Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2019. február 6., szerda

Hogyan fejlődik ki ez a dac a gyermekben?


Hogyan fejlődik ki ez a dac a gyermekben?
A gyermeknevelés 24 órás műszak
Aki gyermeket nevel azt napi 24 órában tanítja, 7 nap a héten, megállás nélkül, még akkor is tanít, amikor úgy gondolnánk, hogy nem. A gyermekek a felnőttektől ismerik meg az életet. Amit a szülők általában nem értenek az, hogy a dac fokozatosan fejlődik ki a gyermekben nagyon korán a különböző események hatására.
A dac kezdetei

Vegyünk egy átlagos normál gyermeket. A fejlődése kezdeti szakaszában minden rendben megtörtént vele, amire szüksége volt a fejlődése során, lehet hogy egy kicsit nyűgös volt, máskülönben az életkorának megfelelően viselkedett. Ahogy egyre idősebb lett egyre több lett vele a probléma.
Körülbelül 5 éves kor tájékán elkezdi megmakacsolni magát, hogy ő nem pakolja össze a játékait, nem rakja el a ruháit. Ha szólnak neki, hogy rakja rendben a dolgait kijön reklamálni. És azt mondja hogy ő ezt nem akarja és elkezd kegyetlenül bömbölni. A szülő ekkor megcsinálja helyette. Ahogy növekszik elkezdi magát kipróbálni és igazolást keres, hogy a régi bevált taktika működik-e még. A hangja egyre erősebb és durvább lesz. Azt mondja hogy ő nem csinálja, majd később, és különben sem kell ezt most megcsinálni. Az egészet addig csinálja, amíg a szülők nézik őt, mihelyt elhagyják a szobát a reklamálás megszűnik.
Néhány szülő ennek hatására csökkenti az elvárásokat a gyermekkel kapcsolatban, és összeszedik a gyermek dolgait, ahelyett, hogy leküzdenék az ellenállást, és megoldást keresnének.
A béke megőrzése számukra fontosabb, mint a rendrakás. Néhány esetben a rendrakás jól működik, a játékok és a könyvek gyorsan a helyére kerülnek, de nem minden rendben. Egyes gyermekek azonban felfigyelnek arra, hogy a szabályok megváltoztathatóak, mert a szülők félnek a gyermek ellenállásától, és a gyermekek akcióba lépnek. Ezek a gyermekek levonják a következtetést: „Ha kiabálok, és veszekszem a szüleimmel elérem azt amit akarok!” Egyre inkább bedobják a stratégiát a mindennapi használatba, egyre erősebben és agresszívabban.
A szülő átadja az irányítást saját maga fölött

A gyermek nagyon korai időszakában  meg kell tanulnia mit jelent az a szó, hogy „nem”. Ezzel együtt meg kell azt is tanulnia, hogy kezelje az emiatt keletkező frusztrációját, mérgét, amikor nemet mondanak neki. Ezt a legtöbb gyermek elsajátítja és kezeli.
De ha az áruházban mondanak neki nemet, akkor a hisztit megelőzi egyfajta felpörgés.  A szülő észreveszi, hogy kezdődik a hiszti, észleli ennek az első jeleit. A szülő ezt el akarja kerülni, mielőtt kitör a balhé.
Más szóval a gyermek jelt ad a szülőnek: „Ha továbbra is nemet mondasz és nem engedsz akkor hisztizni fogok!” Ha a szülő enged, (kompromisszum, kötése, újratárgyalni az eseményt, megadni azt amit a gyermek szeretne.) a gyermek eléri a célját. A szülő megtanítja a gyermekét, hogy átvegye az irányítást a szülő fölött.
Ezzel párhuzamosan beindul egy másik tanulási folyamat a szülő részéről. „Ha kielégítem a vágyait csönd lesz és elkerülhetem ezt a szégyenteljes helyzetet!” A szülő megtanulja elfogadni az egyre helytelenebb viselkedési formákat a gyermekétől.
A két párhuzamosan futó folyamat elkezdi kölcsönösen egymást erősíteni, mely miatt a gyermekben rögzül helytelen probléma megoldási folyamat.
A hisztik egy idő után eltűnnek, mert a gyermek számára már kezdenek kellemetlenné válni. Helyére bekerül a verbális agresszió, káromkodás, fenyegetés, megfélemlítés. Ahogy a gyermek idősödik és bekerül az óvodába, a hiszti nem elfogadható viselkedési forma. Viszont a homokozóban, ha elbánik egy másik gyermekkel és sikerül elijeszteni, akkor övé a pálya! Igaz, hogy a másik gyermekek elkerülik, és nem játszanak vele, de a viselkedési forma ismét megerősítést nyer. A technika itt is működik!
Tehát a szülők és a gyermek között zajló megfélemlítés eredete nagyon korai időszakra tehető.
Nem minden verbális agresszió, csúnya beszéd kezdődik itt!

A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek, vagy a hiperaktív gyermekek esetében vagy családi problémákkal a háttérben, ugyanez a helyzet fennállhat.
A kirohanó, agresszív, „méregzsák” gyermekek, könnyen válhatnak agresszív tinédzserré, mivel nem rendelkeznek működő és használható problémamegoldó technikákkal.
Ezért mint szőlőnek az a feladatunk, hogy idejében felismerjük az ilyen helyzeteket és elkezdjük korrigálni, megtanítani, hogy léteznek más hatékonyabb problémamegoldó stratégiák. Mindig jusson eszünkbe, hogy az agresszív, káromkodó gyermekből, ha nem teszünk semmit, agresszív felnőtt fog felnőni.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése