A leggyakoribb félelmek: mit tegyünk, ha gyermekünknél is jelentkeznek?
2017. május 6.
A
gyermekek kíváncsiak az őket körülvevő világra, fantáziájuk pedig
sokkal élénkebb, mint a felnőtteké. Emiatt könnyebben alakul ki bennük
félelemérzet olyan események, képzeletbeli lények iránt, amelyek a
valóságban nem léteznek. Mit tegyünk, ha a gyermekünk is megtapasztalja
ezeket?
Félelem a sötéttől
A gyermekek jelentős része éli át a sötéttől való félelmet, kortól függetlenül. Ennek legnagyobb oka, hogy az éjszaka folyamán nem látják, mi veszi őket körül. Hirtelen sebezhetőnek, védtelennek érzik magukat, és a fantáziájuk szárnyra kap; ezért gondolják azt, hogy szörnyek, kísértetek rejtőznek az ágy alatt.Mit tehetünk, ha saját gyermekünk is ilyen félelemmel küzd? A legjobb, ha megismertetjük vele, mi van a sötétben. Esténként járjuk együtt körbe a lakást, hagyjuk, hogy ő oltsa le a villanyt, majd kapcsoljuk fel, és mutassuk meg, valójában nincs ott semmi. Szintén jó módszer többfokozatú éjszakai fényt helyezni a szobájába, és engedni, hogy ő maga állítsa be a fényerőt.
Fotó: iStock.com/ KeremYucel
Félelem a szörnyektől
Néha elég egy mese, amelyben ijesztően van megrajzolva az egyik szereplő, és már be is indul a gyermek fantáziája arról, hogy a lény esetleg ott lapul az ágya alatt. Hiába tudjuk, hogy nincsenek szörnyek, azzal, hogy ezt gyakran elismételjük neki, még nem oldjuk meg a problémát. Mivel a kisgyerek elhiszi, hogy a gonosz lény ott rejtőzik nála, ugyanezzel a módszerrel lehet ezt kiküszöbölni. Vagyis, használjuk a fantáziát. Első lépésként biztosítsuk róla, hogy ellenőriztük a szobát, és nincs ott senki. Második lépésként akár készíthetünk együtt egy táblát, „szörnyeknek a belépés tilos” felirattal, és kitehetjük az ajtóra, jelezve, hogy így pláne nem tudnak bejönni hozzá.Félelem az egyedülléttől
Ez sok formában megmutatkozhat egy gyermek életében. Akár félhet attól, hogy elkeveredik egy zsúfolt bevásárlóközpontban, vagy attól, hogy amikor elmegyünk otthonról, nem jövünk vissza hozzá. Valójában ez teljesen normális jelenség, sőt meglehetősen gyakori. Ha el kell mennünk otthonról, először is fontos, hogy olyan személy felügyelete alatt hagyjuk a gyereket, akit már ismer. A legjobb, ha indulás előtt belevonjuk valamilyen elfoglaltságba, ami leköti a figyelmét, és nem kizárólag arra koncentrál, hogy egy időre ott hagyjuk. Mindenképp búcsúzzunk el tőle, és adjuk tudtára, hogy hamarosan visszajövünk hozzá.
Fotó: iStock.com/ Choreograph
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése