Bronchiolitis tünetei és kezelése gyerekeknél
A
hörgőcskegyulladás (bronchiolitis) csecsemők és kisdedek alsóbb
légutainak gyulladásos, ragályos vírusfertőzése, mely a kórházi
kezelések egyik leggyakoribb oka. Hogyan előzhető meg, vagy ha már baj
van, miként lehet gyorsítani a gyógyulást?
Mi a bronchiolitis?
Nem keverendő a bronchitisszel,
mely a hörgő gyulladását jelenti, egy kis latinnal könnyebb megérteni: a
hörgő=bronchus, hörgőcske=bronchiolus, hörghurut
(hörgőgyulladás)=bronchitis, hörgőcskegyulladás=bronchiolitis.
A bronchiolitis előfordulása, okai
Leggyakrabban a respiratory syncytial virus
(RSV) okozza (a hörgőcskegyulladásos esetek több, mint felében), de
néha más vírusok (influenzavírus, parainfluenza, adenovírus,
coronavírus, humán metapneumovírus) állnak a betegség hátterében.
Statisztikai tény, hogy a babák harmada átesik az RSV-fertőzésen még egyéves
kora előtt. A kórokozó cseppfertőzéssel terjed (köhögéssel,
tüsszentéssel, sőt nevetéssel), illetve a meg nem mosott, összeprüszkölt
kéz által érintett tárgyak felületéről is összeszedheti bárki. A kórokozók két órán át életképesek szabad levegőn is.
Azon
túl, hogy a bronchiolitis szezonálisan télen és tavasszal gyakoribb,
jellemzően a 18 hónapnál fiatalabbak, de leggyakrabban hat hónapnál fiatalabb csecsemők betegsége októbertől márciusig.
Nem véletlenül: az ő légutaik még olyan szűkek, hogy egészen kicsi
duzzanat, odagyűlő váladék is akadályozottá teheti bennük a levegő
áramlását. Az is elmondható, hogy a fiúk valamivel gyakrabban betegszenek meg.
Hajlamosító tényező ezen felül a dohányfüst, a közösség (bölcsőde,
óvoda, vagy az ezekbe járó nagyobb testvér, aki hozza-viszi a
kórokozókat), a tápszeres táplálás, a koraszülöttség
(főleg azok, akiknek légzési problémáik is voltak), a veleszületett
szív- vagy légzőszerveket érintő betegség és az alultápláltság.
Hasonlóan nagy rizikófaktor, ha a gyermek rossz szociális körülmények
között él, vagy ha valamilyen betegség, esetleg gyógyszer szedése miatt
legyengült az immunrendszere.
A bronchiolitis tünetei
A betegség lappangási ideje néhány naptól egy hétig terjedhet, attól függően, hogy mely kórokozó váltotta ki a tüneteket. A hörgőcskegyulladás a megfázás tüneteivel
indul az első pár napban, így jelentkezik a klasszikus, vizes
orrfolyás, a tüsszögés, a hőemelkedés, emellett az étvágytalanság, a
bágyadtság, majd az ingerlékenység is. A száraz köhögés egyre
súlyosbodik (szaporább, erőlködő, esetleg sípoló hanggal jár), majd a
láz mellett táplálási nehezítettségre, szapora szívműködésre lesz
figyelmes a szülő. Ritkán hányás, illetve középfülgyulladás
is felléphet. Az állapot gyorsan súlyosbodhat. A bronchiolitis csúcsa a
2-3. napon van, és a 7-12. nap környékén jön a javulás. Azoknál a
gyermekeknél, akiknek egyéb alapbetegség is van, a vezető tünetek (köhögés, zihálás) sajnos hetekig elhúzódhatnak.
Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb gyermek tünetei relatíve enyhék, de a csecsemők súlyosabb állapotúak lehetnek, az oxigénhiánytól néha akár el is kékülhetnek, a gyors légzés pedig ivási nehézséghez vezet, ami kiszáradással
járhat, ugyanis a szapora légzéssel értelemszerűen nő a
folyadékveszteség is (a kevesebb nedves pelus, vagy szobatisztaság
esetén az egész nap nem vagy alig pisilő gyermek intő jel, akár a
kiszáradt ajkak és bőr). A bágyadt, tónustalan gyermek és a cianózis (legtöbbször
az ajkakon, illetve a körmökön érhető tetten, az oxigénhiány
következtében jelentkező, kékes elszíneződés) azonnali orvosi ellátást
igényel, mi több, mentőt kell hívni!
Ugyancsak orvost kíván, ha a hörgőcskegyulladással küzdő kicsi légzése nehezítetté, erőlködővé válik,
szaporább lesz (percenként 30 légvétel körül, vagy annál is több,
féléves kor után), és sípoló hanggal társul, vagy mellkasi behúzódásokat
veszünk észre! Szív- vagy tüdőbeteg, illetve immunhiányos gyermekeket a betegség kezdeti tüneteivel már kórházba kell vinni,
nem kell/szabad megvárni, míg súlyosbodik, ugyanis az említett betegek
sokkal könnyebben kerülnek súlyos állapotba a hörgőcskegyulladás
eredményeképpen.
A bronchiolitis diagnózisa, kezelése
A hörgőcskegyulladás könnyen diagnosztizálható
a szülő kikérdezése után, és az egyszerű fizikális vizsgálatok sora is
elég a gyermekgyógyász szakembernek, melynek legfőbb eleme a
sztetoszkópos meghallgatás. Más betegségek kizárására és a diagnózis
pontosítására szükség lehet:
- mellkasröntgenre (a tüdőgyulladás gyanújának kizárása okán),
- vérvizsgálatra (elsősorban a fehérvérsejtek száma a fontos, illetve azt is segíthet kideríteni, hogy csökkent-e az oxigén szintje a gyermek vérében),
- szerológiára, hogy kiderüljön, melyik vírus ellen képződik ellenanyag,
- pulzoximetriára (az artériás vér oxigénszintjének monitorozása).
- vérvizsgálatra (elsősorban a fehérvérsejtek száma a fontos, illetve azt is segíthet kideríteni, hogy csökkent-e az oxigén szintje a gyermek vérében),
- szerológiára, hogy kiderüljön, melyik vírus ellen képződik ellenanyag,
- pulzoximetriára (az artériás vér oxigénszintjének monitorozása).
Specifikus
kezelés nem létezik a bronchiolitisre, a szervezet szépen lassan
magától győzi le a kórokozót, és általában otthon is átvészelhető a
betegség, 3-5 nap alatt.
A kórházban a kezelés során biztosítják a megfelelő folyadékbevitelt (intravénás úton, infúzió formájában), az oxigénellátást (maszkkal vagy garatszondával), és hatékony és gyakori orrszívással,
illetve párásítással (hideg, párás levegő belégzése) segítik a váladék
ürülését. A légzés támogatásához olykor lélegeztetőgépre is szükség
lehet.
Előfordul, hogy különféle hörgőtágító gyógyszereket is rendelnek,
melyeket inhalálva kap a kis beteg. Az oxigénszintet az ujjra, lábujjra
vagy fülcimpára erősített érzékelővel figyelik. Az antibiotikumok ez
esetben nem hatékonyak, adásuk felesleges, lévén vírusok állnak a kórkép
mögött. Csak akkor lehet jelentőségük, ha felmerül a bakteriális
fertőzés eshetősége, például tüdőgyulladás esetében.
Megnyugtató
tény, hogy megfelelő intézményi ápolás mellett a hörgőcskegyulladás
miatti halálozás esélye igen kicsi, még a kórházi kezelésre szoruló
gyermekek esetében is.
Megfigyelték azt is, hogy azok között a gyermekek között, akik átestek a bronchiolitisen, gyakrabban alakul ki később asztma is.
Az
RSV ellen nem alakul ki természetes védettség, ezért meg kell említeni,
hogy létezik már átmeneti védekezés is ellene: a gyermek az RSV elleni ellenanyagot megkaphatja oltás formájában. A vakcina egy hónapig ad védettséget, így fontos, hogy novembertől márciusig minden hónapban megkapja a kicsi. Csak nagyon súlyos állapotú koraszülöttek kapják meg az amúgy nagyon drága oltást.
Hasznos információk a bronchiolitisről
Semmiképpen ne dohányozzon senki a beteggel egy légtérben,
és biztosítsd a megfelelő páratartalmat a helyiségben, ahol
tartózkodik. Ehhez ideális a párásító, de akár a meleg radiátorra tett
vizes törülköző is jó megoldás lehet. Ez segít a sűrű, tapadós váladékot
"elfolyósítani", könnyebben ürülni. Inhalátorral ugyanezt segítheted
elő. A párásító készülékeket ne feledd, hogy rendszeresen kell
tisztítani, így kerülhető el az egészségre ugyancsak ártalmas
penészedés!
A gyakori orrszívás mellett a tengervizes spray használata segíthet oldani a beszáradt orrváladékot, a nyálkahártya-duzzanatot pedig orrcseppel és spray-kel lehet lohasztani. A torokfájást paracetamol vagy ibuprofen hatóanyagú szerrel (kicsiknél sziruppal, kúppal) enyhítheted.
A kicsinek sokat kell innia,
ha szopik, semmiképpen nem szabad felfüggeszteni a szoptatást,
lehetőleg igény szerint, sokszor mellre téve - az anyatejen keresztül
ráadásul antitestekhez is jut. Ha nem szopik, akkor sokszor kell kevés
folyadékkal kínálni (vízzel, gyümölcslével), akár apró trükkökkel:
színes szívószállal, vicces pohárból, mesébe fűzve az itatást stb. Ne
ijedj meg, a nyálkahártya-duzzanat miatt valószínű, jóval lassabban tud
inni a megszokottnál!
A függőleges testhelyzet segít a könnyebb légzésben,
így vagy ölben tartva, vagy magadra kötve kendőben, csatos hordozóban
is biztosíthatod ezt a pozíciót. Az ágybetétet is megemelheted neki,
vagy akár a kiságy fejvégi emelése is megoldás lehet.
A kicsi a lábadozás alatt ne kerüljön kapcsolatba más beteggel,
ne menjen közösségbe sem, és a családtagok körülötte fokozottan
ügyeljenek a higiénére (gyakori kézmosás, zsebkendőbe tüsszentés,
mindenkinek saját ivópohár és törülköző stb.). A beteg gyermek által
tapogatott játékokat is gyakran tisztítsd - ez a tanács a megelőzésben
is fontos szerepet játszik!
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük Dr. Hidvégi Edit gyermekgyógyász, tüdőgyógyász és gasztroenterológus szakorvosnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése