Szarkoidózis
A szarkoidózis (sarx = hús [görög]) az ún. tuberkuloid
(szövettanilag tbc-szerű) betegségek csoportjába tartozik. A tuberkulum
(„gümő”) kisebb csomó, melyeket idült gyulladásos sejtek vesznek körül.
Boeck-szarkoidózis esetén, ellentétben a tbc-vel, a gümő elhalása nem teljes,
mikroszkóppal benne a sejtek, sejtmagok maradványai felismerhetők.
A gümőket jellemzően háromféle sejt veszi körül: (1)
egyszerű nyiroksejtek (limfociták), (2) hosszú epiteloid sejtek és (3)
Langhans-féle óriássejtek. Valamennyi immunsejt, kórokozók vagy kóros szövetek
elpusztítására képződtek – valószínűleg egymásból, egymással történő
összeolvadással.
A Boeck-szarkoidózis főként, de nem kizárólag a tüdők
betegsége. Lefolyásának három stádiuma van, lényegében jóindulatú, az esetek
legnagyobb részében jól gyógyítható betegség (ld. később), kivételesen azonban
végzetes is lehet.
A
szarkoidózis előfordulása
A Boeck-szarkoidózis fiatal felnőttek betegsége, nőknél
valamivel gyakrabban fordul elő. Gyakoriságának csúcsát 20-29 éves korban éri
el (16-19/100.000fő/év). A Boeck-szarkoidózis főként Skandináviában gyakori.
Ennek okát nem tudjuk. Elképzelhető, hogy a fejlettebb világban megfigyelt
gyakoriság szorosan összefügg a tüdőszűrő hálózat hatékonyságával – vagyis a
nagyon tünetszegény betegséget egyszerűen gyakrabban ismerik fel. A
szarkoidózis azon nagyon kevés tüdőbetegségek egyike, mely dohányzók körében ritkább.
A
szarkoidózis okai
A szarkoidózis oka nem ismert. Feltételezhető, hogy egyéni
(genetikai) hajlam talaján létrejött kóros immunreakció következménye.
A
szarkoidózis tünetei és lefolyása
A szarkoidózisnak jelenleg 14 formáját különítjük el a
megjelenés helyétől és formájától függően. Ezek között leggyakoribb a tüdő
szarkoidózis, az alábbiakban ennek ismertetésére vállalkozunk a legfontosabb
tüdőn kívüli formák megemlítésével.
A tüdő szarkoidózisnak három stádiuma van:
1. Helyi, a tüdőkapuk nyirokcsomóira
kiterjedő ("hiláris") forma. A betegség ilyenkor teljesen
tünetmentes is lehet, leggyakrabban egyéb okból végzett mellkasröntgen lelete.
A tüdőkapuk nyirokcsomói megnagyobbodnak, a mirigyállományukban számos
tuberkulum található.
2. Szétszórt (disszeminált)forma
esetén a kóros szövet szétszórtan a tüdő mirigyállományában is
megjelenik - ezen kívül számos egyéb szervben is. Jelentős panaszokat a
betegség a 2. stádiumtól okoz. Általános gyengeség, fáradtság,
testsúlycsökkenés, ízületi fájdalmak, szemszárazság, látászavarok, légszomj,
száraz köhögés és bőrtünetek képezik a leggyakoribb jeleket. A szarkoidózis még
ekkor is lehet tünetmentes. A központi idegrendszeri tünetek összességét
neuroszarkoidózisnak nevezzük. Fájdalmas bőrcsomók (erythema nodosum),
tüdőkapuban nyirokcsomó-megnagyobbodás és ízületi fájdalom társulása esetén
Löfgren-szindrómáról beszélünk, mely a szarkoidózis jóindulatú formája.
Mindemellett károsodhat a máj, a vesék és a szív is.
Az egész szervezetet több ponton érintő szarkoidózis esetén
szisztémás szarkoidózisról beszélünk, melynek során a szív az esetek 20-30%-ába
érintett, a betegségnek mégis csak 5%-a jár komoly tünetekkel.
A szem érintettsége látásromláshoz, nagyon ritkán vaksághoz
is vezethet. A szív érintettsége főként ritmuszavarokban nyilvánul meg, mely
többnyire tünetmentes, kivételesen végzetes is lehet.
A szem, a fültőmirigy és az arcideg együttes érintettségét
Heerfordt-Waldenström-szindrómának nevezzük. Arcidegbénulás esetén szarkoidózis
lehetőségére is gondolni kell.
3. A tüdő szarkoidózis
végső stádiumát a tüdőszövetek elhegesedése (fibrózis) jelenti. A betegség ilyenkor már progresszív,
fokozatosan a légzésfunkció beszűkül, majd keringési és légzési elégtelenség
következik be.
A betegség kórjóslata:
A betegek fele 12-36 hónap alatt spontán gyógyul. A betegek
többsége pedig 5 éven belül. A néhány progresszív eset is több évtizedig elél.
A szív érintettsége esetén viszont a prognózis nem túl bíztató a ritmuszavarok
gyógyszerekkel szembeni érzéketlensége miatt.
A
szarkoidózis diagnózisa
A szarkoidózis felfedezése jellemzően röntgenvizsgálattal
történik. A látott kép alapján a szarkoidózis a tbc-től, sok esetben a
tüdőráktól, vagy a tüdő egyéb okból bekövetkező fibrózisától nem különíthető
el. A vizsgálathoz szöveti mintát a légutak tükrözésével, ritkábban a
tüdőszövetből történő kimetszéssel nyernek. A stádiumbeosztásra leghasznosabbak
a nagy felbontóképességű radiológiai eljárások (CT, MRI).
A
szarkoidózis terápiája
A betegek 30-70%-a kezelést nem igényel, a betegség spontán
is meggyógyul. Amennyiben a betegség mégis progrediál, szteroid
gyulladásgátlókkal vagy más immungyengítő gyógyszerekkel (pl. ciklofoszfamid,
azatioprin) próbálkoznak, bár az eredmények nem meggyőzőek.
Egyéb
tudnivalók a szarkoidózisról
Terhesség alatt a szarkoidózis javul, így gyermek
kiviselésének akadálya csak valamely magzatkárosító gyógyszer (ciklofoszfamid,
metotrexát, azatioprin, stb.) szedésének kényszere lehet.
A szarkoidózissal élőknél a rákos betegségek (főként a tüdőrák)
kockázata fokozott, de a non-Hodgkin limfómák veszélye is jelentős. A beteg
gondozása során erre különös gondot kell fordítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése