen, és nemet mondjon mindenre – mert egyéniséggé akar válni, hogy kialakítsa a személyiségét.

A 3 éves Évi anyukája minden reggel idegeskedik: „Az év eleje óta a kislányom négyszer-ötször akar ruhát cserélni, mielőtt az óvodába indulnánk. Mindig is csinosan akart öltözködni, de ez már minden határt felülmúl! Amikor végre megállapodunk abban, hogy például felveszi a kék nadrágját, épp az indulás előtti utolsó percben ragaszkodik hozzá, hogy átvegye a piros ruháját… Toporzékol az ajtóban, én pedig nagyon ideges leszek – végül elkésünk az óvodából, ahová könnyes szemekkel érkezik, én pedig haragszom rá. Egy barátnőm jó tippet adott: készítsek ki két ruhát (nem többet) előző este. Másnap reggel a gyerek kiválaszthatja, melyiket akarja felvenni a kettő közül. Ily módon kifejeződésre juttathatja akaratát és egyéniségét anélkül, hogy felrúgna bizonyos szabályokat, vagy felidegesítene engem.”

Nyilvánvalóan azért nem mindig ilyen könnyű megoldani egy hasonlóan követelőző gyermekkel kapcsolatos problémát, krízishelyzetet. „Vedd meg nekem a holdat”, „azt teszem, amit akarok”, „hagyj békén” – ismerős szavak az ilyen gyerek anyukája számára. De tudnunk kell, hogy nagy hangon kifejezni saját vágyait az egyetlen mód lehet bizonyos fokú önállósága elérésére. Már nem emlékszünk rá, de az ő korában valószínűleg mi is olyan engedetlenek, makacsok és szeszélyesek voltunk!

Nem találja a szavakat

A gyermekünk 2-3 éves korban tanul meg beszélni – és ez nem megy könnyen. Hogyne lenne mérges, ha rengeteg dolgot el akar mondani, de nyelvi kifejezőkészsége nincs még a helyén? Azok a kicsik, akik nem találják a megfelelő szavakat, mondandójuk előadására, esetleg még dadognak is a méregtől. Csalódottak, e nehézségeik miatt felizgatják magukat … és a szüleiket, a környezetükben lévőket. Minden fontos tapasztalat, ismeretszerzés (fejlődés) időszaka mellett a szeszélyeskedés és a visszaesés jelei is mutatkoznak – vélik a pszichológusok. A gyermeknek szüksége van arra is, hogy mindent elölről kezdjen, kisbabát játsszon, hogy amint nő, előre haladjon az önállóság útján. A szülőknek nagymértékben próbára kell tenni a türelmüket, de derűsnek maradni és várni, míg elmúlik a krízis. Ez a legjobb taktika!

Szeszélyes a gyerek – 3. rész

Bitter Noémi | 2013. jan 03. | 0 komment

A “szeszélyesség” nem csak az egészen kicsi gyerekek sajátja lehet. A nagyobbacskák is makacskodhatnak, sírhatnak vigasztalanul vagy lehet valami különös irányultságuk…

Nem tud egyedül elaludni

„Az 5 éves Gábor fiam nem tud (nem akar) egyedül elaludni a szobájában. Minden este jelenetet rendez. Kisajátítja az édesanyját, hogy mesét olvasson fel, vagy másképp szórakoztassa, mert fél a rossz álmoktól, mert fáj a hasa… azaz mindig van rá egy jó indoka. A születése óta egyszerűen nem tudunk egy nyugodt estét eltölteni a feleségemmel.” – panaszkodik az édesapa, akinek már érthető módon elege van az ilyen jelenetekből.

A pszichológusok úgy vélik, hogy egy gyermeknek, aki szeszélyt szeszélyre halmoz, arra van szüksége, hogy a szülei időnként nemet mondjanak neki, és megálljt parancsoljanak, korlátokat állítsanak fel. És ez a feladat lehetőleg háruljon az apára. Meg kell mondania gyermekének, hogy békében kell élniük hármasban (vagy többen), és nem szabad kisajátítania az anyukáját, mert a papának is szüksége van rá. Ezért szépen el kell aludnia a szobájában, anélkül, hogy minden este „mozgósítaná” a mamát.

Amikor nőnek, a kisgyermekeknek is be kell tartaniuk bizonyos szabályokat, beleértve a családi együttélés követelményeit, melyek mindenkire vonatkoznak e közösségen belül.

Makacsul ragaszkodik ahhoz, amit kitalál

„Amikor Ancsi, a kislányom valamit a fejébe vesz, nem tágít tőle.” – panaszkodik az édesanyja. – „Bármit mondok vagy teszek ellene, nem hagy fel az akaratával, makacskodik, amíg jól el nem fenekelem. Vele egyfajta erőpróbát jelentenek a mindennapok, pedig még csak 5 éves, de mindig dacol velem. Sokszor azon tűnődöm, vajon milyen tizenéves lesz belőle…”

Amikor a szeszélyek rendszeresen az anya felé irányulnak, azzal a gyermek azt jelzi, hogy túl nagy „fúzióban” van vele, kapcsolatuk már-már „fullasztó”. Szeszélyeivel azt fejezi ki, hogy már nem akar mindig kettesben lenni a mamájával, szüksége van egy kis önállóságra. És itt az apáknak fontos szerep juthat – hangsúlyozzák a pszichológusok. Az is elég lehet, ha ők határozottan fellépnek anya és gyermeke előtt, pld. így: „Mi folyik itt? Miért vagy ilyen állapotban, gyermekem? Magyarázatot kérek!”

Jelenetet rendez

„Jutka lányom imádja a körhintát. Szombat délutánonként, séta után az a jutalma, hogy kétszer is körbe mehet rajta. A második menet végéig minden rendben megy, de azután rendszeresen jelenetet rendez. Ahelyett, hogy leszállna a hintáról, mint más gyerek, ragaszkodik még egy menethez. Ha elutasítom, belekapaszkodik a hintába. Végül erőszakkal kell onnan elvonszolni. Természetesen közben sír és kiabál, engem gonosz mamának nevez. Mindez ismétlődik, és olyan kimerítő a számomra.” – panaszkodik Ildikó, az anyuka.

A pszichológus szerint ennek a 4 éves kislánynak is szüksége van arra, hogy érezze: a szülei elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak neki. Belső biztonságérzete kívánja ezt meg. Ha érzi, hogy az anyja vagy az apja nem elég biztos magában, megduplázza erőfeszítéseit, és még jobban követelőzik. Egy kis gyengeség, ingadozás, a meggyőződés hiánya a szülők részéről rögtön beindítja a szeszélyeskedés gépezetét. Mi lehet a megoldás ennek a magatartásnak a megfékezésére? Nyugodt hangon ismételgessük a határozott intelmeket, és szilárdan tartsunk ki mellettük: „Azt mondtam, nem! Fölösleges jelenetet rendezned, úgysem engedek.” –például így.

Elvileg ez a határozott magatartás jól hat a gyerekre, izgágaságát csökkenti. Rendkívül fontos az első időkben, hogy a szülő ne engedjen, határozottságot mutasson – és ne törődjön a környezetében lévők rosszalló pillantásaival. Esetleg büntetést is kilátásba lehet helyezni. Miután figyelmeztettük a gyereket, hogy nem tartotta be azt, amiben előzetesen megállapodtunk, meg lehet tiltani neki valamilyen szórakozását.

Korai egocentrizmus – kezdődő önzés

Az egyik neves francia pszichológus a 2-7 év közötti gyerekek egyik fontos jellegzetességét állapította meg: a nagyfokú önzést. De szerinte nem igazi egoizmusról, hanem az okoskodás, mindent kifogásolás egy módjáról van szó. Ebben a korban a gyermek a világ középpontjába kerül, minden körülötte zajlik, mindenki vele foglalkozik. Jobban szeret adni, mint kapni, és természetesnek tartja, hogy minden őérte történik. Az ő látásmódja a döntő, nem törődik mások véleményével. Innen ered szeszélyessége és hirtelen haragja, ha nem teljesítik, amit akar. Természetesen nem kell elfogadnunk „kiskirály” gyermekeink diktátumait, azzal az ürüggyel, hogy ők még képtelenek figyelembe venni mások akaratát. A mi feladatunk, hogy emlékeztessük őket az általános szabályra: „A rend, az élet követelményei ugyanúgy vonatkoznak rád is, mint másokra. Be kell tartanod őket!.” A szeszélyesség időszaka könnyen eltarthat 6-7 éves korig is. Legyünk hát türelmesek!

Néhány jó tanács

• Ami kerülendő

Téves azt gondolni, hogy jó megoldás elfenekelni a gyereket, amikor szeszélyeskedik. Ehelyett meg kellene nyugtatnunk!. A szeszélyeskedések gyakran fizikai reakciókat váltanak ki bennünk, de nem szabad ebbe a kelepcébe esnünk. Minél többször fenekeljük el a gyereket, annál ritkábban érünk el eredményt nála.

Egy másik hiba: engedni. Egyes szülők hajlamosak azt hinni, hogy ha engednek gyermekük szeszélyeinek, azzal minden rendbe jön. Egyáltalán nincs így, ez tévedés: ha megvesszük például a tábla csokit vagy játékot, melyet üvöltve követel, végül fütyül rá, és utána más miatt reklamál!

• Amit jó megoldás lehet

Ahhoz, hogy megértsük a gyermek szeszélyeit, vissza kell őt helyezni a családi környezetbe, ilyen összefüggéseiben kell vizsgálni a magatartását. A szeszélyes gyerek el akarja foglalni az egész „családi terepet”, kisajátítaná a szüleit, hogy azok ne foglalkozzanak másokkal (pld. a testvéreivel). Egyik jó megoldás, ha kizárjuk a pillanatnyi környezetéből. Be kell küldeni a gyereket a szobájába, miközben határozottan rászólunk: „Nem játszom tovább veled ezt a játékot, nem hallgatsz a jó szóra, és nem tágítasz addig, amíg mindenkit fel nem idegesítesz. Majd kijöhetsz, ha megnyugszol.” Egy másik megoldás: az apához folyamodni. A gyermek rendszerint „kettesben” rendez jelenetet a mamájával, és olykor jót tesz neki, ha a másik szülő állítja fel a korlátokat.

A cikk első része itt olvasható, a második rész pedig it

 cikk első része itt olvasható, s itt a harmadik rész.

#1 Dr.BauerBela

---