Három halálos bűn a gyer­mek­ne­ve­lés­ben

Nemrég egy anyukával beszélgettem. Kisfia most lesz hat éves. Első gyerek.
Hamar kiderült, hogy az anyukában mennyi a bizonytalanság. Aggódik, hogy mikor tesz jót a gyermekének, mikor árt neki. Nem tudja, vajon az a helyes, ha szigorúan bánik vele, vagy inkább az, ha szabadon engedi. Mindenki tanácsokat ad, a nagymamák, a rokonok, a barátnők, az óvónők, a gyerekpszichológus, a tévé, a többi szülő. Mindenki jó szándékkal teszi, de ellentmondanak egymásnak. Csak összezavarodik az ember.

Tökéletes szülő

Ha az ember meg akar felelni az elvárásoknak, akkor tökéletes szülőnek kell lenni, aki mindig ott áll gyermeke háta mögött, aki biztonságot nyújt fizikai és érzelmi téren is, aki gondoskodik róla, hogy gyermeke felkészüljön minden lehetséges kihívásra az életben, és hogy megóvja minden lehetséges sérüléstől, ugyanakkor bátorítsa az önállósodásra, a világ felfedezésére.

3, 2, 1, Start...

Az embernek kicsit olyan érzése támad, mintha egy űrhajó indításáért felelne. Ott áll az irányítótoronyban, be és kikapcsolja a szelepeket, indítja a motorokat, beállítja a vezérsíkokat, figyeli a hűtést, a levegőellátást, az akkumulátorokat, a számítógépeket. A kijelzők villognak, és mindent a maga pontos rendje, ideje szerint kell végrehajtani. Ha csak a legkisebb hibát véti, akkor az űrhajó felrobban.

Szerencsére a gyerekek nem olyanok, mint az űrhajók. Fantasztikus önjavító mechanizmussal rendelkeznek. Felnőtt korukra képesek korrigálni a legtöbb hibát, amit egy jó szándékú szülő csak elkövethet. Túlélik, ha túl szigorúak voltunk velük, és túlélik azt is, ha túl engedékenyek. Nem halnak bele, ha túl sokat kellett tanulniuk, de abba sem, ha túl keveset. Ha hibát észlelnek, akkor azonnal keresni kezdik a megoldást, és alkalmazkodnak. A gyerekek felnőnek, legtöbbjük végzettséget szerez, családot alapít, és elhelyezkedik vagy vállalkozásba kezd, szóval rendes emberré válik.

Három hiba

Mindössze három hiba van, amit semmiképp nem szabad elkövetni, három bűn, mellyel egy szülő tönkreteheti gyermekét.

1.       Elhanyagolás

A testi elhanyagolás a fizikai gondozás elmulasztását jelenti, azaz amikor a szülő nem gondoskodik gyermekéről, a gyermek piszkos, ápolatlan, mosdatlan, beteges vagy akár alultáplált, esetleg a szülő nem gondoskodik kisgyermeke felügyeletéről, egyedül hagyja a lakásban, kocsiban, ezáltal sodorja veszélybe. A testi elhanyagolás általában könnyen észrevehető.
Létezik azonban az elhanyagolásnak egy másik, legalább ilyen súlyos formája is, mely érzelmi téren nyilvánul meg. Ilyenkor a szülő a gyermek fizikai szükségleteiről kötelességszerűen gondoskodik, azonban nem szereti gyermekét, nem biztosítja számára a szellemi és pszichológiai fejlődéshez szükséges feltételeket. Lehet, hogy a szülő mindent megad gyermekének, amit pénzen meg lehet venni, de ha saját maga nem törődik gyermekével, akkor árt neki. Az ilyen szülő nagyon kevés időt tölt gyermekével, nem beszélget vele, nem kíváncsi rá, és nem törődik vele.
A testi elhanyagolásnak egyértelműek a veszélyei, de az érzelmi közömbösségnek is komoly következményei lehetnek: fejlődési elmaradás, agykárosodás, érzelmi sérülések, gyenge tanulási teljesítmény, magatartási problémák, önkárosító viselkedés.

2.       Fizikai vagy érzelmi bántalmazás

A bántalmazás is kétféleképp nyilvánulhat meg. Fizikai formája a testi erőszak. Sajnos Magyarországon a társadalom is elfogad bizonyos korlátozott mértékű fizikai agressziót a gyerekkel szemben. Nem határozható meg pontosan, hogy hol húzhatók meg a határok, mi az elfogadott, és mi az, ami már nem megengedhető. Éppen ezért sokszor az is zavarban van, aki tudomást szerez a gyermekbántalmazásról, mert nem tudja, hogy mit kell tennie. Bármi is a bántalmazás célja (nevelés, feszültség-levezetés, mentális betegség vagy épp gondatlanság), bármi is a módszere (verés, fojtogatás, égetés, rázás vagy mérgezés), következményei egyaránt károsak.
Az érzelmi bántalmazó szülő elutasítja gyermekét, megalázza, szidalmazza, fenyegeti. Előfordul, hogy megkérdőjelezi létezését („bár meg sem szültelek volna”) vagy éppen állami gondozásba helyezéssel, elküldéssel fenyegeti. De ide tartozik az is, ha a szülő bezárja gyermekét egy szűk, sötét helyre, például egy szekrénybe, vagy ha megakadályozza a másik szülővel való kapcsolattartását.
A bántalmazott gyermek folyamatosan azzal az érzéssel szembesül, hogy ő értéktelen, nem szerethető, felesleges. Az így felnövő gyermek szélsőséges esetben saját maga is bántalmazó, szűkebb és tágabb környezetét egyaránt romboló felnőtté válik.

3.       Szexuális visszaélés

Ezzel kapcsolatban legegységesebb a közvélekedés: a gyermekkel szembeni szexuális visszaélés bűn.  A szexuális bántalmazás következményei lehetnek önértékelési zavarok, téves önkép kialakulása, bűntudat, szélsőséges esetben akár öngyilkosság is.
Három halálos bűn.

Elég jó szülő

Az a szülő, aki nem követi el valamelyiket ezek közül, az megnyugodhat, ő jó szülő, elég jó szülő. Ha Te szereted gyermeked – és tudom, hogy így van – akkor kövesd nyugodtan az ösztöneidet, és ne aggódj: nagy kárt nem okozhatsz gyermekednek. Jót akarsz neki, és ezért jót teszel neki.

Mások vagyunk

Mindannyian mások vagyunk, és ez többek között annak köszönhető, hogy más és más szellemben neveltek bennünket. Ettől vagyunk értékesek, izgalmasak és érdekesek. #1 Dr.BauerBela

---