A túlzott engedékenység 3 alig jóvátehető következménye

Boldogtalan kiskirályok

Egy életre elvághatja a gyereket, ha a szülő nem jól szereti.

le Jellemzően az a szülő válik engedékennyé, akit kiskorában túlságosan is szigorúan fogtak, illetve gyakorta volt része büntetésben, talán indokolatlanul is. Mivel tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a fajta nevelés mennyire destruktív, mindent megtesz azért, hogy csemetéjének ne kelljen ugyanazt megélnie, amit neki.

Törekvése önmagában nagyon is tiszteletre méltó - a baj csak az, hogy sokan belesnek a másik végletbe, és gyakorlatilag mindent ráhagynak a kicsire, azt gondolván, hogy ily módon biztosan nem sérül. A szakemberek a megmondhatói, hogy ez mekkora tévedés. Tudd meg, milyen súlyos, esetenként szinte jóvátehetetlen következményekkel járhat a túlzott engedékenység.

Beilleszkedési problémák

A tény, hogy a gyerekek ösztönösen törekszenek a hatalom megszerzésére, elkerülhetetlenül a feje tetejére állítja a hierarchiát az engedékeny szülő családjában, utóbbi ugyanis mindig meghátrál, ha a gyerkőc megpróbálja a kezébe venni az irányítást. Ezzel látszólag inkább csak magának árt, mivel ez a fajta nevelés aránytalanul sok energiát követel tőle, így a végletekig kimerülhet.
A helyzet ezzel szemben az, hogy a gyerek még ennél is rosszabbul jár. Mivel a hatalom megragadására és megtartására irányuló, éretlen késztetések rögzülnek benne, jó esély van arra, hogy felnőttként is hasonlóképpen fog viselkedni, ami megnehezíti vagy akár lehetetlenné is teszi beilleszkedését mindenkori környezetébe.

Az érzelmi manipulációra való hajlam

Az engedékeny szülők szinte kivétel nélkül a gyerkőc bűntudatára apellálnak. Ahelyett, hogy jól időzített, hatékony fellépéssel kezelnék a lurkó nemkívánatos viselkedését, kilátásba helyezik, hogy viselkedése miatt valami rossz dolog fog történni: „Ha anya állandóan elkésik miattad a munkából, a főnöke ki fogja rúgni” vagy „Úgy csinálsz mintha még a kezét sem akarnád megfogni apának. Ez nagyon rosszulesik ám neki!”

Ez a fajta viselkedésminta - természetesen nem szándékosan - azt az üzenetet közvetíti a gyerek felé, hogy a szülőnek nincs valódi hatalma - ezért van az, hogy a nevelési stílusában az érzelmi manipuláció kap központi szerepet. Ravasz stratégiákhoz folyamodik, ürügyeket keres, mert tétovasága miatt nem képes erélyesen odaállni a gyerek elé, és egyértelmű jelét adni annak, hogy ő parancsol, és állandóan rájátszik az érzelmeire. Mivel pedig a kicsihez való viszonyát is ez a dinamika határozza meg, sajnos a gyerek is pontosan ezt fogja elsajátítani.

Mindez egyáltalán nem hatékony módja annak, hogy a szülő a gyermeki viselkedést társadalmilag elfogadható mederbe terelje. Szocializáció helyett csupán azt lehet elérni ily módon, hogy a gyerek saját céljai elérésére használja fel az érzelmi manipulációt - ami a későbbiek során szociális kapcsolatai rovására mehet.

Ilyen a tökéletes játszósarok

A játszó a legfontosabb fejlesztő tevékenység a kisgyerek számára - ám ehhez a feltételeket is biztosítani kell. Videónkból megtudhatod, milyen a tökéletes játszósarok.

Szorongás - egy életen át

Talán meglepően hangzik, de igaz: a szülő a túlzott engedékenység révén valójában áthárítja a felelős irányítást a gyerekre, akinek az életét így a szorongás uralja. A kicsi ugyanis a maga módján tudja, hogy olyasmit várnak el tőle, amire korából adódóan teljességgel képtelen. Ez már önmagában szorongást kelt benne, amit csak tovább fokoz az elhagyatottság vélt vagy akár valós lehetősége.

Az engedékeny szülő ugyanis fenyegetésképpen gyakorta helyezi kilátásba, hogy faképnél hagyja csemetéjét, mert már egyszerűen nem bírja tovább - amit persze nyilván nem tesz meg. Ám, amennyiben módja van rá, önkéntelenül is igyekezhet kevesebbet együtt lenni a kicsivel, hogy addig se kelljen megtapasztalnia saját tehetetlenségét, illetve az abból adódó frusztrációt.

Beth A. Grosshans: Ki az úr a háznál? - Miért baj, ha a gyerek parancsol?A szerző arra a következtetésre jut, hogy a gyerekek oly gyakran mutatott zavaró magatartásformái a rakoncátlanságtól a szorongásig legtöbbször azért alakulnak ki, mert a szülők hatalmat ruháznak át a gyerekre. Megmutatja, miként esünk mi, szülők, működésképtelen viselkedési minták fogságába, majd kezünkbe adja azokat az eszközöket, amelyek segítségével nemcsak kilábalhatunk, hanem gyermekeinket is rávezethetjük a rendezettebb, tiszteletteljes, együttműködő magatartás szeretetére.Útmutatása mellett hamarosan béke és összhang veszi át azoknak a konfliktusoknak a helyét, amelyeket még a szobafogságon innen szereztünk.

Beth A. Grosshans: Ki az úr a háznál? - Miért baj, ha a gyerek parancsol?A szerző arra a következtetésre jut, hogy a gyerekek oly gyakran mutatott zavaró magatartásformái a rakoncátlanságtól a szorongásig legtöbbször azért alakulnak ki, mert a szülők hatalmat ruháznak át a gyerekre. Megmutatja, miként esünk mi, szülők, működésképtelen viselkedési minták fogságába, majd kezünkbe adja azokat az eszközöket, amelyek segítségével nemcsak kilábalhatunk, hanem gyermekeinket is rávezethetjük a rendezettebb, tiszteletteljes, együttműködő magatartás szeretetére.Útmutatása mellett hamarosan béke és összhang veszi át azoknak a konfliktusoknak a helyét, amelyeket még a szobafogságon innen szereztünk.

#1 Dr.BauerBela

---