HIVATÁSOM
LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉKA A FŐVÁROSI FUNDENI KLINIKÁN ELTÖLTÖTT 2 ÉV
Már az
egyetem elvégzése után felvetődött bennem az a kérdés hogy az elkövetkezendő
továbbképzéseimet hol fogom végezni és hogy ez az intézmény számomra milyen
elvárásoknak kell megfeleljen-A Fővárosi FUNDENI KLINIKÁRA esett a
választásom-elsősorban mert az ország legrangosabb egészségügyi intézménye
volt,
Meglepett az
első továbbképzésem alkalmával a klinika vezető Profeszora így szólt hozzám
magyar nyelven-mi újság Erdélyben,barátom. Bennem akkor az az érzés támadt mint
egy Daróci vagy egy Sárközi magyar anyanyelvű gyermekben amikor az orvos
megkérdezi Tőle hogy mid fáj kispajtás. Mindez azért is mert a román kollégák.
sőt főnökeim olykor rosszízű iróniával hívták fel a figyelmem arra, hogy nem
uralom teljesen a román nyelvet.
Nagyon megkapott ennek a –nagy embernek-a közvetlensége. Az aztán végképp hogy
a beteg gyermekek csapatosan szaladtak a klinika folyosóján utána hogy
megkapják a napi savanyu cukor adagjukat-ami minden nap volt a zsebében,/ a
főnővér már úgy készítette elő a köpenyét,/
Amikor aztán meghallgattam az első előadását a Professzor úrnak,éreztem hogy a
sorsom ide kötődik ehhez az intézményhez ehhez az emberhez. Itt töltöttem a
szakmai létem egy jó részét. Pedig ez egy egészségügyi nagyüzem volt amitől
elvileg idegenkedtem. Amikor az intézetben voltam,minden lehetőséget
kihasználtam hogy minél többet tanuljak. Bementem a klinikára
délután,vasárnap,ünnepnap mert akkorra már csend volt a klinikán,lezajlott a délelőtti
–bájrám-és nyugodtam tudtam tanulmányozni azt a múzeumi beteg anyagot, ami az
egész országból itt összegyűlt
Később tudtam meg hogy Ő is erdélyi származású- Úgy került a Fundeni klinikára
hogy annak az akkori klinika vezető Professzora Dr.D.NICOLAU,egy
tudományos rendezvényen vett részt Nagyváradon és meghallgatta Dr.GOLDIS
előadását.. Az előadás után odament hozzá és a következőket mondta ,Te holnap
velem jössz Bukarestbe és a FUNDENI klinikán leszel a munkatársam. Akkor még
így folyt a szelekció.
Az első hat hónapi munka után úgy gondolom hogy felmérte azt az őszinte
törekvést amit a gyermekgyógyászat elsajátításáért éreztem. Őszinte ,
nyílt,emberi volt velem. Ezek után minden tovább képzésen én voltam a kurzus
vezetője. A kollégák akik az egész országból vettek részt ezeken a
továbbképzéseken, mind gyakrabban kérdezték-
miféle
kapcsolatod miatt vagy te mindig a kurzus főnök-a feleletem az volt hogy
kérdezzétek meg a Professzor urat. Különben megjegyzem hogy a fővárosi klinikák
vezetői őt sem nézték jó szemmel,mert nem volt Bukaresti.
Már kifogástalanul bírtam a román orvosi szaknyelvet,amikor is az összes
fővárosi klinikák, és más érdeklődők részvételével a megszokott tudományos havi
rendezvényüket STAFF ot rendezték meg. Lévén hogy tudta hogy milyen jellegű
tudományos munkán dolgozom,felkért hogy mutassam be a DIÁ kat, azzal a
céllal,hogy képviseljem a Fundeni klinikát ezen a rendezvényen Mikor bemutattam
Neki a 6o DIÁ-t így szólt hozzám-te mit gondolsz hogy Téged engedni fognak ezek
1 órát beszélni. A rendezvényen ott ült Ő is az első sorban és miután az
első 2o DIÁT bemutattam, intett hogy mutassam be a többit is.
Miután
befejeztem arra emlékszem hogy nagyon nagy csend volt-felállt a professzor úr
és a terem felé fordulva a következőket mondta Láttátok és hallottátok hogy mi
történt itt ma-sziporkázott ennek a szatmári fiúnak a csontos doboza.
Gratuláljunk Neki mindannyian.
Különben a FUNDENI klinikán körülbelül 2 évet dolgoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése