Hogyan
fejlődik ki ez a dac a gyermekben?
A
gyermeknevelés 24 órás műszak
Aki gyermeket nevel azt napi 24
órában tanítja, 7 nap a héten, megállás nélkül, még akkor is tanít, amikor úgy
gondolnánk, hogy nem. A gyermekek a felnőttektől ismerik meg az életet. Amit a
szülők általában nem értenek az, hogy a dac fokozatosan fejlődik ki a
gyermekben nagyon korán a különböző események hatására.
A
dac kezdetei
Vegyünk egy átlagos normál
gyermeket. A fejlődése kezdeti szakaszában minden rendben megtörtént vele,
amire szüksége volt a fejlődése során, lehet hogy egy kicsit nyűgös volt,
máskülönben az életkorának megfelelően viselkedett. Ahogy egyre idősebb lett
egyre több lett vele a probléma.
Körülbelül 5 éves kor tájékán
elkezdi megmakacsolni magát, hogy ő nem pakolja össze a játékait, nem rakja el
a ruháit. Ha szólnak neki, hogy rakja rendben a dolgait kijön reklamálni. És
azt mondja hogy ő ezt nem akarja és elkezd kegyetlenül bömbölni. A szülő ekkor
megcsinálja helyette. Ahogy növekszik elkezdi magát kipróbálni és igazolást
keres, hogy a régi bevált taktika működik-e még. A hangja egyre erősebb és
durvább lesz. Azt mondja hogy ő nem csinálja, majd később, és különben sem kell
ezt most megcsinálni. Az egészet addig csinálja, amíg a szülők nézik őt,
mihelyt elhagyják a szobát a reklamálás megszűnik.
Néhány szülő ennek hatására
csökkenti az elvárásokat a gyermekkel kapcsolatban, és összeszedik a gyermek
dolgait, ahelyett, hogy leküzdenék az ellenállást, és megoldást keresnének.
A béke megőrzése számukra fontosabb,
mint a rendrakás. Néhány esetben a rendrakás jól működik, a játékok és a
könyvek gyorsan a helyére kerülnek, de nem minden rendben. Egyes gyermekek
azonban felfigyelnek arra, hogy a szabályok megváltoztathatóak, mert a szülők
félnek a gyermek ellenállásától, és a gyermekek akcióba lépnek. Ezek a
gyermekek levonják a következtetést: „Ha kiabálok, és veszekszem a szüleimmel
elérem azt amit akarok!” Egyre inkább bedobják a stratégiát a mindennapi
használatba, egyre erősebben és agresszívabban.
A
szülő átadja az irányítást saját maga fölött
A gyermek nagyon korai
időszakában meg kell tanulnia mit jelent az a szó, hogy „nem”.
Ezzel együtt meg kell azt is tanulnia, hogy kezelje az emiatt keletkező
frusztrációját, mérgét, amikor nemet mondanak neki. Ezt a legtöbb gyermek
elsajátítja és kezeli.
De ha az áruházban mondanak
neki nemet, akkor a hisztit megelőzi egyfajta felpörgés. A szülő
észreveszi, hogy kezdődik a hiszti, észleli ennek az első jeleit. A szülő ezt
el akarja kerülni, mielőtt kitör a balhé.
Más szóval a gyermek jelt ad a szülőnek:
„Ha továbbra is nemet mondasz és nem engedsz akkor hisztizni fogok!” Ha
a szülő enged, (kompromisszum, kötése, újratárgyalni az eseményt, megadni azt
amit a gyermek szeretne.) a gyermek eléri a célját. A szülő megtanítja a
gyermekét, hogy átvegye az irányítást a szülő fölött.
Ezzel párhuzamosan beindul egy másik
tanulási folyamat a szülő részéről. „Ha kielégítem a vágyait csönd lesz és
elkerülhetem ezt a szégyenteljes helyzetet!” A szülő megtanulja
elfogadni az egyre helytelenebb viselkedési formákat a gyermekétől.
A két párhuzamosan futó folyamat
elkezdi kölcsönösen egymást erősíteni, mely miatt a gyermekben rögzül helytelen
probléma megoldási folyamat.
A hisztik egy idő után eltűnnek,
mert a gyermek számára már kezdenek kellemetlenné válni. Helyére bekerül a
verbális agresszió, káromkodás, fenyegetés, megfélemlítés. Ahogy a gyermek
idősödik és bekerül az óvodába, a hiszti nem elfogadható viselkedési forma.
Viszont a homokozóban, ha elbánik egy másik gyermekkel és sikerül elijeszteni,
akkor övé a pálya! Igaz, hogy a másik gyermekek elkerülik, és nem játszanak
vele, de a viselkedési forma ismét megerősítést nyer. A technika itt is
működik!
Tehát a szülők és a gyermek
között zajló megfélemlítés eredete nagyon korai időszakra tehető.
Nem
minden verbális agresszió, csúnya beszéd kezdődik itt!
A tanulási nehézségekkel küzdő
gyermekek, vagy a hiperaktív gyermekek esetében vagy családi problémákkal a
háttérben, ugyanez a helyzet fennállhat.
A kirohanó, agresszív, „méregzsák”
gyermekek, könnyen válhatnak agresszív tinédzserré, mivel nem rendelkeznek
működő és használható problémamegoldó technikákkal.
Ezért mint szőlőnek az a feladatunk,
hogy idejében felismerjük az ilyen helyzeteket és elkezdjük korrigálni,
megtanítani, hogy léteznek más hatékonyabb problémamegoldó stratégiák. Mindig
jusson eszünkbe, hogy az agresszív, káromkodó gyermekből, ha nem teszünk
semmit, agresszív felnőtt fog felnőni.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése