Alvászavarok gyermekkorban
- Írta: dr. Gál Éva, gyermekorvos, dr. Kemény János, gyermekorvos
Életünknek nagyjából egyharmadát alvással töltjük, de bármilyen meglepően hangzik is, az alvás biológiai haszna pontosan a mai napig nem ismert. Az mindenki számára világos, hogy az alvás fontos biológiai szükséglet, hiszen a szervezetnek pihenésre, regenerálódásra van szüksége, és aki kevesebbet alszik a kelleténél, fáradt, kimerült, koncentráló- és teljesítőképessége csökken. Sokan még ma is azt hiszik, hogy este lefekvés után, mozdulatlanul, mélyen alva töltjük az éjszakát.
A gyermekek alvása mennyiségileg és minőségileg is különbözik a felnőttekétől.
Az alvásszükséglet és az alvás szerkezete az életkorral változik, hiszen míg az újszülött a nap nagy részében, átlagosan 16 órát alszik, és alvásidejének mintegy felét az álomlátás fázisának nevezett REM alvásban tölti, addig a 1o éves gyermek már csak napi kb. 10 órát alszik, a REM alvása pedig csökken, már csak az alvásidő 25%-t teszi ki. Sok szülő teszi fel a kérdést, mennyit kell aludnia gyermekének (a szülők általában keveslik gyermekük alvásidejét), de erre a kérdésre nem lehet pontosan válaszolni. Az alvásszükséglet egyéni, gyermekenként változik, mint a járás, vagy a beszéd kezdetének időpontja.
Alvászavarokkal gyakran találkozunk a gyermekeknél. A 0-18 éves korosztály mintegy egyharmadában fordul elő valamilyen alvással kapcsolatos probléma.
Igen sok családnál okoznak gondot az esti elalvás nehézségei, a gyakran 1-2 óráig is eltartó altatási procedúrák, illetve az éjszakai gyakori ébredések. Az előbbi szinte mindig szoktatási-nevelési hiba következménye. Az ok megértéséhez tudnunk kell, hogy az egyedül elalvás képessége nem veleszületett, hanem tanult folyamat. Ha azonban a szülők a gyors elalvás érdekében különböző altatási manővereket alkalmaznak, a csecsemők hamar megtanulják az elalvást – és később az éjszakai visszaalvást is – összekapcsolni bizonyos dolgokkal, például a szülői ringatással, cumisüveggel, szoptatással.
A gyakori éjszakai ébredések is legtöbbször a helytelenül kialakított alvási társítások következményeként, általában teljesen egészséges csecsemőknél-kisdedeknél jelentkeznek. A szülők arra panaszkodnak, hogy a gyermek nem tudja átaludni az éjszakát, többször felébred. Fontos tudni, hogy nem az a baj, hogy felébred. Az alváskutatások tárták fel, hogy mindenki ébred éjszaka, többször is, hogy ellenőrizze, környezetében minden rendben van-e. Ha mindent úgy talál, mint elalvásakor, fél-1 perc elteltével már alszik is tovább. Ha azonban gyermekünk ringatva, etetés közben, esetleg a szülők ágyában aludt el, de az éjszakai ébredése már a saját ágyában történik, ellenőrző rendszere zavart jelez, és csak akkor tud visszaaludni, ha ismét ringatják, etetik, a szülők a saját ágyukba viszik. Ezeket a fárasztó éjszakákat úgy lehet megelőzni, ha csecsemőnket minél hamarabb megtanítjuk egyedül, a saját ágyában elaludni. Hiszen a gyakori éjszakai ébredések az egész család nyugalmát zavarják. Fáradt a másnap dolgozni induló apa, az iskolás testvér, és természetesen az édesanya is. Bár könnyebb a problémát megelőzni, mint az esetleg hónapok óta rögzült, helytelen elalvási társításokat átépíteni, a szakember tanácsát követve, következetességgel, türelemmel, szeretettel minden kisgyermek megtanítható aludni.
Szakember segítségét kell igénybe venni akkor is, ha az éjszakai ébredések hátterében nem igazolhatók szoktatási hibák. Vannak ugyanis egyéb betegségek, amelyeknél következményként jelentkezik az alvászavar. Ilyen a kora-csecsemőkorban jelentkező hasfájás, emésztési és felszívódási zavarok, a reflux betegség, bizonyos ételallergiák és idegrendszeri károsodások. Kivizsgálás, a szükséges diéta beállítása, bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés segíthet az éjszakai nyugalom helyreállításában.
A szülők gyakran figyelik alvó gyermeküket, és sokszor aggódnak, mert a csecsemők légzését szabálytalannak, felületesnek, néha túl szaporának tartják, esetleg légzéskimaradást észlelnek, vagy nagyobb gyermeküket horkolni hallják. Ezekben az esetekben szükséges elvégezni a poligráfiás vizsgálatot, melynek során az alváslaboratóriumban a gyermekre helyezett elektródák segítségével könnyen kideríthető, hogy a szülő által észlelt légzésminta kóros-e vagy sem.
Az alvás alatti légzészavarok bővebb ismertetése meghaladja cikkünk kereteit, gyakorisága miatt kell kiemelni az úgynevezett OSAS-t, az obstructiv alvási apnoe syndromát, amikor a légzéskimaradást a légutak összeesése, beszűkülése okozza. A szülő számára ijesztőnek tűnhet a gyermek erőltetett, szuszogó légzése, hangos horkolása, és a több másodpercig is tartó légzéskimaradás. A jelenség hátterében legtöbbször az orr-és garatmandulák megnagyobbodása áll. Az éjszakai tünetek mellett gyakran a gyermeknél jelentkező nappali fáradtság, álmosság, az iskolai teljesítmény romlása miatt kérik a szülők az orvos segítségét, és a gondos kivizsgálás deríti fel a bajok okát. A kórosan túltengő mandulák eltávolításával a panaszok gyorsan megszűnnek.
Az alvászavarok másik csoportjába azok az alvás alatt jelentkező furcsa, szokatlan, néha ijesztő jelenségek tartoznak, amiket orvosi szakszóval paraszomniáknak hívunk. A leggyakoribb ezek közül az éjszakai felriadás, az alvajárás, a lidércnyomás. A szülők részletes kikérdezésével, esetleg poligráfiás vizsgálattal ezek jól körülhatárolható rendellenességek. Az esetek többségében a szülők megnyugtatásán kívül egyéb teendőt nem igényelnek, spontán javulásuk, megszűnésük várható. Gyógyszeres kezelésre, mint a gyermekkori alvászavarok többségében, itt sincs szükség. A szintén ebbe a csoportba tartozó rémálmok és az éjszakai bepisilés részletes ismertetése meghaladja cikkünk lehetőségeit, a sikeres kezelés a társszakmák (pszichológus, nefrológus) együttműködését igényli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése